A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 45. szám - A végrendeletek kihirdetéséről - A budapesti Ügyvédi Kamara felirata az ügyvédség jogainak megóvása tárgyában

362 A JOG. lennie, mert rövidebb idő alatt alig van elég alkalom arra, hogy akár kezelő-hivatalnok helyettesítése által, akár kiszabott teendőinek elvégzése után, a kezelés minden ágát elsajátítsa. Ezen szakvizsga tárgyai lehetnének : 1. A kezelés minden ágában való jártasság; 2. kisebb fogalmazási munkákra való képesség kimutatása ; 3. az ügyviteli szabályoknak és végre 4. a pénzügyi törvényeknek a bélyegilletékekre vonatkozó intézkedéseinek ismerete. A bírósági hivatalnok anyagi helyzetének javítása a második eszköz a cél elérésére. A míg vagy az előmenetel jobban biztosítva nem lesz, vagy a hivatalnok fizetésének időközönkénti emelkedése iránt intézkedés nem történik, addig — pusztán szép szóra — így sem fognánk jobb személyzetet kaphatni. Az államnak minden megterheltetése nélkül volna kivihető az, hogy mostantól számítva például öt-öt évenként a segédhivatalnokok fizetése 100 frttal emelkednék; természetesen, ha időközben előléptetve nem lett. Arra az időre a jelenleg alkalmazásban levő idős s mégjórészt az absolut-uralom idejéből maradt hivatalnokok ugy is nyugdíjaztathatok, a fiatalabb és tehetségesebb hivatali kar pedig — merem állítani ! — bátran redukálható annyira, hogy ezen kiadási többlet fedezhető legyen. A végrendeletek kihirdetéséről. JT^ Irta : ZAGYVA LAJOS, kir. közjegyző Mezőtúron Az 1868: LIV. t.-c. 564. §-a szerint minden végrendelet a bíróság által kihirdetendő még akkor is, ha hivatalos beavatkozásnak nincs helye az örökösödésnél; de ha »az valamely hatóságnál van letéve, a kihirdetést ugyanazon hatóság teljesiti.« Az 1874: XXXV. t.-c. 85. § a szerint pedig, »mihelyt a közjegyzőnek tudomására jut, hogy oly személy után nyilt meg az örökösödés, a kinek végrendeletét őrzi, köteles ezt kihirdetés végett az eljáró bíróságnak benyújtani, habár az érdekeltek még nem jelentkeztek, vagy a bemutatást nem szorgalmazták volna is.« »A kihirdetés azonnal a közjegyző jelenlétében történik^, stb. Vannak azonban olyan végrendeletek, a melyek sem egyik, sem másik categoriába nem tartoznak. Tudniillik azok, a melyek a már elhalt, vagy székhelyüket különböző törvényszék területén változtatott közjegyzők által vétetvén fel: az illetékes törvényszéknél alakított közjegyzői tevéitárakban helyeztettek el. Ezeknek kihirdetésére vonatkozólag óhajtok egy pár esetet nyilvánosságra hozni. I "gvanis özv. K. Jánosné, T. Lidia megbízván férje hagyatékának hirdetményi eljárás utján való elintézésével, az elhalt örökhagyónak, a boldogult elődöm által felvett s így a közjegyzői levéltárba került végrendeletének kihirdetése iránt kérvényt nyújtottam be az illetékes törvényszékhez, mellékelve az irásdíjra, hitelesítésre, bélyegre megkívántató összeget azon kérelemmel, hogy mivel ő a kihirdetésnél jelen lenni nem kíván, hirdettessék ki a végrendelet az 1868: LIV. t.-c. 564. §-a szellemében s aztán a végrendelet hitelesített másolata küldessék meg részemre, mint eljáró kir. közjegyző részére. A törvényszék azonban az eredeti végrendeletet elküldötte a kun-szent-mártoni kir. járásbírósághoz azon értesítéssel, hogy a fél jelen lenni nem kiván s hogy az egyidejűleg oda áttett 50 kros bélyegen hitelesítendő másolatot küldje a mezőtúri kir. közjegyzőhöz, az eredeti végrendeletet pedig vissza további őrzés végett. Ily eljárás mellett talán csodálkozni sem lehet rajta, ha rsupán a végrendelet másolatának megszerzésére ő egész havi i d ö volt szükséges. Egy másik esetben M. Juliánná, Szálai J.-né hagyatékának betárgyalásával a kun szent-mártoni kir. járásbíróság által megbízatván, a haláleset felvétel szerint boldogult elődömnél letétbe helyezett végrendelet kihirdetése iránt nem kértem hivatalos jelentésemet az illetékes törvényszéknél megtenni. A mire is intézkedésül 7 hó 8 nap múlva a lepecsételt végrendeletet eredetben a törvényes eljárás eszközlése végett megkaptam. En a végrendeletet az 1874: XXXV. t.