A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 47. szám - A jelzálogos per költségei

A JOG. H7 biztosítására szolgálhat alapul; mert végül az A 7. alatti szerző- ! désnél fogva, alperesek egyáltalán csak örökösödési jogot érvényesíthetnek. Ezekhez képest a tulajdonjog bekebelezése nemcsak idö előtt, hanem örökösödési eljárás mellőzésével, nem is a maga utján eszközöltetvén, a bekebelezésnek eredeti érvénytelenség miatti törlését az elsöbiróság helyesen rendelte el. Ha az örökösödési eljárás folyamán erre utasított fél nem adja ugyan he a keresetet a törvényszékhez, de a helyett ö és az érdekeltek az osztályos egyességet bemutatják a hagyatéki bíróságnak, úgy ez van hivatva a hagyaték átadása iránt eljárni. ("Illetőségi összeütközés.) A m. kir. Curia. (1886. október 28. 6,460. sz.) Azon illetőségi összeütközésre vonatkozólag, mely néhai L. Sz. Gábor hagyatéki ügyében a nagyváradi kir. törvényszék s a margittai kir. járásbíróság közt felmerült, a hagyaték átadása iránt f. évi ápril I 9-én 759. sz. a. beadott kérvény elintézésére s a hagyaték átadá- J sára a margittai kir. járásbíróságot mondta ki illetékesnek. Mert a perre utasított örökös nem adta ugyan be keresetét a törvényszékhez, de e helyett ő és a többi érdekelt örökösök bemutatták a hagyatéki bíróságnak köztük létre jött osztályos egyességet s kérték annak értelmében a hagyaték átadását. Itt tehát nem forog fenn a 1868: L1V. t.-c. 590. § nak esete, j mely az egyességnek létre nem jöttét s az ellentétes igények fentartását feltételezi, hanem fenforog ugyanazon törvény 58ü. §-nak esete, a melyben eljárni a hagyatéki bíróság van hivatva. Kereskedelmi csőd- és váltóügyekben A kereskedelmi utalványok tanához. (1875: XXXVII. t.-c. 291., 298. §§.) A debreceni kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság; (1885. május 1. 8,398. sz.) Dr. Kola János ügyvéd által képviselt debreceni ipar- és kereskedelmi bank felperesnek, dr. Nagy j Lajos ügyvéd által képviselt D. N. Lajos alperes ellen 500 frt és járulékai iránti perében következő ítéletet hozott: Ha felperes képviseletében H. Gyula bankügyvezető esküt ! teszen arra, hogy a kereseti 500 frt követelés kifizetésére alperesnek fölperes mindaddig, mig alperes L. F. vincennesi lakos | elleni 1,166 frt 60 kr. követelését be nem hajtja, halasztást nem adott, tartozik alperes kereseti 50 ) frt tökét felperesnek megfizetni; ellenkező esetben felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes keresetét alperes ellen azon alapon indította, hogy az alperestől reá forgatott A. alatti rendeletre szóló | utalványra, a telepesnek megjelölt »nied. österr. Escomptegesellschaft i Bécsben« által, annak fizetés végetti bemutatásánál a fizetés megtagadtatott s midőn az ezen körülményt igazoló óvás alperesnek szabályszerűen tudomására hozva lett, ez az utalvány fejében á conto felvett 500 frtot ki nem fizette. Alperes védelmül felsorolja: a) hogy azon okmány külföldön, Franciaországban állíttatván ki, annak minősége, hogy t. i. megfelel e a kereskedelmi törvény 291. §. s következő §§-ban megjelölt kereskedelmi utalványoknak, előbb a francia törvények alapján lenne elbírálandó. b) hogy az a magyar kereskedelmi törvény szerint sem tekinthető kereskedelmi utalványnak, mivel abban a 29i. §-ban | jelölt 3 személy közül az utalványos hiányzik; c) de ha utalványnak volna is vehető, minthogy a kereskedelmi törvény 298. §-ban az ilyen okmányokra nézve a váltótörvény szabályai szolgálnak irányadóul, e tekintetben pedig felperes az óvás körüli eljárásánál a szükséges vigyázatot elmulasztotta, visszkereseti jogával sem élhet s végre d) időelőtti is felperes keresete, mert a bank ügyvezetője, midőn az utalványokon kötelezett nagyobb biztosítás céljából az utalvánv kiállítója által átadott s alperestől ott letett 10 darab j Banque de credit commercial et industriel részvény értéknélkülisége napfényre jött, alperesnek azon Ígéretet tette, hogy valameddig az 1,166 frt 60 kr. követelését L. F. adósán alperes be • nem hajtja, a kereseti 500 frt összeget rajta felperes követelni nem fogja; minthogy pedig ezen pere most sincsen Ítélettel ellátva, felperes rajta e követelésért nem kereskedhetik. Ezen védelem a) b) c) alatti része figyelembe nem vehető, mert alperes a tárgyalás során beismerte, hogy a keresetlevélben követelt 500 frtot a NB. alatti utalvánv folvtán az A. | alatti 200 frtos váltóra fölperestöl valósággal fölvette 8 azt mind ekkoráig vissza nem fizette. Mert az A. alatt, mint rendeletre szóló s így forgatható, a kereskedelmi forgalom könnyítésére célzó, a kereskedelmi törvényben megjelölt kereskedelmi utalványoknak megfelelő okmány s a mennyiben annak alapján alperes itt e házban az itteni törvényeknek megfelelőleg vállalt kötelezettséget, az 1868 : XL. t.