A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886 / 49. szám - Birói illetőségi controversiák
A JOG. 195 kereskedelmi ügyletet képez, de ily ügyletnek a biztosítási szerződés csak a biztosítást elvállaló biztositóra, de nem egyszersmind a biztosítottra nézve is tekintendő ; tekintve, hogy a keresetben alperes kereskedőnek fel nem tüntettetik s hogy az ügylet alperest illetőleg kereskedelmi ügyletet képezne, nem is állíttatik, mindezeknél fogva felperes keresetével elutasittatni s erről felperes dr. Kardos Sámuel ügyvéd kezéhez a kereseti példányok visszaadása mellett felzeten értesíttetni rendeltetik. A budapesti kir. ítélőtábla: »Tekintve, hogy a kereskedelmi eljárást szabályozó 1875. évi november hó 1-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet oly intézkedést, melynél fogva a bíró alperes kifogása nélkül hivatalból volna hivatva vizsgálni, hogy az előtte folyamatba tett ügy a kereskedelmi eljárás alá tartozik-e ? nem tartalmaz, hogy ennél fogva a kereskedelmi bírói hatáskör hivatalból nem vizsgálható : a kir. ítélőtábla az első bíróság végzését megváltoztatja és ugyanazon bíróságot a 2,909./886. számú keresetnek kereskedelmi bírói hatáskörben elfogadására s annak alapján további szabályszerű eljárásra utasitja«. (1886. okt. 20-án 6,310. sz.) Bűn-ügyekben. A férj által felindulásában elkövetett, neje megbecjteleuitését elhárító cselekedetnek beszámithatósága. Jogos védelemben elkövetett, halált okozott súlyos testi sértés be nem számitható. A karcagi kir. törvényszék (1885. április 28. 1,604. sz. a.): K. Imre az ellene, halált okozott súlyos testi sértés miatt emelt vád és következményei terhe alól felmentetik, stb. Indokok: A vizsgálat adatai és maga vádlott töredelmes beismerése szerint meg van ugyan állapítva, hogy az 1881. évi július 7-én éjjel vádlott az elhunyt K. Mártont egy vasdoronggal főbe ütötte s hogy K. Mártonnak még azon éjjelt követő reggel 4y2 órakor bekövetkezett halálát ama, fejére mért ütés által előidézett koponya-csontrepedés okozta; minthogy azonban ezen cselekmény végrehajtásának körülményeire nézve vádlott beismerésén és K. Imréné vallomásán kivül más bizonyítékok nincsenek és a vádlott által tett alakban alkalmazandó, ezen beismerés szerint pedig vádlott a fentebb megjelölt este 9 óra tájon, miután neje és gyermeke, ugy K. Márton társaságában megvacsorált volna, minden ez utóbbi irányábani harag vagy ellenszenv táplálása nélkül tért nyugalomra s feküdt le a gépszín előtt szabad ég alatt neje és gyermekével együtt s első álmából csakis arra ébredt fel, hogy fekvőhelyük körül a gépszínbe lefeküdt K. Mártonnak csoszogását, illetve azon zajt hallotta, melyet az a földön csúszása által idézett elő, a mikor is K. Mártont megszólítván, ettől azon választ nyerte, hogy hasfájás által kínoztatik. Vádlottat az elhalt válasza kielégítvén, annak még orvosszert (foghagymás ecetet) is akart nyújtani s csak miután oly nyilatkozatot hallott tenni, hogy nincs, tért ismét nyugalomra s álmából nem sok idő múlva kis gyermekének szava által ébresztetett fel, a kit midőn betakarni akart s e végett nején keresztül gyermekéhez nyúlt, nagy meglepetéssel vette észre, hogy K. Márton azon kis téren fekszik, mely neje és az a mellett feküdt gyermek közt volt s gyanú támadt lelkében az iránt, hogy K. Mártont neje irányában tisztességtelen szándék vezérli, de mindamellett is legyőzte még felháborodott lelkének erősebb indulatát, annál is inkább, minthogy K. Márton azon helyről eltávozott. A felkeltett gyanú azonban nem engedte vádlott lelki nyugalmát visszatérni s nem tudott többé elaludni s folyton tartó lelki izgalmak közben nem sok idő múlva észrevette, hogy K. Márton a földön csúszva, fekvőhelyükhöz közeledett; látta, midőn K. Márton a földről kissé felemelkedett, kikémlendő, vájjon vádlott alszik-e s látta, a midőn K. Márton nejére dőlt s azt megbecsteleniteni szándékozott; ily körülmények között tehát vádlott a legerősebb indulat, mintegy ellenállhatlan erő által hajtatva, nyúlt a mellette elhelyezve volt vasdoronghoz, melylvel azután K. Mártonra ütött. A megütött K. Márton azonban, a helyett, hogy a vádlott jogos indulata elől kitért volna, fekvő helyzetéből felugorva, K. Imréné előadása szerint is, azon helyről, hova azt este helyezték el, kést vett elő s vádlottra azon fenyegetéssel rohant, hogy agyonszúrja s vádlottnak még ekkor is volt annyi lelki ereje, hogy K. Mártont figyelmeztette, miszerint elfelejt neki mindent, de a kést tegye le, a ki a helyett azonban a vádlottat megtámadni igyekezett; miért is ez a kést K. Márton kezéből a még mindig nála volt