A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 47. szám - A jelzálogos per költségei

186 akár nem, csak legyen valódi sérelme. Jelen esetben s még az A. alatti szerződés intézkedéseinek tárgyát képező vagyonrészekre is O. Anna s O. Janku örökösei mind az alaki, mind az anyagi jog szempontjából szenvedtek jogsérelmet. Ugyanis az A. alatti szerződés bekeblezési engedélyt nem tartalmaz, sőt tulajdonképen tulajdonjogot sem ad alpereseknek, a mennyiben csak birtokról beszél. Ha az A. alatti szerződés valódi értelmét kikutatjuk s szakértelemnélküli tollból eredő rosz szövegezésétől eltekintve, szavait az életben rendszerint hozzájuk kötött értelemhez képest értelmezzük: a szerződés jogászi alakba öntve, alperesnek a meghatározott ellenszolgáltatások teljesítésének feltétele és kötelezettsége mellett adja: 1. Az A. alatti szerződésben tüzetesen leirt ingatlanok birtokhaszonélvezeti és használati jogát; 2. adja ugyanezen ingatlanokra az örökösödési jogot mindkét vagyon átruházó elhalta esetére, míg pedig elválaszthatlanul csak mindkét vagyon átruházó halála utánra. Ezek szerint a mint a telekkönyvi biró 109/879. tkvi sz. végzésében helyesen hangsúlyozta, a tkvi rendelet 81. §-ának c) pontja alapján alperesek tulajdonjog bekebelezésére — melyet az A. alatti szerződéssel meg nem nyertek — bekeblezési engedély hiányából sem birtak s birnak igénynyel, örökösödési jogukat pedig nem bekeblezési kérvénynyel lehet törvényeink szerint érvényesíteniük, hanem csak hagyatéki eljárás, vagy örökösödési per utján, csak ezen az uton pótolhatják s nyerhetik meg a hiányzó bekeblezési engedélyt; csak ezen uton nyerhet minden érdekelt meghallgatásával alapos megoldást azon kérdés, ha vájjon alperesek maguk részéről teljesítették-e azon feltételeket, melyektől örökösödési joguk érvényesítése függ s vájjon az A. alatti szerződés ma is hatályos é vagy sem ? Ezeken felül figyelembe veendő az is, hogy az A. alatti örökösödési szerződés csak mind a két vagyon átadó, tehát csak a most is élő O. Anna halála utánra ad alpereseknek szabad rendelkezési, helyesebben örökösödési jogot, a minélfogva örökösödési joguk még ma sem nyilt meg. Az A. alatti szerződés 3-ik pontja még tulajdonjog előjegyzésére sem adhatna alapot, mivel annak alapján csak örökösödési joguk előjegyzését, helyesebben (mivel az örökösödési jog jogrendszerünk szerint nem dologi jog s így a telekkönyvi rencít. 63. §-a szerint előjegyzésre nem alkalmas) feljegyzését követelhették volna. Az eddigiek szerint alperesek tulajdonjogának bekeblezése sérelmes felperesekre : 1. Mert a tulajdonjogot idő előtt nyerték meg, holott az A. alatti szerződés szerint azt csak mindkét vagyon átadó irányában elvállalt kötelezettségek teljesítése alapján s teljesítése után nyerhetik meg ; 2. megnyerték azt oly uton, a melyen ellenfeleik netán eltérő s esetleg a szerződés érvénytelenítésére irányulható igényeik érvényesítésétől, a törvény szabályainak megszegésével el lettek ütve. Felperesek ellentétes igényeik érvényesítését azon veszély fenyegeti, hogy alperesek azokat a nyert tulajdonjogból folyó szabad rendelkezési jogukkal, az ingatlanok átruházása vagy megterhelése utján végleg is meghiúsíthatják. Ez ellenkeznék az A. alatti szerződés céljával s ellenkeznék a jogossággal, mely nem engedheti, hogy a törvényellenes módon jogot szerző az igy nyert helyzetet előnyére kiaknázza. Ezeknél fogva alperesek tulajdonjogának törlése egészben el volt rendelendő, jogukban állván az A. alatti szerződésből folyó örökösödési jogukat annak idején s törvényesebb uton és módon érvényesíteniük. Alperesek ugyan a felelősséget e perért az eljáró telekkönyvi biróra akarják áthárítani, de a perbeli adatok nyilván kitüntetik, hogy alpereseknek maguknak is nyomós részük van az ellenfeleiket ért jogsérelem előidézésében, mert ők léptek fel 2,549 '884. tkvi sz. bekeblezési kérvényükben oly kérelemmel, mely jogtalan volt s melynek jogtalan voltát legalább részben alperesek maguk is elismerik, ők voltak első sorban okozói a felperesek által szenvedett sérelemnek. A budapesti kir. itélő tábla (1885. nov. 17. 33,594. sz.) következő ítéletet hozott: Az idézett Ítéletnek azon részét, mely szerint alpereseknek tulajdonjoga O. Janku jutalékainál töröltetni elrendeltetett, megváltoztatja és felpereseket 1) a román bogsáni 253. sz. telekjkvben felvett 89. összeirási számú ház és a 311. hrsz. 800 négyszögöl beltelek és kertből 311/b. 500 négyszög öl belsőség felénél; 2. a román bogsáni 354. sz. tkjkvben A. I. alatt felvett 420. össz. sz. ház, 419. hrsz. beltelek, 934. hrsz. pótkert és y4 telek felénél; 3. a román bogsáni 467. számú tkjkvben felvett egész 2,986. hrsz. a. szorgalomföldnél és 4. a vasziovai ! 