A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 46. szám - A szavatosság elévülése

371 A JOG. Sérelmek. * Bírósági tévedések. (A királyi tábla gyakorlatából.) P. Zsófia ügyfelemnek M. Alajo-s elleni végrehajtási ügyéből kifolyólag a 13,530-/85. sz. a. hozott végzésében — mely részemre 1885. évi január hó ll-én lett kézbesitve — f. é. január hó 18-án, tehát a 8 napon belül, felfolyamodást nyújtottam be 655/1886. sz. a. az aradi kir. jbirósághoz. Az aradi jbiróság a folyamodást mint kellő időben beadottat a kir. itélő táblához felterjesztette. A kir. itélő tábla a január 11-ét január 4-ének nézvén (!), a felfolyamodást mint elkésetten benyújtottat — visszautasította! Megjegyzem, hogy az eredeti végzésen egészen tisztán olvasható ajbirósági kiadó jegyzete, hogy expediáltat o 11 8/I./86. Tehát ha a kiadó január 8-án expediálja, teljesen lehetetlen volt nekem a végzést már 4-én átvennem! E kir. táblai végzés ellen azonnal felfolyamodást nyújtottam be, melyben a kir. tábla tévedését a 4. és 11. számokra vonatkozólag felderítettem, kérvén, hogy a legfőbb Ítélőszék a kir. tábla e tévedéséről meggyőződve, a kir. táblát az ügynek érdemben leendő elbírálására utasítsa! A Curia határozott is benne 5,910/86. sz. alatt: visszaút ásítván a felfolyamodást, »mert a megtámadott másodbirósági végzés azok közzé, a melyek ellen az 1881. évi LX. t.-c. kifejezett rendelkezései szerint felfolyamodásnak van helye — nem tartozik !« Már most azt kérdem, hogy hol és mi módon szerezzen P. Zsófia, kinek különben teljesen igaza van —orvoslatot? ki csak azért lett pervesztes, mert a tek. kir. tábla a 11-es számot 4-esnck nézte! Quid juris? quid consilii? Verus. Ügyvédek zaklatásai. A '"'-i bíróságnak végzésével utasíttattam, hogy a felmerült 9 frt tanudíjat végrehajtás terhe alatt a bírósághoz befizessem. Fölszólítom vidéki ügyfelemet, a ki felperes volt, hogy a bírósági végzés értelmében fizesse be a tanudíjakat. Megbízóm arra értesít, miként ő már befizette, mert a szolgabíró végrehajtásilag szedette be tőle a tanudíjakat az érdekelt tanuk megkeresésére. Ezen közben az iratok a végrehajtás folyamositása végett a megkeresett bírósághoz átküldettek, mit én megtudva, fölkértem X. biró urat: figyelmeztesse a végrehajtót, hogy a végrehajtást ne foganatosítsa, mert a fél már kifizette a tanudíjat s a nyugtát is felmutathatom. Azt a választ kapom, hogy itt e bíróság mit se tehet, hanem forduljak a megkereső bírósághoz. Mit volt mit tennem, azonnal kérvényt adtam be a végrehajtást elrendelt bírósághoz és csatoltam a tanuk nyugtáját; megkértem a referens urat, soron kívül intézné el ez ügyet, a mit ugyan meg nem tett. Ez alatt persze jött a bir. végrehajtó az én lakásomra, hol a 9 frt tanudíj és költség erejéig minden felvilágositásom és ellenvetéseim dacára foglalást eszközölt. Az iratokat beterjesztvén a végrehajtó, felszámított díja is megállapittatott ellenem. Végre a megkereső bíróság is elintézte beadványomat, meggyőződött, hogy a tanudíj a fél által be lett fizetve és a további eljárást beszüntette s a megkeresett bíróságot értesítette. így menekültem meg a kétszer fizetéstől vagy az árveréstől; de ki kárpótol a zaklatás, szaladgálás miatt a költségekért?! Ez is egy jogeset a sok közül, mely első pillanatra nagyon jelentéktelennek tűnik föl, azonban a jogsérelmek halmazatát foglalja magában. A legelső sérelem mindjárt az, hogy a peres fél által fizetendő tanudíjak végett a bíróság neki fordul a perbeli jogi képviselőnek s meghagyja neki, miszerint 3, 8 vagy 15 nap alatt fizesse le a tanudíjakat megbízója helyett. Az ügyvéd nem képviseli a megbízó pénztárát, nem is péntárnoka vagy szenzálja kliensének, de nem is kötelezhető saját zsebéből a más perére még pénzét is vesztegetni. Igen lenéző modorra enged következtetni a jogi képviselet fogalmának ilynemű interpretációja! De meg a jogosságtól s az injuriától eltekintve, az ügyvéd nincs amaz előnyös helyzetben, hogy a mutatványként felemlített bírói meghagyásokkal szemben megbízója ellenében oly nyomást gyakoroljon, hogy az magát a fizetésre — a jó szándék kivételével — elhatározza, még ha pénze bővében van is. Hiába szólítgatja, * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. noszogatja, ha ez megbicsakolja magát. Ellenben a határidő leteltével a jogi képviselő kénytelen tárcáját megnyitni és