A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 41. szám - A hirdetményi eljárás

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 41. számához. Budapest, 1886. október 10-én. Köztörvényi ügyekben. Hatósági közeg közbenjötte folytán történt birtokbavétel ellenében sommás visszahelyezés útján orvoslás nem szerezhető. A lengyeltóti kir. járásbíróság- (1885. nov. 14. 3,200. sz. alatt): Csondor János ügyvéd által védett V. Erzsébet felperes­nek H. Mihályné, sz. K. Mária és Németh István ügyvéd által védett E. Sándor alperesek elleni visszahelyezés iránti perében következőleg itélt : Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok : Az 1,607/83. közig. sz. iratokkal igazolva vari, hogy I. r. alperes felperest a birtokban meg nem háborította, csakis a lengyeltóti járás szolgabiróságához fordult, hogy ez öt az árverésen megvett 495. hr. sz. ingatlanbóli illetőségnek birto­kába vezesse, mely hatóság a kérelmet jogosultnak találván, hatá­tározott; határozata jogerőre emelkedett s első r. alperes birtokba lépett s igy mert I. r. alperes nem önkényt, hanem hatósági közeg rendelkezésére, tehát jogosan lépett birtokba, ellene a kereset alaptalan mindaddig, mig a hozott szolgabírói határozat illetékes közigazgatási felettes határozat által jogerejét el nem veszti, azt pedig, hogy a szolgabirósági határozat felettes fórum által hatá­lyon kivül tétetett, felperes nem is állítja. II. r. alperes ellen a kereset meg nem állhat, mert ez, mint hatósági közeg hivatalból járván el, II. r. alperest helyezte bir­tokba, ő maga birtokban soha sem volt. A mennyiben pedig II. r. alperes eljárását felperes szabálytalannak tartotta, szabadsá­gában állott az eljárás ellen illetékes helyen orvoslást keresni, mivel pedig ezt nem tette, II. r. alperes ellen annak fegyelmi úton való marasztalása előtt perelhetőségi joggal nem is birhat. De mindezektől eltekintve, a felperes által becsatolt szerző­désből felperes tulajdoni és birtokjogának helyes címe sem derül ki, a mennyiben az eladó nem telekkönyvi tulajdonos és felperes­nek vevői minősége teljes hitelt érdemlőleg az okmányból ki sem tűnik, mindezeknél fogva, stb. A budapesti kir. itélő tábla: (1886. jul. 13. 29,322. sz. a.) Az elsőhiróság ítéletét részben megváltoztatja s felperesnek a somogyvári 152. sz. tlkvi íven 4,95. hrsz. a. felvett ingatlan közös birtokába, szükség esetében végrehajtás útján történendő vissza­helvezése elrendeltetik. Indokolás. Jóllehet birói árverés alapján, a közigazga­tási hatóság közbenjöttével történt birtokba vétel ellenében, a mennviben a birtokba vétel az árverés útján szerzett jogoknak meg felelőleg eszközöltétett, sommás visszahelyezésnek helye nincs ; minthogy azonban birói árverés alapján a birtokba vétel csak az árverés által szerzett jogokra, vagyis az árverés tárgyát képező ingatlan tényleg birtoklására terjedhet, jelen esetben pedig a becsatolt végrehajtási iratok s különösen a 2,400/82. sz. a. kelt végzés és árverési hirdetmény, úgyszintén az utólagosan bekivánt telekkönvvi kivonatból is kétségtelenül kitűnik, hogy a végrehajtás a somogyvári 152. sz. tljkvi íven 495. hrsz. a. ingatlannak, Zs. Györgyné sz. N. Erzsébetet illető, a telekkönyvi állás szerint fele jutalékára lett csak elrendelve és ennek megfelelőleg a tulajdonjog I. r. alperes nevére bekebelezve s igy az árverés folytán I. r. alperes csak a birtokjutaléknak megfelelő közös használati jognak birtokba vételét igényelhetvén, a kérdéses ingatlan kizárólagos használatának birtokba vétele általa a kellő jogalap nélkül lett kieszközölve; minthogy továbbá alperesek azt, hogy az árverés tényét megelőzőleg felperes a kérdéses ingatlant több évig béké­sen használta, egyáltalán tagadásba sem vették, a sommás vissza­helyezési ügyek eldöntésénél pedig a tulajdonjog kérdése birói figyelembe nem vehető : ez okokból az első bíróság Ítéletének részben történt változtatása mellett felperesnek a kérdéses ingat­lan közös birtoklása és használatába leendő visszahelyezése elren­delendő volt, stb. A m. kir. Curia : (1886. szept. 