-c. 85. §-a értelmében a helybeli járásbíróságnál kihirdettettem, az eredeti végrendeletet pedig a kihirdetési záradékkal ellátottan az illető törvényszéknek visszaküldöttem. Vájjon mi lehet oka, hogy a közjegyzői végrendeleteknek a közjegyzők általi kihirdetése iránt az 1886 : VII. t.-c. sem foglal intézkedést, meg nem fejthetem, azt azonban merem állítani, hogy az eljárás egyszerűsítésére a nagyközönség, sőt közvetve az állam érdekéből is felette üdvös lett volna. De nehogy bárki azt hihesse, hogy én az illető törvényszék eljárását critisálni kívántam, kijelentem, hogy ilyesmi nem volt szándékomban; célom volt csupán rámutatni örökösödési eljárásunk csaknem türhetlenné vált lassúságának egyik indokára. Szerencsére az 1886 : VII. t.-c. véget vetett hasonló esetek elöfordulhatásának, mert a közjegyzői levéltárakat a közjegyzői utódoknak rendelvén kiadatni, az azokban levő végrendeletek kihirdetésére alkalmazni lehet az 1874 : XXXV. t.-c. 85. §-át. A budapesti Ügyvédi Kamara felirata az /ügyvédség jogainak megóvása tárgyában. Nagyméltóságú m. kir. igazságügyi Miniszter Ur! Mátyás Gábor és társai, társaskocsi tulajdonosok a jelen év folyamán, a társaskocsi közlekedés rendezése iránt kérvényt adtak be Budapest főváros tanácsához, mely kérvényükre nézve őket kamaránk egyik tagja: Baintner Imre ügyvéd képviselte, ki ennek folytán az 1874 : XXXIV. t.-cikk 61. §-a értelmében el is látta eme beadványt sajátkezű ellenjegyzésével. A kérvény a budapesti m. kir, állami rendőrségnek adatván ki véleményezés végett s az magára nézve sértő kifejezést találván benne : eljárást indított kérvényezők nevezett ügyvéde ellen s az ügyvédi működés alkalmával használt kifejezéseket hatóság elleni kihágásnak minősítve, ezért őt a VI. kerületi kapitányság 9,744/86- sz. határozatával az 1879: XL. t.-cikk 46. §-a alapján [ 15 frt pénzbirságban, be nem hajthatás esetén pedig 2 napi elzárásban marasztalta. Az ügyvéd ez ellen felebbezett. A főkapitány azonban, bár a büntetést leszállította, az elsőfokú ítéletet egyebekben helybenhagyta. Ezen ítélet ellen szintén felebbezés adatott be. Egyúttal azonban a fennebbi tényállás a kamara tudomására hozatván, kötelességünknek ismertük, be nem várva a fennebbiekben nyilvánuló I irányzat és felfogás netáni további jelenségeit, ezen irányzat ellen fellépni és orvoslás végett Nagyméltóságod elé járulni. Kötelességünknek ismertük és ismerjük ezt azért, mert a ! m. kir. államrendőrség ezen Ítéleteiben nyilvánuló felfogása s ezen felfogás alkalmazása által, az ügyvédség leglényegesebb jogait, a szólásszabadságot s az 1874 : XXXIV. t.-c-ben szabályozott fegyelmi hatóság jogkörét látjuk megtámadva. Kitűnik ugyanis a fennebbi tényállásból, hogy Mátyás Gábor I és társainak beadványa volt az, melyben a sértőknek talált kiI fejezések előfordultak, az pedig, kit e miatt a rendőrség felelős[ ségre vont, más nevében szólt, a kérvényezőket csupán képviselte I s így ügyvédi hivatásban járt el. Az ügyvédnek pedig hivatása gyakorlatában, gyakran kellvén i hatóságok visszaélései ellen is megvédni a jogot, szüksége van a | szólás-szabadságra s ezt neki a törvény biztosítja is. E szabadság megszűnnék valóság lenni, ha az őrködés azon korlátok felett, melyek e szabadságnak az illem és tisztesség követelményeinél fogva határt szabnak, kivétetnék azoknak kezéből, kikre azt a törvény bizta és ha megengedtetnék, hogy midőn ; valaki, mint ügyvéd, más nevében jár el, figyelmen kivül hagyassák ügyvédi minősége s e minőségben külön szabályok alá tartozása. Már pedig ily irányban történik kísérlet, midőn a rendI őrség azon címen, hogy valamely beadványban sértő kifejezés foglaltatik, az ügyvéd ellen eljár s a kihágásokról szóló törvényt I alkalmazza, holott az ügyvéd szólás-szabadságának korlátai feletti I őrködést egyetlen törvényünk sem bizta a rendőrségre. Az ügyvédre, mint ilyenre, beadványokban elkövetett illedelmetlen és sértő kifejezésekre nézve, törvényeink egyedül az 1874. évi XXXIV. t.-cikkben szabályozott fegyelmi hatóságot ismerik ' el illetékes s eljárni hivatott fórumnak. A fegyelmi hatóság gyakorlata e törvény szerint akkép oszlik I meg, hogy a 67. §. szerint bizonyos esetekben a per bírósága, I minden más esetben első fokban az ügyvédi kamara, második fokban a kir. Curia gyakorolja. Ezen még az sem változtat, ha a sértő kifejezés, mely valamely