A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 45. szám - Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. 8. r.

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 45. számához. Budapest, 1886. november 7-én. Köztörvényi ügyekben. Azon igényper, mely a bukott közadós javára, csöduyitás előtt foganatosított végrehajtásból keletkezik, nem csődbíróság, hanem az előbb eljárt bíróság hatáskörébe tartozik. A temesvári kir. járásbiróság; L. Mórnak H. Béla elleni tulajdoni igényperében a közte s a lugosi törvényszék közt felmerült illetőségi összeütközés folytán az ügyiratokat a budapesti kir. táblához küldötte, mely által azok az összeütközés elintézése végett a Curiához felterjesztettek. A m. kir. Curia ezen, a lugosi törvényszék, mint csödbiró ág s a temesvári járásbíróság közt felmerült összeütközési ügyben, a kérdéses igényper eldöntésére a temesvári járásbíróságot mondotta ki illetékesnek; »mert a kérdéses igényper oly végrehajtásból keletkezett, mely H. Béla, most csődbe jutott közadós javára, az ö követelésének behajtása céljából foganatosíttatott. Amaz igényper tehát csak egy stádiumát képezi azon eljárásnak, mely a közadós cselekvő követelése érvényesítésére szükséges; a csődtörvény 9. §-ból kifolyólag pedig a közadós által folyamatba tett végrehajtási ügy is a csődtömegre azon állapotban megy át, melyben a csődnyitás idejekor volt és a csődnyitás az eljárt bíróság illetőségén változást nem tesz.« (1886. máj. 26. 3,038. sz. a.) A végrehajtás alapjául vett szerződés és egyesség után tűzetvén ki alperes kérelmére határidő az ellenirat beadására s igy a per még csak ezután fejeztetvén be: azon ténykörülmények többé nem szolgálhatnak a végrehajtás megszüntetésének alapjáulA lőcsei törvényszék: 1885. dec. 24. 2,759 sz. a. ítéletében Dr. Lám Frigyes által képviselt M. Vojtek s neje -- Dr. Schveiger Ferencz által védett P. Mártonné e. végrehajtás megszüntetési ügyében — felperest keresetével elutasította s 29 frt 85 kr. perköltségben marasztalta. A budapesti kir. itélő tábla helyben hagyta köv. okokból: »Az 1881 : XL. t.-c. 30. §. a) pontja alapján a végrehajtás megszüntetésének akkor van helye, ha a kérelem olyan ténykörülményen alapszik, a mely a végrehajtás alapját képező határozat hozatalát megelőző peres eljárás befejezése után merült fel. Felperesek a végrehajtást a 2'/. alatt csatolt, 1884. márc. 25., 26-án kelt egyesség s a 3. sz. a. csatolt 1884. ápr. 5. kelt adásvevési szerződés alapján kérik megszüntettetni. Minthogy azonban a becsatolt perfelvételi jkönyv tanúsága szerint jelen perbeli felperesek 1884. március 31-én — tehát a 2 sz. a. egyesség kelte után, az ellenirat beadására halasztást kértek, mely kérelmüknek hely adatván, az ellenirat beadására határidőül 1884. május 8. napja — tehát a 2. s 3. sz. a. csatolt szerződések kelte utáni határidő tüzetett ki; mely határnapon a jelen perbeli felperesek meg nem jelenvén, — jelen perbeli alperes az ügyet ítélet alá bocsátotta ; a peres eljárás tehát csak ezen a napon lett befejezve; ennélfogva az ezt megelőzőleg felmerült, a 2. 3. sz. alatt csatolt okiratokban foglalt ténykörülmények a végrehajtás megszüntetésére alapul nem szolgálhatnak.« (1886. június 21. 13,834. sz. a.) Szemben a birói egyességgel, végrehajtatóuak azon puszta ígérete, hogy bizonyos ideig a fizetési határidők betartását nem fogja kívánni, a végrehajtás eszközlésének útjába nem áll. A vágujhelyi jbiróság1 S. Salamonnak, P. János és neje elleni 398 frt iránti kielég. végrehajtási ügyébén 1885. szept. 16-án 4,182 sz. végzésével a végrehajtást alperesek ingóságaira, ugy telekkönyvi ingatlanaira elrendelte. A budapesti kir. tábla azt helyben hagyta : mert a végzésben az egyesség száma helyett hivatkozott 2 072. sz. kereset nyomán felvett 2,449. sz. jkönyv szerint, az egyesség az arra illetékes polgári bíróság előtt köttetvén: annak alapján a kielégítési végrehajtás az 1881: LX. t.