A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 40. szám - Mennyiben tartoznak a kir. járásbiróságok eleget tenni a kir. közjegyzők megkeresésének hagyatéki ügyekben?

A JOG. tézvc, felperesnek azon érvelése tehát, hogy alperes mindennek dacára saját személyében, vagy ebben is vállalt kötelezettséget, figyelmet nem érdemel. De elvetendő felperes azon további érvelése is, hogy alperes i a váltónak gondnokoltját kötelező elfogadására gyámhatóságilag felhatalmazva nem volt és a váltó összegért saját személyében ez okból felelős, mert a 6. sz. a. becsatolt hiteles okmányból kitetszőleg a •/. alatti okmány szerint K. K. M. M. gondnokául kinevezett alperes 10,000 frt kölcsönnek felvételét a 67. alatti okmányban részletezett tartozások, e^ek között épen a tüz- és jégkár biztosítási díjak törlesztésére is kérvén, s ezen kölcsönnek felvételére Torontáimegye árvaszékének ?•/• alatt becsatolt végzésével feljogosittatván, alperes gondnok hem járt jogosultságán túl, midőn a gondnokolt terhére fennállott biztosítási díjösszeg fejében váltónyilatkozatot tett. Ezek szerint alperes K. Elek személyes fizetés kötelezettségének megállapítása végett a kereset helytelenül indíttatván, tekintve, hogy azon kérdés, vájjon alperes a 77. alatt engedélyezett kölcsönösszeget felvette-e? és hová fordította .J nem képezheti jelen perben elbírálás tárgyát és alperes fizetési kötelezettségének az A. alatti váltóban határozottan megjelölt és a váltótörvény 21. §-a szerint megengedett korlátozására befolyást nem gyakorolhat. (1886. január 20.6,465. sz.) A 111. kir. Curiu: A másodbirósági ítéletnek megváltoztatása mellett az elsőbirósági ítélet hagyatik helyben és a sommás végzés hatályában fentartatván, köteleztetik alperes felperesnek az első bírósági ítéletben meghatározott összegeken felül még 12 frt 65 kr. felebbezési költséget is 3 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni. Indokok: A gyámi és gondnoksági törvény 113. §. utolsó előtti bekezdése szerint ugyanis arra, hogy a gyám vagy gondnok c minőségében váltói kötelezettséget vállalhasson, a gyámhatóságnak átalános meghatalmazása szükséges. Alperes ily általános meghatalmazást a perben fel sem mutatott; de a 7'/. alatti gyámhatósági végzéssel sincs alperesnek ez iránti felhatalmazása igazolva azért, mert a 67. jegyzőkönyv utolsó előtti pontja szerint a jegyzőkönyvet aláirók arra kérték a gondnokot felhatahnaztatni, hogy ő a kölcsön felvételéhez szükséges biztosítási okmányt kiállíthassa és az erre, vagyis a biztosítási okmányra illetőleg a tervezett I0,0ü0 frt kölcsönre vonatkozó takarékpénztári váltókat gondnoki minőségben elfogadhassa: habár tehát a kérdéses jegyzőkönyvben felsorolt tartozások között, melyeknek fedezésére a kölcsön terveztetett, az 1883. évi jég- és tűzkár elleni biztosításért fizetendő 8Z0 frt is szerepel, melynek fele a kiskorút terhelte, az ezen jegyzőkönyvre hozott gyámhatósági jóváhagyás arra, hogy a gondnok ezen biztosítási díjtartozásokért is váltót fogadjon el a kiskorú nevében, ki nem terjedhetett, miután ez a jegyzőkönyv fennebb idézett tartalma szerint a gyámhatóságtól kérve sem lett. Minélfogva alperest a váltótörvény 105. §. szerint el kellett marasztalni. (1886. szept. 2. 420. sz.) Bűn-ügyekben. Azon büntetendő cselekmények tekintetében, nn-lyek iránt az eljárás csak a sértett fél indítványára indítható meg, a végtárgyalásra a sértett fél nemcsak megidézendő, hanem az idéző végzésben figyelmeztetendő is, hogy meg nem jelenése esetére olyannak fog tekintetni, ki igényeinek büntető utou való érvényesítéséről lemondott. Ezen intézkedések elmulasztása az egész eljárás semmiségét vonja maga ntán. A balassa-gyarmathi kir. törvényszék (1885. szept. 4. 3,468. sz. a.) : S. Pál (29 éves pintér) a btk. 260. §. szerint minősülő rágalmazás vétségének vádja alól felmentetik. Indokok: Vádlott S. Pál T. Ferenc, a 25. sz. gyalogezred őrmestere ellen a nevezett ezred parancsnokságánál azon feljelentést tette, hogy nevezett őrmester magánlakásán többféle, a katonai kincstár tulajdonát képező egyenruhákat és bakancsokat jogtalanul rejtve tart, a katonai hatóság részéről ennek folytán vizsgálat tartatván, a feljelentés alaptalannak bizonyult, mert sem a T. őrmester lakásán megejtett házkutatás oly eredményre nem vezetett, mely a T. elleni feljelentés alaposságát igazolta volna, sem a katonai ruharaktárban hiány nem találtatott. Jóllehet, a vádlott a feljelentést a nélkül tette, hogy vádja valóságáról meggyőződött volna s igy őt a feljelentésnél könnyelműség terheli; mindazáltal tekintettel arra, hogy S. Pál feljelentését azon alapon tette, mert felesége mondotta el neki, hogy T.