A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 51. szám - A polgári biróságok szervezése

412 A JOG. Ha valahol, itt látszik meg, mily corruptiv befolyással bir a hatalom birtoka, mely törvényesen szabályozott fékkel nem bir. Mert valljuk csak be, mindjárt a közigazgatási sérelmek tekintetében sem az érvényben lévő rendszere a felebbezésnek, sem a fegyelmi eljárás fékező zabolának nem bizonyult a közigazgatási közegek önkénykedése ellen. Minden túlzás nélkül mondhatni, hogy törvényhozásunk és közintézkedéseink jelenlegi állapotában a közigazgatás nálunk mindenható és azért mindent merő is; miből azért nem következik, hogy mindenhatósága mellett mindig csak elég e r ő s is, és mindent mérése mellett mindig a 1 e gigazságosabbat merné is. 1 )e mert a közigazgatás természetes feladatánál fogva átfonja a társadalom legjelentéktelenebb részének is minden életviszonyát, befolyása szabályozó és akarata k é n ys z e r i t ő lesz minden egyes egyénre nézve. Nincs menekvés előle, nincs ellentállás ellene, csak megadás, vagy kétes kimenetelű harc, mire legtöbb embernek sem ideje, sem anyagi, sem szellemi eszköze nincs, a legkevesebbnek pedig van elszántsága. Csak egyetlen egy osztály az, melynek van elég szellemi ereje, bátorsága, sőt hivatása szembe szállani a* közigazgatásnak ezen mindent elborító, mindent sújtó hatalmával, és ez — az ügyvédség. Az önkény ellen a törvényt, a hatalom ellen az örökjogot, az igazságtalanság ellen a szent igazságot tartja fennen és megtörhetlenül a közigazgatás végrehajtói elé; a hol tudatlanságot talál, kíméletlenül pellengérre állítja, hol rosszakaratot lát, bármily rejtek helyéről napfényre rántja és tusára kel vele. Csodálatos szívóssággal és kitartással végzi az ügyvédség e nehéz és veszélyes munkát, nem is a maga, hanem a társadalom számára és mely munka ép azért következményeiben megbecsülhetlen, mert ez az egyedüli akadály, melyet minden időben és minden helyen útjában talál a közigazgatás önkénye és melylyel előbb megküzdeni, melyet eltiporni kell, mielőtt amaz önkény teljes diadalait ülheti Ezért esküdt ellene közigazgatásunk az ügyvédségnek; ezért üldözi őt a megsemmisítésig; ezért támadja meg abban, miben az ügyvédség életeleme, legyőzhetlen varázsereje fekszik, mi legbecsesebb kincse és mivel legszebb diadalait szerzi — a s z ó 1 á s s z a b a d s á g b a n. A néma ügyvéd tehetetlen — báb. A beszélő ügyvéd nagyszerű — erkölcsi erő, melylyel a harcot az önkény végtelenbe húzhatja ugyan, melyet hajszolhat, kifáraszthat, megbéníthat, de melyet meg n e m ölhet — s o h a. Az utolsó időben ijeszti") módon szaporodtak az esetek, melyekben új támadási eljárást kezd alkalmazásba venni a közigazgatás az ügyvédek ellen Törvénytudósaik a rendőri kihágási törvény hatályban létének nyolcadik évében nag) bölcsen kitalálták, hogy e törvény -1G. §-a által e veszélyes fajnak nyakára lehet hágni, hogy e törvényszakaszszal az ügyvédektől nemcsak a szabad szót, de súlyos és gyakori pénzbüntetések által vagyonuk egy részét is el k é 1 1 confiscálni Csak néhány hét előtt történt, hogy a fővárosi rendőrség egy budapesti ügyvédet az ezen hatóság ellen egyik ügyfele érdekében és képviseletében beterjesztett beadványában használt kifejezések miatt büntető eljárás alá fogott és őt 15 frt pénzbüntetésre, esetleg 2 napi elzárásra itélt az idézett törvény 10. §-a alapján. A budapesti ügyvédi kamara azonnal felismerve ama rendkívüli jelentőséget, melylyel ez ügy az ügyvédség életfeltételeire bir, ezen eljárásban oly súlyos sérelmet látott, hogy egyhangúlag sürgős feliratot TÁRCA. A polgári bíróságok szervezése.