fizetni; avagy tűrni, hogy idegen ügy miatt exekválják a saját vagyonát! Pedig egyszerűbb dolog és igazságos eljárás lenne a fizetést rendelő végzéseket a teljesítésre köteles ügyfélhez intézni s neki személyesen is kézbesíteni; ekkor a peres fél a végrehajtó hatalom irányában engedékenyebb volna S hacsak másként nem egyezett jogi képviselőjével — mi csak ritka esetekhez tartozik— fizetne annak rendje szerint. Második sérelem, hogy a tanú szóbeli panaszára a szolgabíró elrendelhette — iratok nélkül — a tanudíjaknak csendőrök kiküldése által a peres féltől behajtását; ellenben a megkereső bíróság a tanuknak nem jelentkezésök és nem szorgalmazásuk dacára elrendelhette a tanudíjaknak beszedése végett a kielégítési végrehajtást s ennek hivatalból foganatosítását az — ügyvéd ellen. Harmadik sérelem, hogy a megkeresett hatóság a felmutatott nyugta dacára önmagától nem intézkedett, a végrehajtót a foganatosításnak a további intézkedésig felfüggesztésére nem utasította, a megkereső hatóságot az átadott nyugta megküldése mellett az eljárás megszüntetése végett nem értesítette. Ez által a jogi képviselőt költségekbe keverte, a mik dacára is megtörténhetett a végrehajtás, melynek szenvedése a negyedik jogsérelem ; ötödik meg az. hogy a végrehajtási költséget — ha kevés is az — fizetni kellett a nélkül, hogy azt a képviselt félnek jó lélekkel beszámítani lehetne! Az sem maradhat megrovás nélkül, hogy a politikai hatóság peres ügyekbe avatkozik megkeresés nélkül s eljárásának eredményéről értesítést nem ad; helytelenítendő, hogy a megkereső bíróság a hozzá sürgős kérvénynyel bemutatott nyugta dacára nem soron kívül intézkedett a végrehajtás beszüntetetése iránt. S ha igen elemeznénk az esetet, több sérelemre is bukkannánk, melyeknek hátterében föltalálhatnánk az ügyvédi kar iránti rokonszenv és jó indulatnak hiányát. Kicsi dolgok néha nagy következmények szülőokaivá lettek és lehetnek. Nem magamért, nem is kárpótlásul hozom föl az elmondott jogesetet, mert szerencsére nem lettem érzékenyen károsítva s nem is csináltam belőle nyílt panaszt; de mégis felhozom tanulságul és annak indokolására, hogy a jogi képviselőnek a megbízó féllel olynemű azonosítása, miként ez utóbbi helyett fizetésekre is kötelezhető, nem egyeztethető össze a modern jogfogalmakkal. TÖbb helyen úzussá kezd válni, hogy a b i r ó i szemledíjak befizetésére szintén az ügyfélnek jogi képviselője utasittatik végrehajtás terhe mellett; hozott már bíróság oly végzéseket is, melyekben a tanuhallgatás a tanudíjak előleges befizetésétől tétetett függővé; sőt ki volt mondva, hogy ha az ügyvéd (a iél képviselője) 8 vagy 15 nap alatt be nem fizeti a bíróságilag megszabott összeget, a tanuhallgatás mellőzésével fog Ítélet hozatni. Ennek veszélyességét abban látom, hogy ha például az ügyvéd a magáéból a sok kiadás közt egy ilyen ügyére nem előlegezheti a követelt összegeket; elveszítve ügyfelének perét, — ő lesz felelős vagyonilag is és kártalanításra szorítható; e mellett reputációja vészit. Igen nagy jogtalanság az is, hogy az Ítéleti százalékot legtöbb esetben, az ítéleti bélyegeket mindenkor — az ügyvéd ellen veszi követelésbe az illetékszabási hivatal. Hiszen meg lehetett volna elégedni az illetékemelések háromszorosával is; most az ötszörös összeget szabja ki a törvény. Ezen törvény megváltoztatását az ügyvédi karnak erkölcsi és érdek-diktált kötelessége sürgetni és minden törvényes módon eszközölni. Hiszen ha igy halad a törvényhozás ellenszenve az ügyvédi kar irányában: ugy nemsokára azt is meg kell érni, hogy az ügyvédet fogják az alperes adósságaiért perelni és végrehajtás alá vonni. Ugy is alig van életpálya, melyen annyi hálátlansággal kellene találkozni, mint épen az ügyvédin ; nem helyes politika ezt a kart, testületet oly elkeseredetté tenni, hogy vagy elhagyja pályáját, vagy kétségbe essék! A jogi képviselő érdekeit és jogos igényeit támogatni a törvényhozás kötelessége. A perlekedő felek tartoznak viselni a perköltségeket s megbízottjuknak munkadíját egyezség vagy bifói megállapítás szerint fizetni. A költség és munkadíj fogalmával sok bíróságnál nehezen hajlandók tisztába jönni; a mi sok viszásság okozója. Pedig ismerik ama jogelvet: »Adjátok meg az .Istennek, a mi az Istené s a császárnak, a mi a császáré!« vagy rövidebben: »suum cuique!« ^ , ^, 1 Csorba Géza, komáromi ügyvéd.