A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886 / 44. szám
350 A JOG. társadalomnak oly osztálya, mely hivatása és foglalkozása természeténél és műveltsége irányánál fogva tettre képesebb és önkormányzat gyakorlására alkalmasabb lenne, mint épen az ügyvédi kar. A hatás csekélysége tehát más okoknak tulajdonítandó. Ezen okok egyike — a kamarák szűk hatáskörén kivül — kétségtelenül az lesz, hogy az ügyvédi kar, a mai rendszerben, vidékenként szét van tagolva, nincs saját központi szervének hatása és ellenőrzése alá vetve. Bármennyire közel álljanak az igazságügyi minisztérium, a kir. Curia, a törvényszékek, a kir. ügyészek az ügyvédi karhoz: kétségtelen, hogy ezen hatóságok, melyek pedig ma nem pusztán ellenőrködő-, hanem valódi gyámkodó hatalommal vannak felruházva, még sem voltak képesek az ügyvédi kamaráknak működését egészében kellően befolyásolni. Ezen hatóságok másfelé is igen el vannak foglalva. A központi szerv hiánya pedig főleg abban éreztette hatását, hogy mindegyik kamarában má s-m ás élet lüktet. Egyik tesped, egészségtelen iránynak hódol; a másik túlcsapong haladási törekvéseiben s nincs, ki a tespedőket tevékenységre s haladásra kényszerítse, a túlcsapongókat mérsékelje s a mozgás összhangját létesítse. A bajok további oka nézetem szerint az, hogy a törvényhozás eddigi (különösen a hatvanas években érvényesült) iránya mellett az ügyvédi kar selejtes, a jogász s ügyvéd nevét alig érdemlő gyenge elemekkel nagyon is telítve van s főleg, hogy túl népes; mely utóbbi baj a pauperismust s ezzel a kar sok tagjának erkölcsi s műveltségi szempontból való sülyedését vonta maga után. Ha általában véve igaz is, hogy a szükség azon természeti erő, mely az embert haladásra, a természeti és társadalmi erők meghódítására sarkalja; ha a szűkség által hajtva, az ember rendkívüli erőkifejtéssel a majdnem lehetetlent is — és pedig sikerrel — kísérletté meg: de nem áll e szabály azon foglalkozások embereire, a kik a műveltség magasabb fokát igénylő s elzárt, korlátozott munkakörrel biró pályára léptek. Mit ís hódítson az ügyvéd mást, mint munkát, mint pőröket ? A szükség kényszere alatt hódítani fogja azokat megengedett s megengedhetetlen uton. Azon természeti erő, mely az ipar, kereskedés s földmüvelés terén az egyén találékonyságát magasra fokozni képes, magasra fokozza az ügyvéd találékonyságát is; de míg amott a terjeszkedésre a természeti erők végtelen birodalma áll az illetőnek rendelkezésére, a melyben a hódítás folyton lehetséges: itt a hódítás tárgya nem lehet más, mint per, per és még egyszer per. De per csak korlátolt számban van, az ügyvédek száma pedig korlátlan! Azon erő, mely a termelő foglalkozásoknál teremtő erővé alakul, az ügyvédségnél romboló s bomlasztó erővé válik sa kárt végre is az igazságügy s a társadalom fizeti meg. Ugyanezen erő okozza az ügyvédi kar tagjainak átlag véve vagyontalan voltával, a kar tudományos szellemének, jellem s ellentállási erejének, önérzetének elfajulását. Hogyan is várjunk az ügyvédtől tudományszeretetet, midőn gyakran még annyija sincs, hogy magának könyveket vehessen. Hogyan reméljünk a szellem fejlesztésére szükséges, ruganyos észerőt annál, kinél a nyomasztó gond szárnyát szegi a gondolat szabad röptének s kinek jóformán gondolkodnia, szomorú léte öntudatát önmagában felköltenie sem lehet fájdalmas érzet nélkül. Hogyan legyen önérzetes és jellemes az, kit otthon, vele együtt nélkülöző családja minden uton s módon való kenyérszerzésre utal. Megengedem, hogy lesznek egyesek, kik rosz viszonyok között is inkább törnek, mint hajlanak; de a törvényhozó