A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 45. szám - A csődtörvény reviziója

360 A JOG. nevezett közegek által gondoztatik. A tömeggondnok a cselekvő és szenvedő állapotot kipuhatolja, a tömeget biztosítja és követeléseit behajtja. A csödbiztos a készpénz gyümölcsöztetéséről gondoskodik, a drágaságokat és értékpapírokat birói letétbe helyezteti. (A törvény 100. és 154. §-ai.) Az értékesítés a 156. §. szerint, ezen időben csak kivételesen engedtetik meg és ekkor is ahhoz szavuk van a hitelezőknek az ideiglenes választmány által; mivel ezeknek véleménye alapján határoz a bíróság. Igaz, hogy az ily határozat ellen nincs fel folyamodás, s ebben lát a memorandum nagy sérelmet; de nincs kizárva az, hogy például egy tömegre nézve káros birósági határozat foganatosítása meg ne akadályoztathassék. Ugyanis minden hitelezőnek a 157. §. szerint joga van panaszt emelni a bíróságnál, mely a körülmények szerint megfelelően intézkedik. Ezen intézkedési jog pedig abban áll, hogy előbbi határozatát hatályon kivül helyezheti és a kifejtett okok és előadott körülmények szerint más határozatot hozhat, mivel az ily határozat nem contradictorius eljárás alapján egyes jogesetben hozatik. Ezt az első folyamodású bíróságok gyakorolják is. Tehát a hitelező ezen idő alatt sikerrel megvédheti a tömeg és ez által saját érdekét is. Különben a bíróságok a 156. §. szerinti eladást nagyon korlátozva engedik meg és — különösen kereskedelmi csődöknél — csakis a gyúlékony anyagokat, továbbá a romlásnak kitett élelmi szereket engedik eladni és azokat is a becsáron felül. A felszámolás megtartása és a választmány megválasztása után a csődhitelezök jogot nyernek arra nézve, hogy a csődvagyont önállóan kezelhetik és értékesithetik. Azt hisszük, a törvény itt oly határozott és világos, hogy ahhoz nem kell kommentár. Es azt hiszik e a memorandum készítői, hogy például az igazságügyi ministeriumban felállítandó csődfelügyelö-bizottság inkább megvédi jogos érdekeit a hitelezőknek, mint önmaguk? Alig hiszszük. A memorandum az értékesítés végeredményével nincs megelégedve, mivel az eddigi tapasztalat szerint a quota nagyon is kicsi volt. De hát ennek oka a törvényben keresendő ? Nem. Az értékesítés a csődválasztmány által meghatározott módon történik, szabadkézbőli eladás, árverés vagy pedig versenyeladás útján. Azt választják, a melyiket előnyösebbnek gondolják ; s így arra a törvény vagy pedig az, ez által kirendelt közegek befolyással nem is lehetnek. Az eredmény függ a helyi viszonyoktól, a tömegvagyon minőségétől és annak kelendőségétől s a vidék hitelviszonyaitól. A csődválasztmány továbbá megállapítja a tömeggondnok díjait és annak számadásait megvizsgálja; de e mellett az egyes hitelezők közvetlen befolyást is gyakorolhatnak a díjak megállapítására és a számadás ellen észrevételeket tehetnek. (Törvény 103., 162. és 163. §-ai.) Mindezek oly jogkört biztosítanak a hitelezőknek a csődeljárásban, mely által érdeküket kellőleg megvédhetik; a tömeget gyorsan és eredményesen értékesíthetik, a kezelési költségeket csakis a szükségesre redukálhatják s így magas osztalék éretnék el. De ehhez akarat és közreműködés kívántatik. Es e tekintetben mit tapasztalunk ? Azt, hogy a hitelező követelését bejelenti és tovább nem törődik vele, mikor pedig évek múlva kevés osztalékot kap, zúgolódik a törvény ellen. Ez az általános szabály, mely alul nagyon kevés a kivétel. Négy évi tapasztalat tanúsítja, hogy például a brassói kir. törvényszéknél — hol évenként átlag 8 csőd nyittatik — a törvény 103. §. szerint, a díjak megállapítása végett összehívott hitelezők — egyszer sem jelentek meg. Es előfordult concrét eset, hogy a bíróság leszállította a díjakat, habár a hitelezők meg nem jelenése miatt senki sem tett kifogást. A számadások ellen pedig a négy év alatt észrevételek nem tétettek egy esetben sem. Ennél nagyobb hatáskört maguk a hitelezők sem követelhetnek. A törvény megadja a módot jogaik törvényes és méltányos megvédésére és ha nem élnek vele és ha megválasztásukból kárt szenvednek, ne okolják a csődtörvényt s idő előtt, míg a tapasztalat hiányait ki nem ismerte, ne kivánják annak revízióját. Felhozatik a memorandumban, hogy a központi hitelezők (t. i. budapesti és bécsi hitelezők) a vidéken azért nem képviseltetik magukat, mivel költséggel jár. Ez naiv állítás. Hát a szegény ember, a ki 5 frtos birtok perében ügyvédet kell hogy fogadjon, mit mondjon? Vagy talán a központi csődfelügyelő-bizottságtól azt várják, hogy érdekeiket ingyen képviselje a vidéken .J Hiszen a kereskedők most is a jogkereső közönség privilegiált osztályát képezik és ezt nem szemrehányáskép, de kibékitöleg