A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 45. szám - A csődtörvény reviziója

A JOG. 359 nézetem szerint ez a mód: az ügyvédek számának megkötés e. Meg kellene időközönként határozni, mint a nem nagyon népszerű osztrák uralom idején, mennyi ügyvéd élhet meg s kaphat elegendő elfoglaltságot minden bírósági székhelyen s több ügyvédnek nem volna szabad ott ügyködnie. Az, vájjon az ügyvédeket azután a kamarák hármas propositiójára s ahoz kötve az államkormány nevezze-e ki, vagy a kamarák, vagy azoknak elöljárói, vagy a kamarák központi szerve válaszszák, avagy végre az ügyvédjelöltek ügyvédi okleveleik kora szerint jöjjenek-e sorra ? álláspontomra nézve közönyös. E téren a szabadelvűségnek teljesen szabad kezet adhatunk, bár én sajátságos viszonyainkközt, melyek a nemzetiségi ellentétekkel még az ügyvédi kamarákat sem hagyják érintetlenül s mivel a kamarák ajánlatához kötött kormányi, vagy a kamarák központi szerve által való kinevezés a bár fiatalabb, de elismert tehetségek felülkerekedését kétségkívül legjobban előmozdítaná, ennek a módozatnak adnék elsőbbséget. Meg vagyok győződve, hogy ilyuton el lehetne tüntetni az ügyvédek panaszainak és sérelmeinek legnagyobb részét. Mig ellenkezőleg, hiába várjuk, hogy a baj majd maga magát fogja orvosolni, hogy a pálya túltömöttsége s az azon való boldogulás nehézsége önmagában el fogja riasztani a fiatal nemzedéket e pálya választásától. A magára hagyás (laisser fairé) elve a nemzetgazdászat terén is kezdi magát lejárni; az csak végtelen csalódások, végtelen áldozatok árán hat. Tapasztalhattuk, hogy a bizonyos pályára törekvő csak akkor hiszi el, hogy az túl van tömve, ha magán tapasztalja, hogy a választott pályán meg nem élhet. S ha a túltömöttséget hiszi is, mindig bizik abban, hogy egyéni jélessége, vagy szívóssága s fortélyossága által majd csak felülemelkedik társain. Ha pedig már kiképezte magát pályájára, nem könnyen léphet át másikra; pályáján megmarad s szaporítja a szerencsétlen elégedetlenek és művelt proletárok számát. Vegyük még hozzá az ügyvédi s általában a jogászi pálya varázsát, melyet az, ugy szólva, mindenkire, de különösen a középiskolai tanulmányait végzett fiatal emberre válutján gyakorol; midőn a történet, az élet szemlélete mind arra tanítja, hogy az állam magas tisztségeinek, hírnévnek és társadalmi tekintélynek gyors elnyerésére legalkalmasabb a jogászi pálya s be fogjuk látni, hogy az ügyvédi kar túlnépesedése nem lesz meggátolható pusztán e pályára lépést nehezítő intézkedésekkel; még pedig annál kevésbé, mert a jogászoknak azon része is, mely nem ügyvédnek, hanem tisztviselőnek készült, ha leszorul a csak korlátolt számú egyéneket befogadó hivatalnoki pályáról, az ügyvédség soraiba kénytelen átlépni. Nem hiszem ugyan, hogy a fiatalságnak az ügyvédi pályára való túlságos áramlása még a kötött szám megállapításával is teljesen el lesz hárítható, kevesebb lesz az ügyvéd, de több az ügyvédjelölt; azonban legalább elérjük azt, hogy az ügyvédeknek száma nem fogja meghaladni a valódi szükségletet s hogy maga az ügyvédség ki lesz emelve jelenlegi nyomorult helyzetéből. De magának a fiatalságnak sem ártana, ha az ügyvédi oklevél elnyerése után egy ideig még mint irodavezető működnék korosabb ügyvéd mellett s ennek vezetése alatt; mert az életbe kilépő fiatal ügyvédek legnagyobb része, tapasztalatom szerint, kissé gyenge a praxisban s tapasztalatait jó ideig felei kárán gyűjti. Azonfelül mig most az ügyvéd, különösen a kisebb vidéki bírósági székhelyeken, segédül keresve sem kap ügyvédjelöltet: az ügyvédjelöltek számának szaporodtával nem lesz kényszerítve ügyvédi irnok címén elzüllött s kétséges életmódú egyéneket irodájába fogadni, azokat a legveszélyesebb nemű zugirászokká kiképezni s ezzel ellenségeinek számát önmaga