A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 48. szám - A kisebb polgári peresügyi biróság törvény szerint ingatlanokra rendelhet-e végrehajtást?

190 A JOG. vényes gyakorlat szerint jogérvényes Ítélettel nem igazolta, a kereseti ingókat vagy azoknak értékét követelni jogosítva nincsen, ugyanazért stb. A magy. kir. Curia (1S86. nov. 9. 2,875. sz.): A kir. ítélőtábla ítélete megváltoztattatik s a kereset idö előttinek nem találtatván, utasittatik a kir. ítélő tábla, hogy a per érdemében határozzon. Mert a keresetben olyan tárgyak is követeltetnek, melyek természetüknél és rendeltetésüknél fogva a nő saját külön használatára szolgálnak, mennyiben pedig felperes azokat tulajdonként követeli vissza, az alperestől ez iránti joga érvényesítését nem gátolja az, hogy a házassági viszony végleges felbontása nem igazoltatott, miután a nö tulajdonának bizonyítható tárgyak feletti szabad rendelkezésében a végelválás előtt sem korlátolható ; ezeknél fogva és tekintettel arra, hogy a per adatai szerint peres felek tényleg külön válva élnek, a kereset időelőttinek nem tekintethetett. Ugyanazon járásbíróságnál egyrészt miut telekkönyvi hatóSág, má>részt mint kisebb polgári perbíróság közt felmerült illetőségi összeütközés. (Illetőségi összeütközés.) A rozsnyói kir. járásbíróság mint kisebb polg. perbíróság: A Rozsnyó város kórházának M, Vince elleni 50 frtos végrehajtási ügyében, közte mint kisebb polg. perbíróság és ugyanazon járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közt felmerült illetőségi összeütközés folytán az ügyiratokat a Curiára felterjesztette. Rozsnyó város kórháza, szegényintézete képviseletében a polgármester M. Vince ellen, ennek ingatlanjára végrehajtást intézett s ezen végrehajtási kérvény érdemleges elintézés végett az 1877 : XXII. t.-c. 86. §. alapján a rozsnyói járásbíróság telekkönyvi osztályához tétetett át, ez által azonban 1881 : LX. t.-c. 136. §. alapján a járásbírósághoz, mint kisebb polg. perbírósághoz visszaküldetett, mert állítólag a perbíróság által lenne végrehajtási végzéssel ellátandó. Utóbbi azonban a végrehajtási kérvény érdemi elintézésére a telekkönyvi hatóságot tartja illetékesnek; mert ugy rendeli az 1881 : LX. t.-c. által hatályon kívül nem helyezett 1877 : XXII. t.-c. 86. §-a és az 1885. évi március 27-én 1,827. sz. a. határozatával a m. kir. Curia is ilyen értelemben rendelkezett. A ni. kir. Curia ezen — ugyanegy járásbíróság körében felmerült illetőségi összeütközés elintézéséül — a beadott végrehajtási kérvény érdemleges elintézésére a rozsnyói járásbíróságot, mint telekkönyvi hatóságot mondta ki illetékesnek; »mert az 1877: XXII. t.-c. 86. §-a szerint, a kisebb polgári perek birájának, midőn az ingóságokra megkisérlett végrehajtás sikertelensége után a végrehajtató a marasztalt félnek ingatlanaira kér végrehajtást, nincs egyéb teendője, mint a hozzá benvujtott kérvényt az illetékes telekkönyvi hatósághoz áttenni s átiratában tudatni az összeget, a melylyel a marasztalási összeg részleges kielégítés által netán kevesbedett. Az ingatlanokra tehát a végrehajtást, miután az 1881 : LX. t.-c. az 1877 : XX. t.-cikket hatályában érintetlenül hagyta, csak az illetékes telekkönyvi hatóság rendelheti el. (1886. május 18-án. 2,926. sz. a.) Közjegyzői okirat nem kívántatik meg oly jogügylet érvényességéhez, melylyel házasfelek nem saját, hanem gyermekeik vagyoni viszonyait szabályozzák, illetve, mely által az egyik házasfél a gyermekek javára bizonyos szolgáltatásokra vállalkozik. A ni. kir. Curia: A budapesti kir. Ítélőtáblának fent idézett keletű és számú ítélete a kereseti tőke 533 frt 33 krnyi részletére s ennek kamatára vonatkozó részében megváltoztatik és e tekintetben az elsöfolvamodású bíróság ítélete hagyatik helyben indokainál fogva, a kereseti további követelést illetőleg mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és alperes 266 frt 67 krnyi többi kereseti tőkerészletének és 1874. évi augusztus 4-étől számítandó 6 /0 kamatának is kiskorú V I. és V. M. javára felperes leendő megfizetésében elmarasztaltatik. Indokok : Tekintve, hogy a kereset alapját képező és alperes által valódiságára nézve kétségbe nem vont A) alatti okirat kizárólag a peres felek közötti házasságból származott gyermekek javára állított ki alperes által, tehát az időközben törvényesen elválasztott peres, illetőleg házasfelek vagyoni viszonyait nem szabályozza, minek folytán az A) alatti okiratra az 1884. évi XXXV. t.