A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 46. szám - A szavatosság elévülése

A JOG. \<1 töségi összeütközés merülvén fel — az ügyiratokat annak eldöntés'; végett a kir. Curia elébe terjesztette. A m. kir. Curia í tekintve, hogy jelen csődügy a kir. törvényszéknek mint csődbíróságnak 1882. évi február 16-án 405. sz. alatt kelt végzése szerint az 1881. évi csődtörvény életbeléptetése tárgyában kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 10. §-ának megfelelöleg átalakíttatott; »tekintve továbbá, hogy az ily csődügyekben az idézett •csődtörvény értelmében kell eljárni; »tekintve végre, hogy azon törvény 176. §. szerint, a külön kielégítés alapjául szolgáló dolgok jövedelmeinek s vételárának felosztása az 53., 58. §§. figyelembe vételével, a törv. rendtartás értelmében történik: a M. Márkus csődtömegéhez tartozott, a zsákai 149. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanok árverésen befolyt vételárának, mint külön kielégítési tömegnek felosztására nézve — a kir. törvényszéknek telekkönyvi osztályát nyilvánította illetékesnek. (1886. szept. 7. 3,523. sz. a.) Ha a veTÖ megállapodás ellenére elmulasztja váltókkal fedezni a vételárt, eladó lejártnak tekintheti követelését és készpénzbeli fizetést kérhet. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes elismerte, hogy a kereseti árút a 3-/. alatti factura kíséretében küldé el alperesnek ; elismerte, hogy a 3-/- alattira ezen kifejezés: »Valuta pr. 4. November 1885« általa íratott; elismerte, hogy a 4-/. alatti váltót később küldte el alperesnek, mint a 3'/. alatti facturát; elismerte, hogy a vásárlási >k mikénti fizetésére vonatkozó eredeti megállapodástól eltérőleg időközben több tételre nézve fedezeti váltó adása alperestől nem követeltetett. Minthogy pedig oly esetben, ha eredetileg a felek abban egyeztek is meg, hogy alperes köteles bevásárlásait 6 havi lejáratú váltóval fedezni, különben a vételár azonnal esedékessé válik, de ezen megállapodástól tényleg, habár kisebb tételekre nézve is, időközben eltértek és utóbb egy nagyobb bevásárlásnál eladó is következő kitétellel: »Valuta pr. 4. November 1885« ellátott factura kíséretében, a nélkül, hogy a fedezeti váltót is egyúttal beküldené, küldi el az árút vevőnek ezen kitétellel: »Valuta per 4. November 1885«. maga eladó határozza meg a fizetési határnapot, mitől eltérnie alperes beleegyezése nélkül nem lehet és azt nem követelheti, hogy az eredeti megállapodás lépjen ezen bevásárlásra vonatkozólag joghatályba. Azon körülmény, hogy a 37. alatti factura nyomtatásában is előfordul ezen kifejezés: »gegen 6 Monate Accept oder per comptant mit 3°/0 Sconto«, jelen perben nem ügydöntő, mert a nyomtatásban előforduló kitétel hatályát veszti, ha azzal ellenkező Írásbeli nyilatkozat tétetett. Mindezek alapján alperes sem a 47- váltóelfogad ványt kiállítani, sem pedig a vételárt 1885. november 4-ike előtt megfizetni nem volt köteles és így felperesnek augusztus 6-án indított keresete időelőtti volt, miért is azzal elutasittatott. (1886. január 9-én, 2,008. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatja, a keresetet nem idő előtt indítottnak kimondja s az elsőbiróságot utasítja, hogy jelen ítélet jogerőre emelkedése után az ügy érdemében hozzon Ítéletet. Indokok: A B. T. K. 327. §-ának azon rendelkezésével szemben, hogy ha kötelezettség teljesítésére, jelen esetben az átvett árúk vételárának fizetésére bizonyos idő a szerződésben megállapítva nem lett, a teljesítés bármikor követelhető, arra nézve, hogy a felek megállapodása szerint felperes nem tartozott azonnal fizetni, vagy a vételárt a kereskedelmi forgalomban a pénz helyét pótló váltóval kiegyenlíteni, hanem a kereseti árúkat 6 hónapi nyílt hitelre vásárolta, vagy pedig hogy a kereskedelmi szokáshoz képest a kereseti árúkhoz hasonló árúkat ily módon szoktak vásárolni, a bizonyitás kétségtelenül alperest terhelte. De alperes ily kereskedelmi szokás létezését tárgyalás során nem vitatta, azon állítását pedig, hogy a felek között létrejött megállapodás szerint a kérdéses árút 6 hónapi nyílt hitelre vásárolta, nem bizonyította. Ellenben felperes a K. József és Sch. Károly tanuk vallómásával bizonyította, hogy felek között a vásárlást megelőzőleg azon megállapodás jött létre, hogy alperes a vételárt váltóval egyenlíti ki. Ily körülmények között alperes által 3-/. alatt csatolt árúlevélben foglalt azon kifejezés: -> Valuta per 4. November 188ő« tekintettel arra is, hogy alperes maga is beismeri, hogy ezen okmány nyomtatott részében foglalt azon kifejezés : I »zahlbar gegen 6 Monate Accept oder per comptant mit 3% ! Sconto<' nem felperes által lett kitörölve, nem azon értelemmel ' bir, mit ezen kifejezésnek alperes tulajdonit, hogy t. i. a vételár 1885. november 4-én, tehát 6 hónap múlva fizetendő, hanem a kifejezésnek csak azon értelme van, hogy a vételárról kiállított váltó lesz 1885. november 4-én fizetendő. A tanuk által igazolt I megállapodás esetében pedig, még ha felperes nem minden ; vásárlás alkalmával követelt is váltót, azon jogáról, hogy alperestől a kereseti összegről váltót követelhessen, a dolog természetéhez képest le nem mondott. De a váltó a kereskedelmi forgalomban pénz helyét pótolja; miből következik, hogy azon esetben, ha alperes váltót ki nem állított, felperesnek megnyílik a joga arra. hogy alperestől egyenesen a vételárt követelhesse. Minthogy pedig alperes maga is beismeri, hogy a felperes j által hozzá küldött váltó űrlapot elfogadmánvával ellátva, vissza I nem küldötte; minthogy alperes azon körülményt, hogy a 4- . i alatt csatolt váltó űrlap felperes kibocsátói aláírásával ellátva ! nincs, mentségül fel nem hozhatja, mivel ezen okmány felperes kibocsátói aláírásával utólag is ellátható lett volna; azt, hogy a , kereset nem lett idő előtt indítva, kimondani s az elsőbiróságot | utasítani kellett, hogy jelen ítélet jogerőre emelkedése után az j ügy érdemében hozzon határozatot. (1886. május 10-én. 656. váltó sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Helybenhagyandó volt a kir. itélö tábla ítélete, mert eltekintve attól, hogy a kir. Curiának 32. számú döntvényében kimondatott, hogy azon körülmény, mikép a követelés a kereset j benyújtásakor még nem járt le, nem szolgál akadályul a követelés t megítélésére akkor, ha a teljesítési határidő a per folyama alatt, az elsőbirósági ítélet hozatala előtt bekövetkezett, mely eset pedig jelen perben fennforog: a másodbiróság ítéletének indokai szerint | helyesen mondotta azt ki, hogy a kereset idő előtt indítottnak nem tekinthető. (1886. szeptember 16-án, 705. váltó sz.) A csőd választmányi jegyző díjaira nézve liozott másodbiróság] M írzés ellen további felfolyamodásnak helyi' nine*. A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság végzése a választmányi jegyző díjazása tekintetében megváltoztatik és S. Gy. választmányi jegyző díja 300 frtról 6U frtra mérsékeltetik. Indokok: A választmányi jegyző díja 3 napi fáradozásért túlságosan lévén 300 írtban megállapítva, azt a teljesített munkálatoknak megfelelően mérsékelni kellett. A m. kir. Curia : A felfolyamodás hivatalból visszautasittatik az okból, mert a csődválasztmányi jegyző dijaira nézve a csődtörvény 111. §-a nem fejezi ki ugyan azt. hogy az e tárgyban hozott másodbirósági végzés ellen további felfolyamodásnak helye nincs, azonban meg nem engedhető, hogy a csekélyebb fontosságú jegyzői díj megállapítása kérdésében a harmadbirósághoz felfolyamodással lehessen élni akkor, midőn ez a sokkal fontosabb tömeggondnoki teendők díjazása tárgyában a törvény által egyenesen ki van zárva, miből önként következik, hogy a törvénynek a tömeggondnok díjazására vonatkozó egész intézkedését — a törvényhozó akaratának megfelelően — a választmányi jegyző díjazása tekintetében is alkalmazni kell. 1886. szeptember 14-én, 749. sz.) Bűn-ügyekben. A lopás be van fejezve, midőn a tettes az ellopni siándékoll dolgot megfogta és helyéből kimozdította, de el nem vihette. (B. T. K. 65. és 333. §) A szombathelyi kir. törvényszék: A. József, D. Mihály a B. T. K. 333. és 336. §-ának 3. és 7. pontjába ütköző s a 65. §. szerint minősülő lopás bűntettének kísérletében bűnösnek kimondatik. Indokok: A végtárgyalás folyamán vádlottak beismerték, hogy 1884. év november 14-én szövetkeztek arra, miszerint szolgálatadó gazdájuk S. József padlásáról búzát lopnak s ennek végrehajtása végett még az nap este oda mentek gazdájuk lakásához és A. József őrt állni künnt maradt, D. Antal pedig a nyitva levő padlásra felment s azután az elzárt padlás második részébe egy deszkának kifeszitése mellett behatolt s az ott levő búzából egy zsákba félmérőre menőt belemérve, azt a csinált nyilason keresztül a padlás első részébe tette ; ekkor azonban a lopáson rajta éretett s így a búzát a padlásról levinni nem tudta.