-c. 1. §. d pontja értelmében elrendelendő volt és ezen egyességgel szemben végrehajtást szenvedőknek ez iránybani felfolvamodásbeli előadása: hogy végrehajtó őket az egyesség megkötésekor azzal biztatta, hogy a fizetési határidők betartását a tőle vásárolt juhbőrök értékesítéséig nem fogja kívánni, — ez uton figyelembe nem jöhet; mert továbbá a 4,182. sz. kérvény első példányához az egyesség egyszerű másolata az 1881 : LX. t.-c. 6. §. első bekezdő pontjának megfelelőleg van becsatolva ; »mert végre az egyesség szerint a részletfizetési jogkedvezmény elvesztése esetére az egész követelés esedékessége világosan kiköttetett; de végrehajtást szenvedők e miatt, ugy a tőke utáni kamatoknak 1885. szept. 15-töl leendő számítása miatt felfolyamodásukban mit sem hoznak fel.« (1886. június 2l. 20,620. sz. a.) Életfogytiglan tartó lakás, élelmezés és ruházat iránt támasztott igények miként és mily mértékben való megítélése. A kecskeméti kir. törvényszék (1885. nov. 10. 6,118. sz.) Szabó Márton ügyvéd által képviselt P. László felperesnek Magyar Pál ügyvéd által képviselt P. Mihályné sz. P. Lidia alperes ellen életjáradék kiszolgáltatása és járulékai iránti perében következőleg itélt : Tartozik alperes felperes részére egy közönséges bútorral ellátott szobából álló lakás, naponta reggeli, ebédre két tál és vacsora egy tálból álló élelmezés és évente két öltözet egyszerű tisztességes posztó ruhából, két pár lábbeli, egy kalap és négy pár fehérruhából álló ruházati életjáradékot természetben kiszolgáltatni. Az életjáradék természetbeni kiszolgáltatásának elmulasztása esetére pedig tartozik alperes az annak értékének megfelelő évenkénti 350 forintot 12 egyenlő részletben, minden hó első napján végrehajtás terhe alatt előre megfizetni. Többire nézve felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok : A tartalmát illetőleg nem kifogásolt, de sőt valónak elismert C. alatti, végrendelettel, valamint a D. alatti néhai P. Benjámin és M. Éva hagyatéki ügyének átadását tárgyazó végzéssel minden kétséget kizáróan, igazolt tény az. hogy alperest felperes irányában az életfogytig tartó lakás, élelmezés és ruházatból álló életjáradék kiszolgáltatása terheli; a mennyiben ezen életjáradék terhével fogadta el a nevezett örökhagyó szülőjéről reá háramlott és a D. alattival bíróilag neki át is adott örökséget. Ezen bebizonyított ténykörülmény alapján tehát alperest az életjáradéknak felperes részére leendő kiszolgáltatására kötelezni kellett és pedig akként, hogy az életjáradék természetbeni kiszolgáltatása elmulasztása esetére az annak értékének megfelelőleg, az Ítélet rendelkező részében meghatározott összeget tartozzék fizetni. Továbbá alperes beismerésével beigazolt tény az is, hogy az életjáradékot felperes részére az 1883. évi május 1. napjától ki nem szolgáltatta, ezen időtől tehát az életjáradék természetbeni kiszolgáltatása megkezdéséig, esetleg pedig az ítélet jogerőre emelkedéséig terjedő időre az életjáradék értékének megfelelő pénzérték egy-egy összegbeni megfizetésében a kötelességét elmulasztó alperes szintén elmarasztalandó volt. A természetben kiszolgáltatandó életjáradék minősége és mennyisége a budapesti kir. itélő tábla fent hivatkozott 2,338/1885. sz. végzésével elrendelt szemle alkalmával meghallgatott szakértők egybehangzó véleménye alapján állapíttatott meg, míg a természetben kiszolgáltatás elmulasztása esetére az életjáradéknak megfelelő pénzérték a szakértők többségének véleménye alapján lett megállapítva, nem vétethetvén itt figyelembe az alperesi szakértőnek különvéleménye azért, mert a helvi viszonyokhoz képest — figyelemmel felperes polgári állására — a bírósági és felperesi szakértő véleménye helyes alapon nyugvónak találtatik. Felperesnek a részére megítélt életjáradéki összegen felüli keresete ugyancsak a szakértők véleménye alapján lett elutaitva, stb. A kihallgatott tanuknak egymással részben ellentmondó, részben pedig a felhozott körülményekre határozatlan vallomása annál kevésbbé volt figyelembe vehető, mert alperes marasztalá-