-c. 54. §-a a pontja nem alkalmazható ; továbbá tekintve, hogy a kereset, jelesül ennek zárkérelme szerint felperes a kereJ seti tőkéből saját személvében mitsem igényelvén, azt teljesen az i általa képviselt kiskorú gyermekei javára kéri megítéltetni; végre 1 tekintve, hogy az, vájjon az illető árvaszék az illető okiratot mikép értelmezi, a fentebb jelzett körülményekkel szemben a pernek elbírálására befolyást nem gyakorolhat, alperesnek a fentebbi tör; vényből merített alaptalan érvelésének mellőzésével mindkét alsóbiróság ítéletét a fentebbi módon részben megváltoztatni, illetőleg alperest az Ítélet rendelkező részében megnevezett kiskorúnak javára l a kereseti tőkének 266 frt 67 krnyi részletében és ennek kamataiban is elmarasztalni kellett. (1886. június 28-án 3,181. sz.) Kereskedelmi csőd- és váltóügyekben. A budapesti tözsdebirósáir illetékessége helyesen alapittatik meg oly ügyben is, mely egyedül külföldi kereskedők között keletkezett s van folyamatban, midőn alperes magát önként alávetette. Fell'olyamodás útján nem orvosolható azon panasz, misz rint a birói ítélet a javaslatba hozott bizonyítási eljárás mellőzésével lett kimondva. A budapesti árú- és értéktőzsde dr. Hein József ügyvéd által képviselt W. Ottó párisi kereskedőnek — Spitz Manó ügyvéd képviselte L. Lajos prágai kereskedő e. 4,883 frank iránt 1886. június 26-án indított perében — miután alperes illetékességi kifogással élt azon alapon, mikép sem fel-, sem alperes nem magyar honpolgár s az ügylet sem jött létre magyar területen — de a viszonosság hiánya is fenforog, mivel felperes az Ítéletet itt I végrehajtathatná, míg alperes azt Franciaországban nem eszközöltethetné : »az illetőségét megállapította ; tekintve, hogy alperes annak magát önként alávetette; törvényeink pedig a perlekedésnél honfiak s külföldiek közt különbséget nem tesznek. »Az ügyérdemben pedig 1886. szept. 7-én 634. sz. a. alperest a kereset értelmében elmarasztalta s 24 frt kereseti költség s 60 frt ügyvédi munkadíj s 20 frt Ítéleti illeték fizetésére kötelezte következő indokokból: Az A. és B. körlevelekben foglalt ; bizományi s vételi ügyletek tekintetében a párisi tőzsde-usanI ceok köttetvén ki, miután ezen piac szokványai értelmében az ! eladó fel van jogosítva az árút a szállítási hónap első napjától i utolsó napjáig bármikor szállítani és a vevőnek nyomban nyilatkoznia kell: vájjon a vételár lefizetése ellenében az árút átvenni | avagy az ügyletnek az árkülönbözet megtérítése melletti lebonyolítását kívánja-e ? A megbízó már a szállítási hónap első napján megbízójának megfelelő rendelkezést adni köteles, ellenkező esetben feljogosittatván a megbízott, az ügyletet az árúszállitás napján i a napi árfolyamon megbízója rovására lebonyolítani. Ezzel szemben alperes azzal védekezett, mikép az ügyletet közvetített ügynökkel abban állapodott meg, hogy felperes a szállítási idő bekövetkezte előtt alperest rendelkezés adásra külön fel fogja hívni s hogy felperes részéről e felhívás sem május, sem június havában meg nem történt — még ha valónak vétetik is alperes e védekezése — ezen megállapodás korántsem szüntette meg az ezen ügyletre kikötött párisi tőzsde-usanceok érvénvét s abból folyó kötelességeit; valamint másrészről ezen értesítésnek felperes részérőli elmulasztása, avagy elkésett foganatosításából nem az ügvletnek érvénytelensége következnék, hanem csak az, hogy felperes kötelessége volna alperesnek az ezen mulasztásából vagy késedelméből eredő kárát megtéríteni. Tekintve már most, hogy maga alperes j sem állítja, még kevésbé bizonyítja, hogy felperesnek e tekintetben állított mulasztása folytán bármi kárt szenvedett volna, s igy az alperes által ugy eme megállapodás ténye, mint az ügynöknek arra való külön meghatalmaztatása tekintetében felajánlott eskü általi bizonyítás mellőzendő volt; tekintve továbbá, hogy a fen, tiek alapján, kellő dispositio hiányában felperes az ügyletek le! bonyolítására fel volt jogosítva; tekintve végül, hogy a lebonyolítási napi árak a becsatolt árjegyzési lapok szerint helyeseknek találtattak; alperes stb. marasztalandó volt.« A budapesti kir. itélő tábla alperes felfolyamodásának helyt nem adott; mert az eljáró bíróság ezen keresetre nézve illetékességét végzésében felhozott indokokból helyesen állapította ! meg ; »s mert azon panasz, hogy az ítélet a javaslatba hozott bizonyítási eljárás mellőzésével lett kimondva, mint szorosan a per érdemét érintő és az 1881 : LIX. t.-c. 96. §-nak egyik pontja alá sem vonható, a most idézett törvényszakasz értelmében felfolyamodás utján nem orvosolhatók (1886. évi okt. 29-én. i 6,157. sz. a.)