329. számú telekjkvben felvett egész 1,052. hrszám alatti szorgalomföldnél, az 1879. november hó 29-én 2,549. sz. a. végzés | alapján alperesek javára bekebelezett tulajdonjog törlése iránti keresetükkel elutasítja, ellenben az 1. ítéletnek azon részét, mely szerint alpereseknek tulajdonjoga: a) a román bogsáni ! 253. sz. tkjkvben O. Anna és O. Janku birtoka gyanánt maradt ; 311/a. 300'négyszögöl belsőség és 753. hrsz. pótkert felénél; b) a román bogsáni 354. sz. tkjkvben felvett A. I. 1—6. s. sz. a. ingatlanok második felénél és az egész -f 2,982. és 2,984. hrsz. a. szorgalomföldeknél; c) a román bogsáni 467. sz. tkjkvben felvett ! egész 2,983. hrsz. a. .szorgalomföldnél töröltetni elrendeltetett, helybenhagyja és ezekre nézve az előbbi állapotot helyre, állítja, ennek folytán tehát a kir. itélő tábla elrendeli, hogy a I román bogsáni 253. sz. tkjkvben felvett 311. hrsz. 800 négyszög1 ölből álló beltelket a •/. alatti térrajz alapján 31 l/a. és 311/b. j alrészletekre felosztván, a 311/c. 500 négyszögöl területet a 89. \ összeirási számú házzal együtt innen le és egy új telekjkönyvbe O. Annának felében és M. Petru és Ilonának másik felében j tulajdonába vigye át, - továbbá, hogy a román bogsáni 354. sz. ! tkjkvben felvett + 2,982. és 2,984. hrsz. a. szorgalomföldeket, ugy : a román bogsáni 467. sz. tkjkvbe felvett + 2,983. hrsz. szorgalomj földet innen le és egy új tkjkvbe néhai O. Janku egyedüli tulajdonába vigye át. Indokok: Özv. O. Anna és elhalt férje O. Janku az | 1876. május hó 7-én kelt A) alatt mellékelt szerződés szerint, az ebben körülirt, részben közös és részben egyedül O. Jankut ; tulajdonjoggal megillető ingatlanokról haláluk esetére rendelkeztek ; O. Janku elhalván, alperesek a szerződés és az elhaltnak I halotti anyakönyvi kivonata alapján a tulajdonjog bekeblezését kérték, de a 2,549/1879. sz. a. végzés alapján alpereseknek tulajdoni joga nemcsak az O. janku által nekik halálesetre átadott, hanem i részben O. Anna még életben lévő átadó és részben O. Jankut | illető, de a felhívott szerződés szerint át nem adott ingatlanokra tévedésből bekebeleztetett. Felperesek a 2,549/1877. sz. a. végzés alapján foganatosított összes bekeblezéseknek törlését az eredeti érvénytelenség miatt és jelesen az O. Janku által szerződésileg ; már átadott ingatlanokra történt bekebelezések törlését azért kérték, mert a szerződésben a bekebelezésre szükséges engedély megadva nincsen, de ezen kérelem helyt nem foghat, mert a ' szerződésnek 3. pontjában foglalt azon nyilatkozat, »miszerint az átadók beleegyeznek, hogy ezen szerződés a telekkönyvben oly I módon jegyeztessék elő, hogy haláluk után alperesek az első pontban körülirt ingatlanoknak kizárólagos birtokosai és illetve • tulajdonosai, maradjanak«, halálesetrei bekebelezési engedélyt ! foglal magában és ennélfogva a szerződés és halotti anyakönyvi kivonat alapján alpereseknek tulajdonjoga bekebelezendő volt. | Az átadók alpereseknek a meghatározott ingatlanokra feltétlen i tulajdonjogot adtak és csak ennek érvényesítését feltéttől, vagyis I haláluk idejétől tették függővé ; és tekintve, hogy ennek beállta igazoltatott, alpereseknek joga megnyílt, hogy tulajdonjogukat, mint dologi jogot közvetlenül a telekkönyvi hatóság előtt érvényesítsék. Felperesek a per során azt vitatták, miszerint az alpereseknek átadott jog csak hagyatéki vagy peres uton érvényesíthető, ; de ezt figyelembe venni nem lehetett, mert a halálesetre ajándékozott vagy átadott meghatározott ingatlanok az átadók hagyaI tékához nem tartoznak, mivel ezen ingatlanok még az átadók életében a hagyatékból kivonattak és ennélfogva az örökösödés tárgyát nem képezhetik. A mennyiben pedig alpereseknek tulajdonjoga még az életben lévő átadó O. Annávali közös és O. Jankunak más szerződésileg át nem adott ingatlanokra is tévedésből bekebeleztetett, tekintve, hogy alperesek a per során beleegyeztek, sőt kérték, miszerint a kiigazítás az ítéletnek tárgyává tétessék, \ az ide vonatkozó tételekre nézA.e a kért törlésnek helye van és | tekintve, hogy az Ítéletnek rendelkező része szerint lejegyzések ! szükségeltetnek és felperesek a feldarabolandó 311. hrsz. a. | részletre nézve alperesek által •/. a. benyújtott térrajz ellen kiI fogást nem emeltek, a szükséges törlésekkel együtt a lejegyzések j is elrendelendők voltak. A m. kir. Curia (1886. okt. 13. 1,529/P. 886. sz.): A budapesti kir. itélő táblának idézett keletű és számú Ítélete felebbezett részében raegváltoztattatik és az elsőbiróságnak ítélete hagyatik | helyben; mert: az 1876. évi május hó 7-én kelt A-/, alatti szerzőj désben alperesek részére biztosított jog, csak mindkét átadó í félnek halála után érvényesíthető, mert ezen szerződés harmadik I pontja nem a feltétlen tulajdonjognak, mely ugyanis alpereseknek | meg nem adatott, bekebelezésére, hanem csak az öröklési jog