17-én 5,759. ^ sz. a.) A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az első biróság ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok: A per adatai által bizonyítva van, hogy a peres felek között felmerült bonyodalomra részben a közigazgatási közeg által történt birtokba vezetés szolgáltatott okot; minthogy azonban hatósági közeg közbcnjötte folytán történt birtokba vétel ellenében sommás visszahelyezés útján orvoslat nem szerezhető, mivel két­ségtelen, miként I. r. alperes nem önhatalmi ténye folytán birto­kolja a kérdéses területet : ennélfogva a másodbiróság Ítéletének az ügy érdemére vonatkozó része megváltoztattatik, stb. A végrehajtási befejezést nyer akkor i>. ha a régrelújtáa vagyon hiányából nem foganatosítható; s élűkor az ügyiratok visszaküldendők a megkereső bírósághoz. (Illetőségi összeütközés.) A székesfehérvári kir. járásbíróság, mint a F. Miklósnak — K. R. elleni végrehajtási ügyében a végrehajtás foganatosítá­sára megkeresett biróság, miután alperesnek lefoglalható ingósága nem találtatott, az 1881 : LX. t.-c. 43. §-a ellenében az ügyirato­kat a megkereső budapesti váltótszékhez átküldötte, mely azonban azokat hozzá visszaküldötte. — Az ekkép felmerült illetőségi össze­ütközés. A in. kir. Curia következőleg döntötte el. Az ügyiratok elhelyezésére s őrizésére a bpesti váltótszék mondatik ki kötele­zettnek. Mert általános szabálya az ügyvitelnek az, hogy a meg­keresett biróság a megkeresés teljesítése vagy a nem teljesithetés bizonyossá válta után, a hozzá áttett ügyiratokat a saját, illetőleg a kiküldöttje eljárására vonatkozó iratokkal együtt a megkereső bírósághoz küldje vissza. Ezt rendeli különösen az 1881 : LX. t.-c. 113. §. a végrehajtási eljárásnak árveréssel s a végrehajtató kielégítésével lett befejezése esetére; a súlyt az iratok vissza­küldésének elrendelésénél nyilvánvalóan nem az árverésre és ;i kielégítésre, hanem a végrehajtás befejezésére fektetvén. — J ­az természetes, hogy a végrehajtási eljárás befejezést nyer akkor is, midőn vagyon hiányában a végrehajtás nem foganatosítható. A visszaküldött iratok pedig tulajdonai maradnak a megkereső bíróságnak, mely azokat saját irattárában elhelvezni s őrizni tar­tozik. (1886. jan. 20-án 279. sz. a.) Díjazást bárki csak hivatásának hiven véghezvitt és fel­adatának megfelelő mnnka teljesítése esetén van jogosítva követelni. A budapesti kir. itélő tábla : Az eljáró kir. járásbiróság Ítélete megváltoztatik és felperes egész keresetével feltétlenül eluta­sittatik és köteles alperesnek 66 frt perköltséget 8 nap alatt végre­hajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: A per során kihallgatott orvosok egybehangzó vallomásaiból, valamint a bünfenyitő perben tett előadásaikból és a felülvizsgáló törvényszéki orvosok véleményeiből kitűnik, hogy az alperes nejénél a szülés alkalmával bekövetkezett gátrepedést felperes szülésznőnek, ha kellő szakismerettel és figyelemmel bír. észre kellett vennie és annak észre nem vétele által, vagy a mennyiben észrevette és be nem jelentette, durva műhibát és köte­lességszegést követett el; kitűnik ezekből továbbá, hogv felperes a szülőasszonyhoz meghívott orvos kérdésére a szülést rendes le­folyásúnak jelentette ki és hogy a második orvos, ki az asszonvt 8 nap múlva megvizsgálta, a szülés alkalmával beállt teljesen el­hanyagolt nagymérvű gátrepedést ismert fel, melyet felperes a fent előadott orvosi vélemény szerint kellő szakértelem mellett azonnal felismerni és az orvosnak bejelenteni tartozott. Ha már most az ezekellenére abünfenvitö vizsgálatfelperes ellen azon alapon, hogy a boncolás elmaradása folytán megállapítható nem volt, vájjon alperes nejének elhalálozása közvetlen felperes mulasz­tásának tulajdonitható-e, az emberölés bűnténye iránti vád alá helyezés mellőzésével különben kellően bizonyított nagvmérvü mulasztásának egyéb minősítése nélkül beszüntettetett is, minden­esetre tény, hogy felperes eljárása körül akár szakavatlanságból, akár szándékosságból mulasztást követett el, mely ha nem is szolgáltatott alapot bünfenvitö uton való megtorlásra, de kétség-

Next

/
Oldalképek
Tartalom