A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 46. szám - A szavatosság elévülése

A JOG. 373 Dacára annak, hogy B. ur szerint a most emiitett eljárás az »egyedüli helyes«, felteszi mégis, hogy »nem akarjuk azt alkalmazni«; és ennek a makacskodásnak esetére mindjárt előáll más két inditványnyal: »kebelezzük be hát az illetéket az A. lapon volt (csak az A. lapon?) eredeti birtokosok (?) számarányához képest meghatározott arányban »az új vevőre« (új vevőre? és másra mint a vevőre nem?). Ismét egy gcniális és az előbbinél még egyszerűbb módja a tulajdonjog arányának megállapítása iránti perek eliminálásának. Még községi bizonyítvány sem szükséges. A telekkönyvi hatóság türelmesen vezeti a telekkönyvet, melyben a tulajdonostársak határozatlan arányban bevezetvék, a határozatlan arányú jutalékokra zálogjogok bejegyzését is elrendeli ; de mikor valaki az egyik tulajdonostársnak a jutalékát megveszi s tulajdonjogának bekeblezését kéri: akkor rögtön feléled a telekkönyvi hatóságnak a nyilvánkönyv határozatlansága elleni ellenszenve és ebbeli kérelem nélkül, proprio motu, megkérdezés, meghallgatás nélkül megállapítja a tulajdonostársai-: jutalékait, azoknak jutalékait is, kik az átruházási jogügylet létrejöttéről tán tudomással sem birtak és megállapítja feltétlenül egyenlő arányban, dacára annak, hogy az 1881 : LX. t.-cz. 143. §-a szerint bizonyos esetekben az aránynak egyenlőtlensége mellett szól a jogi vélelem! Nem sokkal szerencsésebb B. urnák másik vagylagos indítványa, hogy alkalmazzuk a többször emiitett esetre az 1881 : LX. t.-c. 143. §-át és »döntsük el ítélettel - a telekkönyvi intézményre káros hatású kérdést;« mert az ezen t;-ban szabályozott, speciális esetre vonatkozó eljárás más esetre ki nem terjeszthető és mert telekkönyvi kérvény folytán a telekk. rendeletben tüzetesen említett eseteken kívül tárgyalást tartani nem (1871. évi GGO. számú legf. itsz. hat.), ítéletet hozni pedig egyáltalában nem szabad. Tetézi B. ur fejtegetéseit az az cxlamatio, hogy az ornithologiában nagy jártasságot tanúsító módon, de az 1881: LX. t.-c. 143. §-a mellett az 1886: LIV. t.-c. 422. §-ának figyelmen kívül hagyásával ecsetelt bajon, ha máskép nem, hát szigorú (!) miniszteri rendelettel kell segíteni és meghagyandó (!) a bíráknak (!), hogy az átíratásokat ijy meg ugy rendeljék el és foganatosítsák. Erre vonatkozólag csak azt ajánlhatom B. urnák, hogy mielőtt ilyet állítana s megírva világgá bocsátana, gondolkozzék egy kicsit a bírói hatalomról és a miniszternek törvényt pótló rendeletek kibocsátására vonatkozó jogköréről. Ebben, de csakis ebben az egyben egyetértek B. úrral, hogy a nyilvánkönyv céljaival ellenkezik az, ha a tulajdonostársak határozatlan arányban bejegyezvék. De belátta már ezt a törvényhozás és az 1881 : XXIX. t.-c. 29. §-ában intézkedett is ennek a viszás állapotnak megszüntetése iránt. \y A szavatosság elévülése. C Irta : SIMON ENDRE lőcsei királyi törvényszéki biró. A »Jog« f. évi 44. számában D a r ó c z y Mihály ügyvéd urnák a »Szavatosság elévülése« cím alatt előadott esetből folvólag fölvetett kérdéseire véleményemet röviden következőkben adom elő. A felvett kérdések első része az : elfogadható-e a magyar törvénykezésnél Ítélet hozatal alapjául a szavatosság elévülése tekintetében az ausztriai polgári törvénykönyvnek a szavatossági jog elenyésztére vonatkozó 933. §-nak azon rendelkezése, hogy a ki szavatosságot akar követelni, tartozik jogát, ha az ingatlanokat érdekel, három év alatt, ha pedig ingókat illet, hat hónap alatt érvényesíteni, különben e jog elenyészik? Második része a kérdésnek : ha nem fogadható el, — miért el nem fogadható ? Harmadik része: a szavatosság elévülése tekintetében, mily hosszú határidőt szab ki a magyar törvény és törvényes gyakorlat, ha az ide vágó ausztriai ált. polg. törvénynek 933. §-a el nem fogadtatik irányadóul ? Előre bocsátom azt, hogy a szavatosság (evietio) ugy a magyar törvények, mint az osztr. ált. polg. törvény 922. §. szerint viszteherrel járó terhes szerződésekből származik s azokból mintegy önként folyik. A szavatosságnak tehát számos különböző esetei vannak — s valahányszor a szerződésileg megállapított tárgy, vagy az egyezéstől eltérölcg hiányosan adatik át, avagy az átadott tárgy természeténél fogva már nem használható 8 a. t. — minden esetben azon szerződő fél. a ki a tárgy átadására magát kötelezte, — a