-c. 157. §. értelmében magát a kiállító külföldit megillető kifogással nem élhet. Minthogy pedig a kereskedelmi törvény 298. §-a, az ilyen okiratok körüli eljárásról a fizetés végetti bemutatásra nézve, a váltótörvénynek vonatkozó §§-ait mondja alkalmazandónak; minthogy továbbá az A. alatti, melyben a kiállító L. F. magát kötelezi a fizetésre, mindenben a váltótörvény llij. §-ban körülirt saját váltónak felel meg s végre, minthogy az A. alatti, mint a telepitett saját váltóra nézve előírva van, a telepes Xiederösterreichische Escompte Gesellschaftnál fizetés végett bemutattatott s ugyanott az óvás is fölvétetett, mindezek alapján fölperes perelhetőségét megállapítani kellett és tekintve, hogy sem a kereskedelmi törvény 298. §. az abban emiitett kereskedelmi utalványokra, sem a váltótörvény 113. §. a telepitett saját váltókra külön elfogadás végetti bemutatást nem rendel, de tekiutve, hogy felperes, ki az A. alatti értéke fejében, a kereseti 500 frt kölcsönt adta, annak sem jogi természetét vizsgálni, sem annak sorsától a világos követelése behajtását felfüggeszteni nem tartozik, ha az alperestől kívánt esküt H. Gyula ügyvezető leteszi, a mint az iránti készségét a tárgyalási jegyzőkönyvbe iktatott nyilatkozatában is kijelentette, alperes a kereseti tőkében elmarasztalandó volt, stb. A budapesti kir- ítélő tábla (1886. január 5. i-J'>. sz.) az elsöbiróság Ítélete rnegváltoztattatik s felperes keresetével feltétlenül elutasittatik, stb. Indokok : A kereset jogalapját az ellenbeszéd előterjesztése után megváltoztatni nem lehetvén, (1868. évi L1V. t.-c. 18. §.) jelen ügy a válaszban, illetve végiratban felhozott azon jogalapon, hogy alperes a kereset alapját képező A. alatti okiratra 500 frt előleget kapott felperestől és hogy az A. alatti csupán behajtás (incasso) végett lett felperesre átruházva: alperes ellenzése folytán el nem bírálható, mihez képest a kereset csakis a keresetlevélben felvett eredeti jogalapon lévén eldöntendő: felperest keresetével elutasítani kellett; mert a kereset alapját képező A. alatti okirat, a kereskedelmi törvény 291. £-ában érintett kereskedelmi utalványnak felel meg és miután felperes azt, hogy külföldön kiállított ezen okirat, az ottani törvények szerint érvényes kötelezettséget meg nem állapit, ki nem muttatta: ezen okirat érvényessége a váltótörvény 96- §-án alapuló joghasonlatosságnál fogva a kereskedelmi törvénynek a kereskedelmi utalvánvokról szóló 291. és következő §§-ai alapján bírálandó meg ; miből folyólag, tekintve, hogy a kereskedelmi törvény 298. §. szerint a visszkereseti jog érvényesítéséhez szükséges cselekményekre nézve a váltótörvény rendeletei a kereskedelmi utalványokra is alkalmazandók ; tekintve továbbá, hogy a lát után bizonvos időre fizetendő váltók a lejárati idő megállapítása végett az elfogadónál, illetve kibocsátónál bemutatandók (váltótörvény 20. és 112. §§.); végül tekintve, hogy felperes azt, miszerint a lát után 3 napra fizetendő A. alatti okiratot ily célból adta volna, maga sem állítja, felperest ezen okirat alapján a visszkereseti jog mennem illeti. A m. kir. Curia (1886. november 4. 650. sz. a.) : a másodbiróság ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: A másodbiróságnak ítéletét helyben kellett hagyni, az abban felhozott okoknál fogva, annyival is inkább: mert a kereskedelmi törvény 294. §. értelmében rendeletre kiállított kötelező jegyek, a milyennek a beperesiteit értékpapír is tekintendő, telepíthetők és lát után bizonyos időre is kiállíthatok; minthogy azonban az ily lát után bizonvos időre szóló papíroknál a lejárati időszak meghatározása, a papir tulajdonosára nem bizható, a visszkereseti jog megállapítására nem elégséges a kötelező jegynek a te.epésnél történt fizetés végetti bemutatása, hanem a váltótörvénynek a budapesti kir. itélö tábla által idézett szakaszai, de a dolog természeténél fogva is szükséges, ho?v a lát után bizonyos időre szóló kötelező jegv, a fizetési határidő meghatározhatása végett, a látnak feljegyzése végett a kibocsátónak bemutattassék, esetleg ennek megtörténte óvással igazoltassák; már pedig felperes nem is állította, hogv a keresetf kötelező jegy a kibocsátónál, a lát feljegyzése végeit bemutattatott volna.