A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 51. szám - Mikép méltánylandó a bűnügyi bizonyIték?

A JOG. US De ha ehhez nincs terünk, a kérdés elég fontos és gyakorlati jelentőségű, hogy némely útmutatással a célhoz jutást meg ne kisértsem és a büntető jog terén működő kartársakat a jelzett eszme bővebb kifejtésére ne ösztönözzem. Tudjuk, hogy a legveszedelmesebb bizonyíték a tanuk és szak é r t ö k által való bizonyítás. A tanúk irányában intuitív módon érzi minden biró, hogy az i d ö és tér meghatározás tekintetében a tanú nyilatkozatait óvatosan kell venni, hasonlóképen távol kell tartani mindazt, a mi a tanúk okoskodásának tűnik fel és végre vizsgálni kell, vájjon a tanú nrm vehető-e érdekeltségi kifogás alá ? De mi ezeknek philosophiai alapja? Kant azon messzeható felfedezést tette, hogy a tüneményeknél az idő, tér és okozatosság nem objectivek, nem a tárgyakban rejlők, hanem az észlelő alanyban keresendők, tehát subjectiv momentumok. Ha ez igaz, akkor tudományosan indokolva van az, miért nem hisz a biró a tanúnak, midőn az időtartamról, távolságról beszél és miért dobja el mindazt, a mit a tanú következtetés utján tud. Azon biró, a ki Kant ezen tanánál; igazságától át van hatva, már most nem öntudatlanul fogja a tanú vallomásának ezen gyönge oldalait bírálni, hanem a tanút az észlelet szabályai alapján ki fogja vetkőztetni mindazon subjectiv nyilatkozatokból, melyek az idő, tér és okozatosság elveire visszavezethetők és ily kezelés mellett a tanú tiszta észleletei oly tükör gyanánt lógnak a biró számára szolgálni, melyben a tünemények minden emberi hozzájárulás nélkül való közvetlen megjelenésükben láthatókká válnak. A tanú érdekeltsége azon fordul meg, vajjön a tanú által észlelt esemény birt-e a tanú akaratára hatással vagy sem? A hol az észlelt esemény a tanú akaratára (intelligibilis charakterére, a biró által empirikus módon észlelendő jellemére) mint motívum hat, ott megszűnik a tiszta észlelés, a tanú észleleti képessége vagy csökken, vagy megzavartatik, vagy épen megszűnik. Ily esetben a tanú maga is aktióba lép, engedve az indító motívumnak és ezáltal megszűnik sajátképen való tanú lenni. A tanú tehát olyan tükörré válik, a mely torzképeket mutat. Ott tehát, hol a tanú által észlelt tények a tanú hírvágyát, biztonságának érzetét vagy bármi érdekét távolról is érintik — észleletei aggályosak, még akkor is, hogy ha a tanú saját magának arról beszámolni nem tudna. Ezekből folyólag a tanú nem értelmi, hanem észleleti tekintetben és akaratának irányára nézve veendő kritika alá, mihez képest tapasztaljuk, hogy klaszikus tanúk inkább találhatók a kevésbé értelmes, de ép érzékekkel rendelkező, mint a tudákos, okoskodásra inkább hajlandó emberek sorában. Hogy ily körülmények között miért nem helyezhet a biró egy gyermek vallomására többet, mint egy felnőttére, holott a gyermek érzékei tökéletesebbek, okoskodási hajlama és érdekeltsége is rendszerint csekélyebb, annak oka nem az, mintha a gyermek lelkének tükre nem volna képes híven visszaadni az észlelt eseményeket, hanem abban keresendő, mert a gyermektől í nem tételezhetjük fel, hogy ő vallomásának ethikai súlyát teljesen megérteni képes lenne ; sőt ha ez utóbbi aggály fenn nem forogna, akkor a legklaszikusabb tr.núk volnának éppen a gyermekek, sőt akár az őrültek is. Sok bölcseség foglaltatik a német közmondásban, mely szerint: »Kinder und Narren sagen die Wahrheit*. A tanúkkal egy párhuzamba helyezhetők a szakértők, előadásuk kiindulási pontjára nézve. A tanú konkrét és általa észlelt tényekről tesz bizonyságot, a szakértő is tényekből indul ki, mert azon tantételek, a melyek a műértő okoskodásának kiindulási pontjai, tapasztalati tényekből vonattak le és idomíttattak tantételekké. Valamely tantétel tehát nem egyéb mint számtalanszor észlelt tényekből elvont igazság. A szakértő a tanútól azonban a tekintetben különbözik, hogy joga van, sőt kötelessége okoskodni és a tantételekből az adott konkrét esetre vonatkozólag következtetni. Ezen működésében a szakértő a biró ellenörködése alatt áll. Ha a szakértő okoskodása tisztán a tantételből indul ki és folytonos láncolatban, megszakítás nélkül jut eredményhez, a biró a szakértő véleményét helyesnek fogja tartani, mert az okoskodás helyessége mathematikai exaktsággal kimutatható ; ha azonban a biró azt veszi észre, hogy a szakértő okoskodásában a következtetések láncolata megszakad, vagy hogy e következtetésnek fonalát nem tantételhez fűzi, hanem valamely önkényesen odaállított tényhez: akkor már a szakértő