növelni. Én az ügyvédi pálya túltömöttségéből eredő bajokat sok évi megfigyelésem és tapasztalatom alapján oly nagyoknak tartom, hogy ezeknek mindenáron való elhárítása nélkül az ügyvédi kar valódi s tartós emelését keresztülvihetetlennek vélem. Ha indokaim helyesek és meggyőzők, ugy ne vitázzunk azon, vájjon a baj orvosszere szabadelvű-e, vagy sem ? — ragadjuk meg a bajt, természetesen kellő átmeneti intézkedések kapcsán s a már szerzett jogokat kímélve, azonnal szarvánál. Attól nem tartok, hogy az ügyvédek kellően korlátozott száma elő fogná mozdítani azoknak kényelemszeretetét s a tespedést, mert az ügyvéd végre is csak munkássággal és ügyességgel szerezhet jó keresetet, a mire a többség mindig törekedni fog s mert mindenütt lesz egészséges verseny támasztására elegendő ügyvéd. De meg az sem lenne keresztülvihetetlen, hogy a bírói törvények mintájára a 6.">-ik évét elért vagy a fegyelmi bíróság elismerése szerint már korábban eltehetlenült ügyvéd helyébe, kit a közönség rendesen már ugy is nyugdíjba helyez s a nélkül, hogy őt az ügyvédkedéstől eltiltanók, azonnal újabb ügyvédet bocsátanánk be az ügyködők sorába. A fegyelem szigorítása is megtenné a magáét s általában véve nem lenne nehéz a mai korlátlan verseny megszüntetése folytán netán várható hátrányok kellő ellenszereit felfedezni A csődtörvény revíziója. (A budapesti keresk. csarnok által a csődtörvény hiányaira vonatkozólag az igazságügyminiszter uihoz beterjesztett memorandum alkalmából.) Irta: ONACIt) SÁNDOR brassói kir. törvényszéki biró. Mikor a csődtörvényről szóló 1881. évi XVII. t.-cikk meghozatott és 1882. évi január hó l-jével életbeléptettetett, nagy reményeket fűztünk hozzá s magánjogi törvényalkotásunk terén vívmánynak tekintettük. Ezt hangoztatta akkor a szaksajtó, ezt a szakkörök, nemkülönben a leginkább érdekelt kereskedelmi világ. Az új törvény leginkább 4 irányban igért javulást, a régihez viszonyítva s ezek a következők : 1. A csődbiztosi intézmény meghonosítása. 2. A csődhitelezőknek azon jog megadása, hogy a csődtömeget, kebelükből választott választmány által kezelhetik és értékesíthetik. A tömeggondnoki díjakat megállapítják és a számadást megvizsgálják. 3. A felosztásnak gyorsasága, mely szerint a felszámolás után felosztásnak annyiszor van helye, a hányszor elegendő pénz van rendelkezésre, tehát nem kell várni a végbefejezésre. 4. A bejelentés egyszerűsége és olcsósága, mivel a hitelező nem köteles magát ügyvéd által képviseltetni. Méltán sorozhatjuk még előny és javulásnak a kényszeregyezség acceptálását is. Alig mult el négy rövid év, hogy a csődtörvény gyakorlati alkalmazásban van és mar is hangos panaszok hallhatók annak célszerűtlensége felett. Ertem a budapesti kereskedelmi körök részéről az igazságügyi miniszterhez — a mult napokban — beadott memorandumot. Mielőtt ennek érdemleges vitatásába bocsátkoznánk, önkénytelenül és csodálkozva felmerül bennünk azon kérdés : hogy lehet az, hogy épen azok részéről emeltetik panasz, kiknek a törvényben legtöbb jog biztosíttatott jogaik védelmére; és hogv egy oly szerves törvénynek, mint a milyen a csődkodexnek célszerűsége ily rövid tapasztalás után megitélhető-e ? De térjünk át a memorandumban felsorolt sérelmekre és azokat a törvény világánál megvizsgálva, lássuk: alaposak-e vagy nem? S igy szükséges-e, s különösen célszerű-e nálunk a javasolt reformot behozni? A memorandum főbb sérelmei: a tömeg értékesítése, annak kezelése és felosztása körüli intézkedések; továbbá a számadás iránti intézkedés. Ezek orvoslása végett ajánlja a csődtörvény 96. és 106. §-ainak hatályon kívüli helyezését és az angol minta szerinti központi felügyelő közeg felállítását. A csődmegnyitástól, a felszámolási eljárás befejezéséig, a tömeg a bíróság felügyelete alatt áll, a mennyiben az ez által ki-