A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 6. szám - A magyar bányabiróságokról

A JOG. rendeletet bocsájtott ki a szabadságvesztés büntetésének végrehajtása tárgyában. Az emiitett rendelet második pontja aztán akkép intézkedik, hogy a szabad lábon levő elítéltnek ha elmebeteg, súlyos vagy ragályos betegségben szenved, vagy az elitélt nőnek terhessége annyira előrehaladott, hogy a szülésnek a szabadságvesztés büntetés tartama alatt kell bekövetkezni, a büntetés megkezdése hivatalból, vagy az elitélt kérelmére annak felgyógyulásáig elhalasztandó. A most idézett rendelet 4-ik pontja pedig a következőket tartalmazza: »Az egy évnél nem hosszabb tartamú börtön, fogház és elzárás büntetés végrehajtásának megkezdésére a k i r. ügyész, habár a 2. pontban emiitett okok egyike sem forog fen, különös méltánylást érdemlő esetben szabad lábon levő elitéltnek annak kérelmére, a mennyiben szökésétől tartani nem lehet, egy izben két havi halasztást adhat«. Annak 5-ik pontja aztán igy folytatja: A szabadságvesztés büntetés megkezdésének elhalasztására irányuló kérelmet ugy a 2., mint a 4. pont eseteben az elitélt Írásban vagy szóval terjesztheti a büntetés megkezdése előtt a kir. ügyész elé, mely kérelem felett aztán az határoz. így az idézett rendelet. Most tehát már csak az a kérdés^ hogy mikor kezdi meg az elitélt szabadságvesztés büntetését, ille töleg mikor nem kezdette azt még meg s igy mely időpont az' mikor esetleges kalamitás iránti kérelmét előterjesztheti. Mint tudjuk, legtöbb esetben a végtárgyalások és Ítélethirdetéseknél a vádhatóságot nem a kir. ügyész maga, de az ügyészség valamelyik tagja, tehát valamely alügyész képviseli. De tudjuk azt is, hogy ha az elitéltnek a birói jogerőssé vált birói határozat kihirdettetik, az abban foglalt büntetés végrehajtása végett az elitélt a vád képviselőjének a törvényszék részéről azonnal át is adatik, ki azt átvévén, biztosságba helyezéséről akkép gondoskodik rendszerint, hogy az ott levő börtönőrnek őrizetbe vétel végett átadja, ki az elitéltet addig is, míg a lét számba leendő felvétel végett a beutalás írásban megtörténik, a börtönfelügyelönek szokta átadni. Mint tehát az itt leirt eljárásból látjuk, egy pillanata sincs többé az elitéltnek az Ítélet kihirdetése után olyan, melyben szabadon cselekedhetnék. Ehez hozzá véve, hogy a szabadságvesztés büntetésének elhalasztása iránti kérelemnek kizárólag és egyedül a büntetés megkezdése előtt van helye, ugy hisszük sokakat érdekelhet azon kérdés, hogy mikor terjesztheti tehát elő az elitélt az ügyész előtt a büntetés elhalasztása iránti kérelmét. Egy aszolnoki kir. törvényszék, illetve ügyészség előtt fenforgott eset alkalmából vagyok bátor e kérdést felvetni, melyet a következőkben ismertetek. Védencem jogerejüleg súlyos testi sértés vétsége miatt 3 havi fogházra Ítéltetvén, midőn az Ítélet előtte kihirdettetett, az Ítélet végrehajtása végett az a jelenvolt alügyésznek át is adatott. Ez mint fent körülirtam a bevett szokás szerint az elitéltet az ott levő börtönőr őrizete alá adta azzal, hogy az irásbani rendelet — beutalás — kiadásáig vezesse a börtönbe. Védencem egyszerű földmíves lévén, az ünnepélyes aktus annyira kihozta sodrából, hogy magánkivüli állapotából csak akkor tért magához, midőn már magát őrizet alatt látta. De min,hogy alapos indokai voltak arra nézve, hogy a büntetés kiállására halasztást nyerjen, hozzám fordult, hogy kérelme teljesítését illetékes helyen eszközöljem ki. En a szabályok értelmében a kir. ügyészhez fordultam, ki a dolog mibenléte iránt az ítélet kihirdetésénél jelen volt alügyész által kívánván magát először informáltatok arra kért, hogy a még tárgyalásnál elfoglalva levő alügyész megérkeztéig várjak. Hosszú várakozás után az alügyész végre esteli öt óra után megérkezett, ki az általam előadottakat megerősítette. A szükséges információ birtokában aztán a kir. ügyész kérelmemmel — elutasított. Mert a szabadságvesztés büntetését védencem akkor, midőn az alügyész szóbeli rendeletére a börtönhelyiségekhez őrizet alatt lekisértetett tényleg megkezdette. O pedig — úgymond — a már megkezdett büntetés megszakítását elrendelni jogosítva nincs. Jól tudom, hogy a kir. ügyész, ezen határozata ellen előterjesztéssel élhetek a kir. főügyészhez, de azt is tudom, hogy az az ítélet végrehajtását nem gátolja. Tekintve, hogy a fenforgó eset szeréty felfogásom