vasdoronggal kiütni akarván, ezen ütés K. Mártont fejbe j találta, minek következtében az a támadást abban hagyva, a helyszínéről elfutott. Ezen tényállásból tehát kitűnvén, hogy vádlott az elhalt 1 ellenében, kit előzőleg élelmezéssel is ellátott, semmi ellenszenvet I nem táplált, hanem azzal békés egyetértésben élt s csaki> , K. Mártonnak jogtalan s a családi élet megbecstelenitésére I teljesen alkalmas ténye által hajtatott a legerősebb lelki felinduI lásba, miután az emberi lélek ily rendkívüli izgatottsága alkalmas arra, hogy az elmetehetség ideiglenes megzavartságát idézze eff s miután a btk. 76. §. szerint csak azon cselekmények, melyek ily I lelki állapotban követtettek el, szabad elhatározással, tehát ! szándékosan véghez vitt cselekmények jellegével nem bírnak s be I nem számithatók, miután továbbá az elhalt K. Márton ama becs! telenitő cselekmény megkísértése után vádlottat K. Imréné tanuí vallomása szerint is késsel kezében megtámadta s annak jogos felindulását ezen tény által fokozta, vádlott pedig a fenyegető veszély, jogtalan és közvetlen megtámadtatásnak elhárítására használta a kezében volt vasdorongot, melylvel az elhalt kezéből csak a támadásra használt kést igyekezett kiütni, a mely ütés tehát minden arra irányzott szándék nélkül érte az elhaltnak fejét s i hogy ez egyetlen ütésen kivül vádlott az elholtra ütést többé nem mért, előzőleg pedig nyomát nem hagyólag bántalmazta ' csakis s miután végül vádlottnak a btk. 79. §-ra való tekintettel, azon körülmény sem számitható be, miszerint a K. Márton kezére szánt ütés annak fejét érte, mert ezen eredmény a vádlott lelki állapotának megzavarodásából származottnak méltán tekinthető: i mindezen körülményeknél fogva az erős lelki felindulás tartama s jogos védelem közben vádlott által elkövetett cselekményt büntetendő cselekménynek nyilvánítani nem lehetvén, öt a vád s annak következményei terhe alól felmenteni kellett annál inkább, mert azon körülmény, hogy a vádlott által ütésre használt vasdorong az elhalt ellenében használandó fegyverül készíttetett j volna vádlott által fekhelyéhez, serami alapos gyanuok fenn nem j forog; e tekintetben is tehát el kellett fogadni vádlott azon előadását, hogy azt éjjeli véletlen körülmények esetére, mint azt I mindenkor szokta s a mint ez a mezőn háló egyéneknél általánosan szokásban is van, készítette fekvő helye mellé ; mert továbbá vádlott azon előadása, miszerint az elhalt K. Márton öt megtámadta, K. Imréné abbeli határozott vallomása mellett támoga1 tását találja B. Zsigmond és B. Sándor tanuk azon vallomásában is, miszerint K. Márton azon idő alatt, mig fejét borogatták, I azon nyilatkozatot tette, hogy meggyógyulása esetére megveri K. Imrét ugy, hogy az templomba többé nem megy; mert végül j azon körülmény, hogy vádlott a cselekmény végrehajtása után ! más napon a t.-földvári községi elöljáróságnál önkényt jelenti kezett, tettét töredelmesen beismerte, hogy továbbá a végtárgyalás I folyamán az ellene formált kártérítési követelés elöl nem hogy kitérni akart, de azt kézi munkája után keresményéből törleszteni \ Ígérkezett, mind oly körülmények, melyek vádlottnak becsületes; ségét és azt mutatják, hogy a cselekmény végrehajtását minden I szándék nélkül, egyedül a nagyfokú lelki felindulás tartama alatt, illetve jogos védelem közben követte el s ugyancsak a fenti I körülmények szolgáltak okul arra, hogy a cselekmény elbírálásánál | vádlott beismerése teljes mérvben alkalmaztatott bizonyítékul, stb. A budapesti kir. itélö tábla (18S5. nov. 18. 25,364.sz.a. : Az eljárt kir. törvényszék ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. A in. kir. Curia (1836. nov. 11. 2,607. sz. a. : Tekintve, hogy vádlott a vádbeli eset minden körülményére tüzetesen emlékezik és még akkor is, midőn K. Márton öt késsel megI támadta, némi önuralmat mutatott, tehát szenvedélye nem lehetett oly nagyfokú, hogy öntudatát megszüntette volna és a btk. 76. §-nak alkalmazását igazolná; tekintve azonban másrészt, hogy vádlott akkor, midőn felesége becsületének megvédése céljából testi sértést hátra nem ! hagyott bántalmazást alkalmazott és az öt késsel, tehát veszélyes eszközzel megtámadó K. Mártont a kezében volt pernvehuzóval | megütötte, a jogos védelem határait túl nem lépte; a budapesti kir. ítélő tábla ítélete az elsőfokú birósá°j ítéletének a jogos védelemre alapított indokainál fogva hagvatik helyben. A gyilkosságra való szövetkez-t éé a gyilkosságban Taló ré«ze*sÓ!r közti különbség. A m. kir. Curia (a pécsi kir. törvényszék előtt gyilkosság büntette miatt vádolt S. Tácó és társai elleni bűnvádi ügyben)