működésében csak az átlagos, a gyenge s gyarló emberből indulhat ki s nem szabhatja félistenekre törvényeit. Különben tapasztalati tény, hogy a szükség azon állapota, mely a terjeszkedésnek, az új tér meghódításának lehetőségét is kizárja, még a termelő foglalkozásoknál is csak tespedésre, sülyedésre s utóbb durva forradalmakra vezet. Már pedig az ügyvédség nálunk ma a végszükség ezen állapotához legalább központi szerve válaszszák, avagy végre az ügyvédjelöltek ügyvédi okleveleik kora szerint jöjjenek-e sorra? álláspontomra nézve közönyös. E téren a szabadelvűségnek teljesen szabad kezet adhatunk, bár én sajátságos viszonyaink közt, melyek a nemzetiségi ellentétekkel még az ügyvédi kamarákat sem hagyják érintetlenül s mivel a kamarák ajánlatához kötött kormányi, vagy a kamarák központi szerve által való kinevezés a bár fiatalabb, de elismert tehetségek TÁRCA. Az angol jogászvilág. — A »Jog« eredeti tárcája. — Közli: Dr. DOBAI VIKTOR budapesti ügyvéd. * (Befejező közlemény.) Felebbviteli bíróságok. 1) Mint másodfokú felebbviteli bíróság is hatáskörrel bir a »Supreme Court of Judicature« egyik alkatrészét képező »High Court of Justice« az Inferior Court (County Court és Lord Mayor Court) által elbírált ügyekben és továbbá magánál a »High Court of Justice« Divisioi előtt eldöntött azon ügyekben is, a melyekben ezek, mint egyes bíróságok jártak el. Megjegyzendő azonban, miszerint a High Court of Justice, mint másodbiróság, csakis társas bíróságként járhat el, mely célból az egyes bírósági Divisiobeli elnökök az alájuk rendelt főtörvényszéki közbirákból másodfokú bírói tanácsokat »D i v i s i onal-Courts« alakítanak. A »County Courts in B ankruptcy«-tól a »L ondó n-Court of B a n k r u p t c y«-hoz történik a felebbezés ; de az oly határozat ellen, mely a »County Court of Bankruptcy« egyik Registratora (albiró s illetve jegyző) által hozatott: magához a »County Court of B a n k r u p t c y«-hez történik a felebbvitel. Ugyancsak a »London Court of Bankruptcy« s illetve az ott elnöklő »Chief Judge in Bankruptcy«-hez történik a *) Elözö közleményeket a »Jog« 40 , 42. és 43. számaiban. felebbvitel az oly birói határozatok ellen is, a melyekben ezen csődbirósági szakosztálynál működő törvényszéki albirák (Registrator) jártak el. Rendes felebbviteli fötörvényszék gyanánt 1873. és 1875. évben lön életbeléptetve a »Supreme Court of Judicature«, melynek két osztálya van, u. m.: a másodfokú eljáró »Court of Appeal«, melyhez a »High Court of Justice«, mint társasbiróság által elbírált ügyek kerülnek és a «Judicial Commitee of the House of Lords«, a mely mint harmad s illetve mint legfőbb fokú bíróság szerepel. A »Court of Appeal«, a »High Court of Justice« hat közbirójából (Lord Justice) és ezen országos fötörvényszék rendes tanácsainak (melyek közé a London Court of Bankruptcy, mint külön álló birói testület, nem tartozik) elnökeiből (szám szerint öt) alakul és két felebbviteli főtörvényszéki osztályra (Divisio) oszlik, a mely osztályok ismét 3 — 3 bíróból álló itélőszékekre oszlanak. * Legfőbb itélő törvényszék. A Judicial Commitee of the House ofLords« a felsőháznak ezen tisztségre qualificált és királyi meghívás utján delegált főrendiházi tagjaiból (Peers) és az elnöklő »L o r cl High Chancellor«-ból áll. Ezen magas birói tisztségre azon P e e r van qualificálva, a ki legalább két évig magasabb birói hivatalt viselt, vagy pedig tizenöt évig, mint ügyvéd — Barrister — működött. Az imént emiitett felsőházi méltóságokon kivül a korona által életfogytiglan két rendes főbiró »Lords of Appeal in Ordinary« neveztetik ki.
