A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 51. szám - Őrködik-e eléggé a törvény az ügyvéd becsülete felett?

418 A JOG. ltjába Ne ámítsuk magunkat. A míg a bíróságok mai bureaucraticus j szervezete megmarad, a mig bíróságaink nem alakulnak át francia vagy angol mintára, — a mire pedig viszonyaink közt nem igen j van kilátás — addig nehezen fog az ügyvédi kar Jeleslege a bíróságokhoz egészséges lefolyást találni. Nemcsak a birói hivatásra külön képezett joggyakornoki aljegyzői és jegyzői kar iránti tekintet fog mindig gátlólag utjá állani az ügyvédnek az első fokon, — s az alsóbb fokú bírákra va\ó tekintet a felsőbb fokokon: hanem az is, hogy a birói hivatal eltérő nézpont elsajátítását, sajátságos praxist, a birói ügyvitel és gépezet s az actakezelés teljes megismerését igényli. Nem oly nehéz ugyan mind ennek elsajátítása az ügyvédre nézve, de bizonyos időre mégis szüksége van, mig magát — sokszor bakok árán — új hivatásába beleéli; s ezzel hátrányban van a bírósági hivatalnokkal szemben, kinél az államnak nem kell várnia, ha bíróvá teszi — különösen ha kellő gyakorlati kiképeztetésükre az eddiginél több gondot forditna, — mig hivatalába beletörődik. Még fokozottabban van ez így a közigazgatási hivatalokkal szemben, melyeknek ügyköre az ügyvédi ügykörtől még távolabb áll s még idegenebb. Erre nézve tanúsítást adhatok magam is, ki szintén az ügyvédi kar soraiból léptem át közvetlenül a birói székre, s ki tán ma is ügyvéd lennék, ha ellenállhatatlan vágy nem hajtott velna minden nehézség legyőzésére s a kereszt felvételére. Az ügyvéd, ha már állami hivatalra folyamodik, nem adhatja alább a birói vagy szolgabírói s hason fokú hivatalnál, joggyakornoknak vagy aljegyzőnek csak nem mehet. De továbbá az ügyvédi kar az államnak s a törvényhatóságoknak csak leggyöngébb elemeit kínálja, csak azokat, melyek mint ügyvédek egyáltalában meg nem élhetnek. A csak középszerüleg is keresett ügyvéd nem cseréli fel állását bármely hivatallal, a kitűnő és kiváló ügyvéd pedig még a euriához sem igen megyén. Mit is irigyelne a közhivatalnokokon a tehetségesebb ügyvéd ? hiszen a hivatalnokok sorsa az ügyvédénél nem jobb. Itt ismét az én példám. Van lakbérrel együtt évi 1,850 frt. javadalmam. A jó sors bő családdal áldott meg, 9 ember fentartásának gondja terheli javadalmamat. Esik egy-egy főre évi i?05 frt. Ebből fedezendő minden, még pedig a tisztesség külszinének fentartásával. Cserélne-e valamelyik csak kissé keresett ügyvéd velem ? Ne csodálkozzék tehát az ügyvédi kar, hogy az állam a kar kevésbé tehetséges elemei után nem nyul két kézzel. Az ügyvédjelölteknél ez már másként van. Ezek nem fogják megvetni a gyakornoki, jegyzői s hason alsóbb fokú állomásokat sem, ha látják, hogy a zárt szám miatt csak későn lehetnek ügyvédekké; s minthogy ily állomásokat már nem oly nehéz elnyerni, mint a felsőbb fokuakat: az ügyvédjelöltek feleslegének természetes lefolyása inkább remélhető. NC Megengedem azt is — a mit Dr. Dell'Adami ur hoz fel — hdgy zárt szám mellett is lesz keresettebb s kevésbé keresett, e miatt szegény ügyvéd: de mig most a szegény ügyvéd a többség, zárt szám mellett kissebbségben lesz ; kit a jobb módú s ezért a művelődés több eszközével rendelkező, a kar becsületére kénye-%i sebb többség könnyebben fog magával ragadni a jobb útra, / könnyebben lesz képes féken tartani, hogy azok nyomoruk által ^ reájuk kényszeritett üzelmekkel ne járják le az ügyvédi állás tekintélyét. A mi pedig a közönségre való tekintetet illeti, hogy ez korlátlan verseny mellett szabadabban válogathat s olcsóbb munkához jut: ezen érv egyrészt többet bizonyít, mint kellene, másrészt téves. Többet bizonyít, mert ezzel az ügyvédi kényszer szükségtelen voltát is lehetne bizonyítani, s a szabad zugirászatot. Téves, mert ha valamire nézve áll az, hogy olcsó húsnak híg a leve: az ügyvédi munkára nézve áll. Az önérzetes s jó ügyvéd jó munkadíjt igényel munkájáért és jogosan, mivel a jó ügyvédi munka tényleg értékes. A látszólag olcsó munka rendesen drága. Azután ha csak képes lenne a közönség megbírálni, melyik a jó ügyvéd. Megtudja talán a műveltebb rész, de a föld népe, a kisiparos, a kiskereskedő bizonyosan