mondjuk. Az ő könyveik félbizonyitó erővel bírnak, azok alapján telekit Önvvi előjegyzést nyerhetnek s így követelésüket mások előtt biztosithatják, továbbá perük eldöntésében részt vesznek az általuk kiküldött kereskedelmi ülnök által. Egy concret esetben előfordult az is, hogy a választmány megválasztására kitűzött határnapon egy hitelező sem jelent meg s igy a csődválasztmány nem volt megalakítható. A csődbiztos kellett, hogy a bírósághoz jelentést tegyen, hogy az a csődtörvény 96. és 106. §-ai analógiájára a választmányt kinevezze, miután ezen közeg közreműködése nélkül a csőd le nem bonyolítható ; és mert jogai védelmére senkit sem lehet kényszeríteni. Azt hisszük eléggé kimutattuk, hogy a memorandumnak, a tömeg kezelésére és értékesítésére vonatkozó része, téves felfogáson alapszik, s a tapasztalat nem a törvény hiányait, hanem a hitelezők részvétlenségét bizonyítja. S igy mi, az eddigi tapasztalatok alapján a törvény 96. és 106. §-ainak megváltoztatását kívánatosnak és célszerűnek nem látjuk, de ez nem is lehetséges az egész törvény revíziója nélkül; ezt belátja minden jogértő, a ki csak egyszer is figyelmesen elolvasta a törvény egész II. részét. De eltekintve ettől, az angol minta szerint javasolt központi csődfelügyelő-bizottság, akár az igazságügyi-, akár a kereskedelmi minisztériumban állíttatik fel, nem illeszthető bc a közigazgatástól elválasztott független birói szervezetünkbe, ezen sarkalatos alapelv megsértése nélkül. A csődeljárás, minthogy a lebonyolítás közben sok vitás jogeset merül fel, csakis a bíróságra bizható, a mint úgyis van minden államban. Ezen cikk keretén kivül esik most összehasonlítást tenni, csődtörvényünk és a többi európai államok csődtörvényei közt és az előnyt vagy hátrányt kimutatni; de azt el nem mulaszthatjuk megjegyezni, hogy a hitelezőnek jogai megvédésére egyik sem nyújt több módot és alkalmat. A memorandum által oly üdvösnek állított központi csődfelügyelő-bizottság jó lehet Angliában és összeegyeztethető az ottani birói szervezettel; mert ottan a csőd az egyes biró által bonyolittatik le és Angliának kiterjedt világkereskedelme és gyarmatai azt szükségessé teszik. Nálunk a csődbiztos mellé, hogyan állítsunk még fel egy más ellenőrző közeget, az egész codex revíziója nélkül. Ezt pedig a memorandum sem kívánja. Hogy a bécsi és budapesti csődhitelezők — tisztelet a kevés kivételnek — mennyire nem törődnek bejelentett igényükkel bizonyítja a tapasztalat azon irányban is, hogy a felosztási tervben megállapított quotájukat nem veszik fel a tömeggondnokoktól, hanem ez birói letétbe kell hogy helyezze, a csőd megszüntethetése végett. Ez által nemcsak a maguk érdeküket károsítják, hanem a bíróságnak is ok nélküli foglalatosságot adnak a letét elfogadása és kiutalványozása által. E tekintetben egy gyakorlatias mód van — és azt itt helyén találom felemlíteni — miutáii már sikerrel alkalmaztatott. Ha a csődhitelezök a tömeggondnoknak felszólítására sem veszik fel osztalékukat, ez elküldi nekik postautalványnyal, levonva a portó illetéket és a nyugtabélyeget és ez utóbbit a feladóvevényre ragasztva, nyugta helyett adja be a csődbiztoshoz. Ezzel eléretik az, hogy a hitelező hamarább jut pénzéhez és a bíróság megkíméltetik a kétszeres munkától. A memorandum sérelem gyanánt felhozza azt is, hogy nincs csődstatisztikánk, melyből megtudhatnók a csődök számát és azok végeredményét, t. i. az összegeket, melyek a csődtömegben feküsznek, az időt, mely alatt egy csőd befejeztetik és az osztalék magasságát. Az igaz, ily részletes statisztika nálunk nincs; de ha igaz, hogy a statisztika hü képe a jó és gyors igazságszolgáltatásnak és a kedvező hitelviszonyoknak: akkor az is igaz, hogy előbb ez utóbbiakat kell fejlesztenünk, hogy kedvező eredményt tudjunk felmutatni. Egy megbízható csödstatisztikát pedig négy évi gyakorlatból összeállítani nem lehet. Majd eljön annak is az ideje. Fejtegetésünk elején felhoztuk a csődtörvény egyik előnyét, a franciából átvett csődbiztosi intézményt. Ezt a memorandum nem érinti, tehát jónak találja. Es valóban az, mert a törvény 93. §. szerint, jogosítva van mindazon intézkedésekre és határozatokra, melyek a törvény által a csődbíróságnak fenn nem tartattak. Tehát a kezelés és értékesítésnél előforduló bármily mulasztás avagy visszaélés miatt a csődbiztosnál orvoslás kereshető és ha az intézkedés által a hitelező nincs megnyugodva, előterjesztéssel a csődbíróság elibe viheti s ha ennek határozatával sincs megelégedve, a másodbirósághoz is fel viheti a törvény 81. §-a szerint.( Éljenek a csődhitelezők ezen törvényadta jogukkal és ne keressenek más, ez idő szerint nem szerezhető forumot. Ila ezt