A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 48. szám - A kisebb polgári peresügyi biróság törvény szerint ingatlanokra rendelhet-e végrehajtást?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 48. számához. Budapest. 1886. november 28-án. Köztörvényi ügyekben. A betegség miatt szabadságolt végleges minőségben alkalma zott vasúti tisztviselő nem köteles szolgálatát njból tényleg megkezdeni, hogy ujalibi szabadságolás iránti kérvényének elintézése napjáig és a felmondási időre járó illetményei részére folyóvá tétessenek, kivévén ha a szolgálattételre egyenesen utasítva lett időközben is. A budapesti VI. ker. kir. járásbíróság' (1886. évi május 29-én 9,898. sz. a.): dr. Révai Lajos ügyvéd által képviselt Th. J. felperesnek a m. kir. államvasutak elleni 458 frt 33 kr. jár. perében : Alperes köteles 403 frt 39 kr. tökét, ennek 1885. évi június hó 30-tól járó 6°/0 kamatait és 42 frt 50 kr. perköltséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: A közmunka- és közlekedési m. kir. minisztérium részéről a m. kir. államvasutak tisztviselői részére szolgáló szolgálati rendtartást tartalmazó 21,952'84. sz. a. ugy a m. kir. államvasutak alkalmazottjait megillető hivatalos címek és illetmények tekintetében hozott 21,951/84. rendeletéből kiderül, miszerint a m. kir. államvasút végleg alkalmazott tisztviselője gyógyítható betegség esetében egy évig illetményeit követelni jogosítva van s csak az egy év elteltével van joga az igazgatóságnak a szolgálatot 3 hónapra felmondani, mely 3 hónapra a beteg tisztviselő illetményei szinte járnak. Mert habár a 21,952. sz. rendelet 59. §-ának 2-ik p. szerint felmondásnak van helye, hogyha a végleg alkalmazott egy évnél hosszabb időig folytonosan vagy rövid megszakításokkal betegség miatt szolgálatképtelen, ilyen felmondás azonban csak a 21,951. sz. rendelet 37. és 40. §. határai között eszközölhető meg, mely szakaszok szerint a betegsége miatt akadályozott tisztviselőt egy évig fizetése és felmondás esetén 3 hóra felmondási díja megilleti, kivéve a 21,952,84. sz. rendelet 59. §-nak 3-ik pontját, mely eset azonban, hogy fennforogna, alperes nem is állilja, még kevésbé igazolja — miután pedig alperes beismeri, hogy felperes betegeskedése alatt illetményeit csak 1883. június 23-tól 1884. január 3l-ig húzta, tehát majdnem csak félesztendeig — ezen időtől fogva pedig illetményei élvezetéről lemondott, egy évi szabadság kérelmezése mellett — miután továbbá azon körülmény, hogy felperes szolgálatát megkezdeni képtelen volt, a hivatkozott szakaszok értelmében illetményei követelését meg nem gátolja, - ennélfogva alperes, tekintettel arra, hogy általa csak 5 és fél hónapi illetményei követeltetnek, holott az idézett szakaszok értelmében majdnem 9 hónap illette volna meg, — a hivatkozott szakaszok értelmében a leszállított kereseti összegben — felperes beleegyezvén, hogy nyugdíj-illetmény és adó címén 54 frt 94 kr. levonásba helyeztessék — marasztalni kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla : Az elsőbiróság ítéletét helyben hagyja. Indokok: Tekintve, hogy felperes 1885. évi január 15-én lejárandó egy évi szabadságidejének lejárta előtt január 13-án folyamodott újabb egy évi meghosszabbítás iránt, az igazgatóság pedig e kérelmét 1885. évi március 22-én kelt határozatával tagadta meg, felperes ezen határozat közléséig kérelme megadását annál is inkább jogosan remélhette, mert szolgálattételre szabadságideje lejárta után utasítva nem lett; azon körülmény tehát, hogy szabadságideje lejárta után szolgálatot nem teljesített, neki hátrányul fel nem róható s az a szolgálati viszony önkénytes megszüntetését nem vonja maga után. Tekintve továbbá, hogy ily körülmények között, miután felperesnek a szolgálat csakis 1885. április 1-től lett felmondva, neki a szabadság lejárta után, vagyis 1885. január 15-től a felmondásig, valamint a 21,952/1884. sz. a. kiadott szolgálati rendtartás 58. §-a értelmében a felmondástól számított 3 hóra illetményei kiszolgáltatásához kétségtelen joga van, az elsőbiróság ítélete ezen s az abban foglalt indokok alapján azon érvelés elhagyásával, hogy felperest nem hogy a kereseti 5 és fél havi, hanem 