* \/ (Fölöttes bíróságok.) — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta : Dr. HERCZEGH MIHÁLY, egyetemi tanár Budapesten. Hazánkban a bírósági fokozat szükséges volta korán felismertetett. A legrégibb időben maga a király, illetve a királyi i t é 1 ö szék (curia regis) volt a fölebbviteli bíróság ; azonban legtöbbször csak a nemes emberek ügyeiben. A kir. Ítélőszék rendszerint a kir. székvárosban (Esztergom, Visegrád, Fehérvár, Buda, Nagyvárad, Sárospatak és Róbert Károly alatt Temesvár) működött. De mint vándor bíróság, a nádor vagy országbíró elnöklete alatt az ország különböző vidékein is eljárhatott, az előre kihirdetett helyen és időben, az egyesült országlakosok jelenlétében. Az előtt t. i. nálunk is ép ugy mint A n g 1 i áb a n a vándor bíróságok (repülő törvényszékek, fórum volans) rendszere dívott, mely szerint, nem a felek keresték fel a bírót, mint most, hanem a bíró a feleket. Ilyen volt a nyolcados törvényszék (judicium octavale) bíráskodása is a kir. Curia újjászervezéséig (1723.), a mennyiben évnegyedenkint az ország különböző kerületeiben és városaiban tartotta üléseit. Az 1291. évi törvényhozás pedig azt rendeli, hogy ha a nádor bíráskodás végett körutat tesz az országban, vele együtt minden megyében négy választott biró és a * Szerző a címben érintett fontos tárgyról a »Jogász egylet«-ben folyó hó 11-én egy nagyobb szabású felolvasást tartott, melyből e kivonatot oly szives volt lapunk számára megirni. A szerkesztőség. főispán Ítéljen, de nem a falvakban, vagy városokban, hanem a külterületeken, a mezőn tábort ütve. A királyi városok lakosaira nézve, majd a t á r n o lein e s t e r képezte a fölebbviteli hatóságot, majd a szem é 1 y u ö k (personalis), mint a király birói hatalmának képviselője, majd végre azon másik város, melynek szabadságával felruháztatott. Van példa rá, hogy hazai városaink, külföldi városokhoz fölebbeztek, igy például a szepesi városok Magdeburgba, Zsolna város Teschenbe. Az pedig még a közelmúlt időben is szokásban volt, hogy fölebbviteli bíróságként is ugyanazon egy bíróság járt el; csakhogy midőn saját határozatát kellett fölülvizsgálni, t ö b b tagból állíttatott össze. Ezt tapasztaljuk különösen akkor, midőn a városi f ő b i r ó, vagy az alispáni bíróság ítélete ellen történt a fölebbezés a városi tanácshoz, illetve a megyei törvényszékhez, hol szintén a főbiró, illetve alispán elnökösködött. Az újabb törvényhozások közül hasonló rendszerre találunk a hannoveri és württembergi perrendekben, hol a törvényszékek kisebb tanácsa által hozott Ítélet ellen a fölebbvitel ugyanazon, vagy más hasonfoku törvényszék nagyobb tanácsához történik. Képzelhető olyan rendszer is, mely újabb eljárást külön választja a határozattól; amazt ismét az eddig eljáró biróra bizza és csupán emezt, vagyis a határozathozatalt ruházza más bíróságra. Avagy oly rendszer is, mely szerint ugy az újabb eljárás, mint a határozat ugyanazon bíróságra bizatnék, melynek ítélete sérelmet okozott, azon különbséggel, hogy az újabb eljárás és határozatnál, egészen más tanács működnék, vagy ugyanannyi vagy több tagból összeállítva, mint a mennyi az első határozatnál jelen volt. Némelyek szerint ez intézkedés minden magasabb birói fokozást fölöslegessé tenne. Egyedül Franciaországban vezettek az úgynevezett reformeszmék a birói fokozat célszerűségének rendszeres megtá-