A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 44. szám

Ötödik évfolyam. 44. szám. Budapest, 1886. október 31. Szerkesztőség: V. sas-utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas - utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY. ) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiu közreműködése mellett szerkesztik és kiadják DR. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre fél negyed • 6 frt 3 » 1 » 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalránynyal küldendők. TARTALOM: Hol kezdjük az ügyvédség reformját ? Irta: 'Ternovszky Béla, lugosi kir. trvszéki biró. — A szavatosság elévülése. Irta: Daróczy Mihály, ügyvéd Sajó-Szt. -Péteren. — A birtokarány meghatározása. Irta: 1) e r e g h i Endre, telekkönyvvezető Ungváron. — Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. Ausztria és külföld. (A közjegyzőség Svédhonban. Irta: Dr. Bierm a n n Mihály, akad. jogtanár. ) — Irodalom. (Az osztrák kötelmi jog. Irta: Dr. Hasenöhrl Yictor. Dr. Révai Lajostól. — A magyar ügyvédi rendtartás. Irta: Dr. W o 1 f Vilmos. ) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztőségi üzenet. TÁRCA: Az angol jogászvilág. Irta: Dr. D o b a i Viktor, budapesti ügyvéd. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok. ) Október hó l-jétől új előfizetést nyitottunk. — Tisztelettel kérjük azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetésük lejárt és még nem hoszszabbitották meg előfizetéseiket, szíveskedjenek az előfizetési pénzt mielőbb beküldeni, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Lapunk előfizetési ára: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt Negyedévre 1 frt 50 kr. „A JOG" kiadóhivatala. Budapest, V. ker., sas-utca 14. sz. Hol kezdjük az ügyvédség reformját? * Irta: TERNOVSZKY BÉLA, lugosi kir. törvényszéki biró. Az ügyvédi kérdés végre annyira nyakunkra nőtt, hogy ismét foglalkozni kezdünk megoldásával! Dr. D e ll' A d a m i ur lett a kormány választott s mondjuk, szerencsésen választott bajnoka e téren, kitől mint az ügyvédség érdekeinek s a szabadelvüségnek lelkes bajnokától s elismerten jeles és szellemes szakembertől bátran várhattuk, hogy javaslata határozott előrelépés lesz s a szabadelvüség szempontjából nem hagy kívánni valót. A mennyire vázlatos közleményeiből következtetni lehet, dr. Dell'Adami ur sok tekintetben jó helyen kereste és találta az erőteljes ügyvédség fejlődésének akadályait. Helyesen akarja az ügyvédi kar emelését, a testületi szellem fejlesztése, a testületnek országos egységgé való szervezése s önkormányzati körének tágítása által elérni. A nyugodt szemlélő nagyon is észrevehette, hogy a mostani kamarai szervezet — habár a régibb állapotokhoz képest javítást mindenesetre létesített — a hozzá kötött * Azon kiváló fontosságnál fogva, melylyel az e cikkben alakilag is oly szépen tárgyalt eszme kartársainkra közvetlenül és az igazságszolgáltatása közvetve bir, tán felesleg volna olvasóink figyelmét arra külön fölhívni. Mégis teszszük, mert oly mélyen bevágó reformeszmét pendít meg, és mert kívánnunk kell, miszerint az érdekeltek mindegyike foglalkozzék vele. Az első bátor kísérlet ez a mindnyájunk által mélyen érzett baj gyökereiben való orvoslására. És az a sok megszivelendő szó, melyekkel cikkíró nézeteit fejtegeti, annál értékesebb lesz mindenki előtt, mert bírói állásában ment azon elfogultságtól, melyet ép e kérdésben a kar egyes tagjának tán szemére lehetne lobbantani. A mi a mi nézetünket illeti e kérdésben, fenntartjuk magunknak azt szintén annak idején előadni. A szerkesztőség. várakozásokat nem volt képes megvalósítani. Kűlfelé hatékony s gyümölcsöket termő élet alig lüktetett benne; kivéve talán a fővárosi kamarát, a hol a nagyobb mérvben összetorlódott tehetségeket, a jobb iránti törekvés önkénytelenül késztette cselekvésre s a kamarai rendszer által a karra rakott bilincsek meg-megrázására. De a mozgás a fővárosban is csak szakaszos volt és nem folytonos; a fellendülés gyorsan lelohadt, az erőkifejtés tehetetlensége érzetével verődött vissza a látszólagos autonomia szűk korlátairól. Észrevehettük, hogy a kamarák iránt sem a közönség, sem maga az ügyvédség nem volt bizalommal, tőlük, ugy szólva, mit sem várt. Tényleg tehetetleneknek tartotta őket mindenki, annyira, hogy még az ügyvédek is, oly törekvéseik kiküzdésére, melyeknek hivatásánál fogva természetes s hivatalos jellegénél fogva legerőteljesebb közege a kamara lett volna, kénytelenek valának az ügyvédek országos egyesületét megalkotni. Pedig a hiba nem egyedül a kamarai tagok közönyében vagy rosz irányában feküdt. A kamarák, különösen az élénkebb központokon szorgalmasan dolgoztak, figyelmeztettek az igazságszolgáltatás s karuk gyengéire, javasoltak orvoslási módokat, nem hallgatták el saját hibáikat sem, sőt folyton igyekezetük volt a kar emelése s a selejtes elemek eltávolítása. De a ki cserben hagyta őket, az az állami hatalom s a legfelsőbb bíróság volt. Hányszor törekedtek a kamarák tagjaik iránt szigorral eljárni s a legfőbb bíróság hányszor mérsékelte nagyon is indokolt szigorukat; már az első kísérleteknél elfojtotta tettvágyukat. Sajátságos, hogy nálunk oly nehezen tud magának utat törni azon, a nyugati államokban már régóta legyőzött álláspont, hogy a fegyelmi bíróság lényegben censori hatalom, becsületbíróság s nemcsak büntető bíróság, melynek épen ezért a bizonyítékok mérlegezésében igen-igen ruganyosan kell eljárni; hogy a fegyelmi eljárásban, a fegyelem magasabb céljai miatt — mint a háboruban — sokszor fel kell áldozni a félig ártatlant is, hogy a fegyelmi eljárásban a bizonyítási teher — szemben a rendes büntető eljárással — ugy szólva, meg van fordítva s hogy hatályos fegyelem nem is képzelhető, ha a fegyelmi eljárás alá helyezettnek nem teszszük kötelességévé azt, hogy alapos gyanu alól ő legyen kénytelen magát tisztázni. Igaz, hogy a legfőbb fegyelmi bíróság tapasztalt enyheségét némileg indokolttá tette az ügyvédi kar tagjainak szomoru helyzete; de ha igy áll a dolog, akkor első sorban e bajon kellene segítenünk, a midőn azután a jobb módú ügyvédi karral szemben szigorubb követelményeket is támaszthatnánk. Mai viszonyaink közt azonban teljesen érthető, hogy a kar nem volt képes magát kellően fegyelmezni s nem is költhette fel maga irányában a bizalmat. Felvéve az elhagyott fonalat, tény, hogy a kamarák hatásköre csekélynek bizonyult, kezeik mindenütt erősen meg vannak kötve; hogy roszat ne tehessenek, jót sem lehetett tenniök. A kamarák csekély hatása bizonyosan nem az ügyvédi kar önkormányzási képességének hiányából ered. Alig van a