9 és fél havi illetménv illetné meg, helvbenhagyandó volt. ,1886. okt. 28-án. 44,804. sz. a.) A nö jogosítva van az <• tulajdonát képtző és a férj házához hozott és a nö kelengyéjét és hozományát képező táreyakat a házasság tartama alatt is visszakövetelni. A fehértemplomi kir. törvényszék : Greiner véd által képviselt K. Mária felperesnek Mazor János ügyvéd által képviselt R. Vaszan alperes ellen 1,440 frt értékű ingók kiadása vagy értéke megfizetése iránti perében következő ítéletet hozott: Alperes köteleztetik felperesnek a keresethez B., C. és D. alatt csatolt mellékletekben körülirt ingókat birtokába átadnij; egyszersmind ugyanazon idő alatt és következmények terhe mellett köteleztetik alperes, mennyiben az egyik vagy másik ingó természetben nem lesz és így alperes által kiadható nem lesz, ezen mellékletekben minden egyes tárgy mellett levő értéket készpénzben megfizetni, ha alperes becslőesküt tesz arra, hogy a keresetéhez B., C. és D. a mellékletben minden ingó mellett levő pénzbeli összeg az illető ingótárgynak értéke, vagy a mennyiben felperes az egyes tárgyak kisebb értékére tenné le a becslőesküt, köteles alperes minden tárgynak azon értékét a fenti határidő és a fenti következmények terhe mellett megfizetni, mely értékre felperes a becslőesküt leteszi. Mennyiben felperes a becslőesküt sem a mellékletekben kitüntetett értékre, sem kisebb értékre le nem teszi, a keresetének azon kérelmével, hogy az ingótárgyak értéke alperes által neki fizettessék, elutasittatik, de mindazonáltal ez esetben is jogában áll az ítélet első bekezdését is az 1881 : LX. t.-c. 214 — 222. §-ai szerint végrehajtani, stb. Indokok: Ezen törvényszéknek illetékessége ezen pert eldönteni az által van megállapítva, hogy fel- és alperes, kik házastársak voltak és a házaséletet utoljára Fehértemplomban folytatták ; hogy továbbá felperes a keresetbe vett tárgyakat alperesnek Fehértemplomban levő házába hozta és hogy végül az által, hogy alperes ezen törvényszék illetékessége ellen kifogást nem tett. A per érdemében alperes állítja, miszerint házasság kötésekor a keresethez B—D. alatti mellékletben körülirt ingókat alperes házába hozta és hogy ezen tárgyak tulajdonát képezik. Habár felperes a per folyamában azt nem bizonyította be. miszerint a közte és alperes közt kötött házasság véglegesen felbontva lett, tekintettel arra, hogy alperes megengedi, miszerint felperes a kereseti tárgyakat házába hozta, tekintettel továbbá arra, hogy alperes azon a felperes által neki megkínált esküt, melynél fogva a kereseti tárgyak felperesnek alperestőli elvállásakor alperes házában vagy birtokában maradtak, el sem fogadta és azokat vissza sem kínálta és ez által tehát bizonyítva van a prt. 234. §-a szerint, miszerint a kereseti tárgyak alperes házában vagy birtokában maradtak, mivel mennyiben a nő a férjnél nincsen, a nö a tulajdonjognál fogva jogosítva van tulajdonát elvált férjétől követelni; alperes kötelezendő volt felperesnek a kereseti tárgyakat kiadni. S mivel mennyiben az egyik vagy a másik kereseti tárgy természetben alperes birtokában az Ítélet végrehajtásakor nem volna és ennek folytán a természetben alperes által átadható nem volna, jogában áll felperesnek ezen tárgynak értékét a kereseti melléletekben kitüntetett összegben vagy azonban azon értékben megkövetelni, mely értéket becslő esküvel bizonyítani kötelezendő volt, a becslőeskü által megállapítandó ingótárgynak értékét megfizetni és mennyiben felperes a becslő esküt egyáltalában nem tenné le, fentartandó volt neki az Ítéletnek első bekezdését a végrehajtási törvény 214—223. §§-ai szerint végrehajtatni stb. A budapesti kir. itélő tábla: a kir. törvényszék ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével ezúttal elutasittatik stb. Indokok : Felperes az alapon, hogy az A. a. lelkészhivatali bizonyítvány szerint alperestől jogérvényesen elválasztatott, a kereseti ingókat majd mind hozományt (Mitgift), majd mint kelengyét (Ausstaffierung) követelésbe veszi, de minthogy az A. a. bizonyítvány arra nézve, hogy jogérvényesen elválasztatott, bizonyítékot nem képez és felperes ezen állítását az osztr. polg. tkv. 1,266. §. és a tor-