nem. Ahhoz fordul, ki többet igér neki, s rendesen a nyeglének ül fel. osztályait, s épen a közjóra való tekintettel felmentse a létküzdelem szabályai alul. A társadalom maga kívánja meg, hogy fejedelme ettől mentes legyen, s környezetével együtt még fényt is fejtsen ki. A társadalom maga óhajtja s ha teheti, meg is teszi, hogy tisztviselői gondtól mentesen csak hivataluknak szentelhessék minden erejüket s hogy a nyomor és létküzdelem ne csábítsa őket arra, miszerint a társadalomtól a közjó előmozdítására nyert hatalmat a közjó és igazság ellen fordítsák. A társadalom óhajtja s lehetőség szerint biztosítja, hogy tudósai csak tudományuknak éljenek s ne legyenek kénytelenek kisszerű foglalkozásban eltékozolni teremtő s termékenyítő erejüket; hogy ne fordítsák az emberiség felvilágosítására szánt tudományukat, létfentartásuk biztosítása céljából, az emberiség elvakitására. Miért ne óhajtsa a társadalom az ügyvédnek, az anyagiság békóiból való lehető felmentését is ; mikor a társadalomnak tényleg előnye van, ha az ügyvédi kar az egészséges eszményiségnek szédítő magaslatára emelkedhetik s ha a társadalom jogainak erélyes őrévé s védőjévé válhatik ? Végül dr. Dell'Adami urnák még egy ellenvetésére, óhajtok válaszolni, mely abban áll, hogy a zárt szám csak egy emberöltő után s csak akkor gyakorolná hatását, mikor a viszonyok egészen eltérők lehetnek a maiaktól. Nem akarok arra súlyt fektetni, hogy egyáltalában alig van törvény, melynek teljes hatása ne csak évek múlva kezdődnék ; nem arra, hogy az ügyvédi karban a ki- és belépés mozgalma, a kamarák értesítései szerint meglehetősen élénk s igy nem egészen egy emberöltőre volna szükség az érezhető hatás bekövetkeztéig: hanem feleletemet egy szarvasokoskodás alakjába foglalom. Vagy jövőben is meglesz népünknél az ügyvédi karba való túlságos törekvés beteges hajlama s akkor a korlátozó intézkedés jövőben szintén szükséges lesz. Vagy elenyészik a beteges hajlam : s akkor a zárt számnak korlátozó hatása magától megszűnik, mindegyik ügyvédjelölt azonnal ügyvéddé lehet, a mint erre készültségét megszerezte ; sőt akkor el is törölhetjük a törvényt. /( Nem akarok tovább visszaélni a szives olvasók figyelmével s tisztelt elleneseim türelmével. A csatát, melyet a győzelem kevés reményével kezdtem meg, cikkeik után ugy is feladom. Ha mégis válaszolni igyekeztem, tettem ezt főleg azért, mert ugy látom, kissé félreértettek s nagyon hangsúlyozták ellenemben »az ügyvéd megölését . Pedig ebben tévedtek, mert engem csak rokonszenv s nem ellenszenv, csak a meggyőződés ereje vezetett, midőn első szót emeltem a zárt szám mellett. Én is óhajtom, hogy az ügyvédség független, tekintélyes, művelt s becsült legyen; célom tisztelt elleneseimmel egy, csak útirányban térnek el nézeteink. Látom, hogy meglehetősen egyedül maradtam nézetemmel s vigaszomul csak az »una salus victis« maradt, a »nullám sperare salutem«, azaz az utolsó reménytelen vagdalkozás. Azt mondja Dr. Dell'Adami ur, hogy a darwini létküzdelem törvényét nem lehet kijátszani, ez alul az ügyvéd sem kívánhat kiváltságos felmentést. Ez, azt vélem, ily általánosságban kifejezve nem egészen áll. Igenis törekszik, még pedig maga a társadalom, hogy egyes Őrködik-e eléggé a törvény az ügyvéd becsülete felett ? (Az ügyvédi rendtartás törvényhozóinak figyelmébe.) Irta : Dr. ALFOLDY DÁVID, egri ügyvéd. Az ügyvédi kar mai rosz állapotának az a legnagyobb bizonysága, hogy mindnyájan majdnem a türelmetlenséggel határos kíváncsisággal várjuk az ügyvédi rendtartás megjavítását. Még a törvénytervezetnek is csak egyes rendelkezéseit ismerjük, ezeket is csak szerzőjének cikkeiből és már is üdvözöljük érte az igazságügyminiszter urat. Reméljük, hogy nem ok nélkül. F a b i n y Teofil csak olyan törvényjavaslatot készíttethet, a mely az ügyvédek helyzetén ugy anyagilag, mint erkölcsileg segíteni fog. Az igazságszolgáltatás érdeke kívánja ezt s ez elől az elet iskolájában nevelkedett s az igazság szolgálatában megőszült igazságügyminiszter nem zárkozhatik el. Ezen feltevésben az ügyvédi karnak egy olyan sérelmére hívom fel az igazságügyminiszter ur figyelmét, a mely szorosan véve ugyan az ügyvédi rendtartás keretén kívül