hiányt pótolni és az okozott kárt megtéri teni köteles. E kötelezettség a szavatosság. így határozza ezt meg a H. R. T. K. I. 74. címe. A Daróczy ur által előadott esetben az 1873-ik évben szerződött felek állanak egymással perben. E körülmény döntő befolyást gyakorol a feltett kérdésekre adandó feleletre. A kérdések első részére, a mint fentebb felosztám, feleletem az: hogy nem és pedig azért nem, mert az id. törv. szabályok 1-ső §. által a magyar polgári anyagi magántörvények vissza állitattak és ennek 21. §. által az ausztriai polgári törvénynek csak azon rendelkezései tartatnak fenn ideiglenesen, melyek az 1855. évi deczember 15-iki telekkönyvi rendelettel szoros kapcsolatban állván, a telekkönyvek tárgyát képező valamely dolog szerzését vagy elidegenítése módját meghatározzák; — már pedig a Daróczy ur által előadott esetben a vevők tulajdonjoga telekkönyvikig bekebeleztetett és ezen telekkönyvi bejegyzés érvényessége sem az eladó, sem egy harmadik személv által nem lesz megtámadva, — tehát az 1873-ik évben kötött szerződésből eredt másnemű vitás kérdés elbírálására az ausztriai polgári törvénykönyv szabályai nem alkalmazhatók. A kérdés második részére vonatkozólag véleményem az, hogy az ausztriai ált. polg. törvény 933. §-nak rendelkezése azért nem fogadható el, mert a maga érvényébe visszaállított magvar polgári magántörvények között vannak a szavatosságot (evictiót) szabályozó törvényeink. Ilyenek a H. R. T. K. L 74., 76., 82., II. 34. címei, továbbá az 1622. évi 14. törvény. — Ezen törvények értelmezése, alkalmazása módjaira több példák olvashatók a I curialis Ítéletekben (Decisiones de evictione), ezen kivül a szavaj tosság értelmezésére, terjedelmére igen lényeges utasításokat ad a 14. számú polgári ügyekbeni curiai döntvény, — mely 1884. évi június 24-én kelt és 27-én hitelesittetett és az ebben kifejezettek nincsenek az ausztriai polgári törvényre alapítva. — Tehát nincsen is jogosítva a bíróság az ausztriai polgári törvénynek a szavatosságot szabályozó §-ait az adott esetben alkalmazni s arra hi, vatkozni. A harmadik része a kérdésnek, az elévülési határidő meghatározására vonatkozik. — Felállított és elfogadott jogszabály, hogy minden tény, azon törvények szerint bírálandó és I ítélendő meg, — melynek uralma alatt keletkezett — s ha ez I általános jogszabálytól eltérést akar a törvényhozó, — a kivételes I eseteket tüzetesen megjelöli, — igy járt el az ideigl. törv. — szabályokat alkotó országbírói értekezlet; és előzőleg, az ausztriai polgári törvénynek Magyarországon lett életbeléptetésére vonatkozó császári rendelet XII. cikkének 6-ik pontja e szabályt respektálta, kimondván: az általános polgári törvény hatálya előtt már elkezdődött elbirtoklás vagy elévülés a régibb törvények szerint Ítélendő meg. — Az előadott esetben minden jogi cselekmény a magyar törvények uralma alatt keletkezett. A magyar törvényekben a H. R. T. K. I. 78., 82., III. 15. címei szabályozzák az elévülést, — a váltó, kereskedelmi, bűnügyekben! elévülési idő ezen törvényekben vannak meghatározva. Az ingatlan birtokra és az ezzel kapcsolatos jogok szerzése s érvényesítésére, a mennyiben azok a telekkönyvvel szoros kapcsolatban vannak, alkalmazandók az ausztriai polgári törvénynek I az id. törv. szab. 21., 156. §§-ai által fenntartott rendelkezései, de az előadott esetre azok egyike sem illeszthető. Ugyanis a Daróczy ur által felhozott esetben a főkérdés az, hogy a vevők jogosítva vannak-e az 1873-ik évben kötött adás-vevési szerződés szerint megvásárolt, tényleg birtokba és használatba vett hat vékás | földből, az 1881. évi tagositási bírói eljárás alkalmával levágott 7G0 •-öl földterületnek kárpótlását az eladótól az 1885. évi január 24-én beadott keresettel és pedig a kárpótlást készpénzben I — és igy ingó dologban — követelni? Daróczy ur a kereseti i jogot elévültnek tartja, — szerintem azonban tévesen. — mert I feltéve, hogy a szerződés szövegezése teljes jogot ad felperesnek a kártérítésre, — a kereset tényleg a szerződés teljesítésére van irányítva, — a kereseti jog a szerződésen alapul, mely jog pedi? a magyar törvények szerint csak a rendes 32 évi idö alatt évül el. E felfogásom nemcsak egyéni vélemény, hanem a felsőbb bíróságok is minden az elévülés és ennek alapján az elbirtoklás mint szerzésig jogcímre fektetett perekben e felfogás szerint és a ! magyar törvények értelmében Ítélnek.