véleménye aggályos, sőt feltétlenül elvetendő az esetben, ha a biró önmaga nem képes a megszakított láncolatot logikai összeköttetésbe helyezni, vagy ha azon tényeket (nem tantételeket), melyekhez az okoskodás füzetik, valótlanoknak lenni tapasztalja. Ennek bővebb megérthetésére szolgáljon egy példa. Ha a szakértő véleményében előtérbe állítja azon é s z 1 eleteket, hogy a vizsgált egyénnél a láták egyenlőtlenül kitágultak, ezek a fényre nem kellőleg reagálnak, hogy részleges hűdések vannak jelen, hogy a hátgerinc reflex-tünetei szabálytalanok ; ezen észleleteit pedig egy tantételre visszavezetvén, abból vonja le következetes okoskodásait elmebaj megállapítására : akkor a szakértő véleménye feltétlenül elfogadandó. Ha azonban a psychiater valamely egyén elmegyöngesége iránt adott véleményét arra alapítja, hogy a vizsgált egyén anyja epileptikus volt, atyja öngyilkosság által mult ki, testvére tébolydában halt meg száma. Franciaországban 26 (20,352 kilométerre és 1.388,57 1 lakosra kiterjedő hatáskörrel), Belgiumban 3 (9,^19 km. és 1.661,464 lakos), Hollandiában 5 (6,566 km. 734,658 lakos), Olaszországban 20 (15,374 km., 1.340,058 lakos), Németországban 1879. okt. 1-től kezdve 28 (19,307 km., 1.466,454 Ik ), Ausztriában 9 (33,155 km., 2.246,392 lk.), Spanyolországban 15 (33,797 km., 1.122,333 lk.), Oroszországban 6 (375.525 km., 7.980,782 lk. az 1864. évi perrendtartás területén), Romániában 4 (30,243 km., 1.125,000 lk.),Svájcb a n 26, vagyis egygyel több, mint a mennyi a cantonok száma), Angliában 1 (152,063 km., 23,944,459 lk.), az egyesült észak amerikai államokban 1 (9.337,939 km., 38 950,000 lk.), Braziliában 11 (760,735 km., 1.070,909 lk.) A királyi Curia. A jogbiztonság előidézésére és szilárdítására még nem elég azon körülmény, hogy a törvényhozó megalkotja és kihirdeti a törvényt. Arról is kell gondoskodni, hogy az a bíróságok által megtartassék, helyesen és lehetőleg egyöntetűen alkalmaztassák. Ez pedig csak azáltal eszközöltetik, ha létezik egy legfőbb bíróság melynek feladata a törvények és ítéletek közti folytonos összhangot fentartani és ezen összhangzat felett őrködni. Ezen legfőbb bíróságra vonatkozólag h é t különböző módozatot találunk. Az egyik több közeget állit föl, a másik ellenben csak e» y közegre bizza a harmadfokú perorvoslatok elintézését. Ezen° két módozat közül nálunk mindegyik alkalmaztatott. Ilyen legfőbb biróságok voltak az elsőfokú bíróságok különbözőségéhez képest: a) Magyarországon rendszerint: az egyházi főurak oktávás törvényszéke, a személynöki szék, a nádori ítélőszék s a hétszemélyes tábla; h) Erdélyben pedig a kir. főkormányszék törvénykezési osztálya (gubernium judiciale) és a nagy fejedelem (supremus justitiarius). Mihelyt azonban az állam harmadbiróságként több legfőbb itélőszéket alkot, melyek egymástól függetlenek, mint voltak nálunk is az imént elősoroltak, ezáltal a jogegvség létesítését lehetlenné teszi. A legfőbb Ítélőszékek sokasága végeredményében egyenlő a legfőbb Ítélőszék hiányával; egyenlő a jogegység megvalósításának lehetlenségével. Most a legfőbb bíráskodás egyetlen közegre a m. k i r. curiára van bízva, mely azáltal, hogy föl nem osztatik, hogv jövőre is Budapesten marad és döntvényeket alkothat: eléggé megfelel azon feladatnak, mely a jogszolgáltatás elvi egységének és egyöntetűségének biztosításában f e k s z i k. Hogy azonban az egységes legfőbb biróság céljának minél inkább megfelelhessen: intézményekről kell gondoskodni, hocv munkahalmazzal túl ne terheltessék, mert ez háttérbe szoríthatná, sőt mégis semmisíthetné a központosítás előnyeit. Ilyenek : a harmadfokú perorvoslat függővé tétele előlegesen leteendő birságtól, a mi azonban el nem fogadható; a fölebbezési összeg meghatározása ; a közbenszóló határozatok és a két egybehangzó ítélet föltétlen, vagy illetve föltételes fölebbezhetfensége, a konok s á g i birság, azután a francia rendszer azon határozata, hogy a panaszt előlegesen megvizsgáló c h a m b r e d e requéte, ha azt alaptalannak találja, mindjárt visszautasíthatja és az osztrák rendszer abeli intézkedése, hogy a két egybehangzó ítélet ellen benyújtott Oberre vision, ha mindkét alsó biró határozata ugyanazon jogelvre alapított Ítéleten sarkal szóbeli eljárás mellőzésével elvethető. Mindezeknél azonban sokkal célszerűbb korlátolás a munkahalmaz elhárítására az, ha a fölebbvitel a ténykedésben kizáratik és csak a törvény alkalmazásának kérdésére szorittatik, vagyis ha a kir. curia hatásköre csupán az anyagi és alaki jog felülvizsgálatára terjesztetik ki.