szerint elég fontos arra, hogy megvitattassék és abban ha lehet a tiszta I világosságot meglássuk: ugy hiszem, nem cselekszem felesleges dolgot, ha azt kérdezem, hogy helyesen indokolta-e a kir. ügyész I elutasító határozatát. Szerintem nem. P2s pedig azért, mert mig az elitéltnek börtönbe leendő felvétele iránt a kir. ügyész a börtönfel ügyelöt Írásban nem utasította, vagyis az elitéltet be nem utalta, a börtönfelügyelő azt befogadni jogosítva nincs, sőt egyenesen tiltják ezt a szabályok. Azért szerintem azon ténv folytán, hogy a törvényszék az elitéltet az ügyészség képviselőjének átadja, ez pedig azt őrizet alá helyezi, a büntetés megkezdettnek nem tekinthető. Mert ha a fenforgó kérdésben nem az általam védett álláspont volna a helyes, az idézett rendeletbe foglalt intézkedések foganatba egyáltalában vehetők nem volnának, mert a fentebb vázolt tényállás szerint az ítélet kihirdetése pilllanatától mindaddig, mig az elitélt büntetését ki nem állotta, szabad cselekvési joga fel van függesztve. Kérdés tehát, hogy mikor terjeszti elő kérelmét az ügyésznek. Mert a többször emiitett rendelet szerint egyedül ő jogosított a kérelem felett határozni és nem az alügyész, ki az elitéltet a törvényszéktől átveszi. | Ha tehát a hivatkozott rendeletben foglaltak nem csupán írott malaszt, mely soha foganatba nem mehet, kell, hogy a szabadságvesztésre ítélt büntetése kiállására vonatkozó halasztási kérelmét mindaddig előterjeszthesse, mig a fogva levők létszámába leendő felvétel végett a börtönfelügyelő Írásban utasítva nincs. Vagyis a szabadságvesztés büntetés megkezdettnek csak akkor tekinthető, ha az elitélt a fogva levők létszámába tényleg beutaltatott és nem akkor, mikor az az Ítélet végrehajtása végett a vádhatóság képviselőjének átadatott. ^( A magyar bányabiróságokról. Irta : MIKOLAI LÁSZLÓ, iglói ügyvéd és bányász. Az 1871. évi XXXL törvénycikk, a mely az elsőfolyamodású bíróságok rendezéséről szól, 8-ik §-ában azt mondja, hogy »b á n y a j ügyekben birói hatósággal felruházott törvényszékekhez oly ! ítélő bírák is nevezendők, kik egyszersmind b á n y a! szakért ők.« A törvénynek ezen intentiója nemes és alapos, mert a I törvényhozó-testület a bányamívelő közönségnek jogos igényeire is volt tekintettel; csakhogy mi hasznunk van a legigazságosabb j törvényből is, ha ez csak irott malaszt marad, a gyakorlatban keresztül nem vitetik és a bányászatra nézve nem egyéb : pium | desideriumnál ? Igy vagyunk a fennemlitett §-szal is! Mert ha a miniszter ur azt hiszi, hogy a törvényben, illetve miniszteri rendeletben névszerint felsorolt és bányaügyekben birói hatósággal felruházott 7 törvényszéknél bányaszakértő bírák működnek, akkor mind a miniszter ur, mind pedig a jogkereső bányaI mívelő közönség nagyon csalódik, mivel ezen úgynevezett »bányaügyi« előadó irrak sohasem voltak bányaszakértő jogászok. És miért nem ? .. , Mert a bányaszakértő bírónak birói qualificatiója mellett még azt is kell okmányilag kimutatnia, hogy teljesen végzett bányászakademikus, a ki a bányászatot ugy elméletileg, mint gyakorlatilag ismeri. A jelenleg működő 7 bányaügyi előadó közül pedig nem hiszem, hogy egy is volna, a ki ebbeli »bányaszakértő« ismereteit csak félig is birná igazolni, ha csak valamely jogász az által, hogy valamikor Selmecbányán, Leobenen vagy Ereibergen keresztülutazott, mindjárt szakértő bányászszá nem válik ! De különben nem is kaphat a miniszter ur a jelenlegi körülmények közt bányaszakértő birót, mert eltekintve attól, hogy minimum 8 év kell, mig valaki az ügyvédi vagy birói vizsgát leteszi s hogy azonkívül még legalább 3 évet kell a bányászakadémián töltenie, még hány évig kell várnia, mig az isten megsegíti törvényszéki bírónak?... Bizony, ha különös protekciója nincsen, ugy nagyon könnyen megeshetik, hogy hiábavalóan járt ő Selmecen és szerzett bányászismereteit véka alá rejtheti! Es ha az illető törekvő fiatal ember bányaszakértő bírónak mindjárt is kineveztetnék, akkor kérdem: miféle igazság az, hogy a kétféle szakismerettel bíró bányaügyi előadó csak épen azon évi fizetést húzza, mint a csupán egy pályát végzett rendes törvényszéki biró ?... Nem nevetséges dolog-e az ? Hát ki lesz azon dőre jogász, hogy ily körülmények közt még bányászakademiát is végezzen, mikor nincs köszönet benne! Nem hiszem, hogy akadna ezentúl csak egy is. Es akkor honnan veszi majd a miniszter ur