-éknél lévén, az ágyban sok, egészen új katonai egyenruhát látott s mert egy alkalommal vádlott látta, hogy T.-ék egy kuffert vittek D.-ék lakására s látta azon új katonai bakancsot, melyet T.-né D. Sándornak adott s később hallotta a T.-ék és D.-ék közti veszekedést, mely alkalommal D.-ék T.-éknek mindenfélét szemére vetettek s bizonyos ruhanemüek is szóba hozattak ; ezekből biztosan következtethette, hogy azon kuíferben, melyet T.-ék D.-ékhez átvittek, jogtalanul szerzett katonai ruhák vannak s azokat elrejtés végett vitték át D.-ékhez s másrészt tekintettel arra, hogy vádlott a feljelentést leginkább azért tette, hogy az által esetleg az államnak szolgálatot tegyen s gonosz szándék ellenében egyáltalában fenn nem forog; ennélfogva őt az alaptalannak bizonyult feljelentés folytán ellene támasztott és a btk. 260. §-ba ütköző rágalmazás vétségének vádja alól felmenteni kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1885. nov. 30. 31,601. sz.): A kir. törvényszék ítélete megváltoztattatok, vádlott a T. Ferenc ellen elkövetett s a btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségében vétkesnek nyilvánittatik s ennek folytán 3 napi fogházra és 10 frt pénzbüntetésre Ítéltetik, stb. Indokok: Az elsőbirósági indokolásban helyesen kifejtett tényállás szerint nyilvánvaló, hogy vádlott cselekményében a btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazás vétségének összes ismérvei meg vannak s hogy a kir. törvényszék csak azért mentette fel a vád alól, mert alaptalannak bizonyult feljelentését nem rágalmazás céljából, hanem azért tette, hogy ez által az államnak szolgálatot tegyen. Minthogy pedig a célzat a btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazás vétségének alkotó elemét nem képezi s egyáltalában oly tényezőnek sem tekinthető, mely a cselekvés szándékos vagy gondatlan voltának meghatározásánál irányadó lenne; minthogy továbbá vádlottat a kir. törvényszék indokolásában kifejtettek szerint is a vád emelése körül könnyelműség terheli ; az pedig, I hogy a feljelentést szándékosan tette, a tények erejénél fogva kétségbe nem vonható ; ugyanazért, stb. A m. kir. Curia (1886. évi szept. 3. 1,828. sz. a): Tekintve, hogy azon büntetendő cselekményeket illetőleg, melyek miatt a j bűnvádi eljárás csupán a sértett fél indítványa folytán indítható I meg és indítványának visszavonása esetében a már folyamatban j levő bűnvádi eljárás megszüntetendő, a sértett fél indítványa pedig nem csupán az eljárás megindításának, hanem a viszontlátás eszméjében rejlő értelemnél fogva, egyszersmind az eljárás j folytathatásának is lényeges feltétele, tekintve, hogy a bűnvádi j eljárás súlypontját a végtárgyalás képezvén, bebizonyitottnak rendszerint csak az fogadtathatik el, a mi a végtárgyalás alkalmával a felek és a bíróság közbenjöttével és jelenlétében kivett bizonyítékok akpján, mint megtörtént vagy meg nem történt dolog j megáll apittatott; tekintve, hogy itt azon eset nem forog fenn, j melyben a btk. 270. §. 3. pontja alapján hivatalból lenne helye a bűnvádi eljárás megindításának, mert a vádbeli rágalmazás a közös hadsereg, a hadi tengerészet, a honvédség vagy pedig ezeknek valamelyik önálló része ellen el nem követtetett; tekintve, hogy a sértett fél ezen körülmények között a végtárgyalásra | nemcsak megidézendő, hanem az azt elrendelő végzésben egyszersmind figyelmeztetendő is lett volna, hogy meg nem jelenése esetében ugy fog tekintetni, mintha igényeinek büntető uton való érvényesítéséről lemondott volna; végre tekintve, hogv a végtárg.valásra kitűzött határnapnak elhalasztása indokosan a sértett fél nevében kéretvén, ezen kérelem figyelembe nem vétetett, hanem nélküle a végtárgyalás megtartatott, ezen alaki szabályoknak figyelmen kívül hagyása miatt mindkét alsóbb bírósági ítélet, az ezeket előző végtárgyalással együtt megsemmisíttetik és az eljáró kir törvényszék utasittatik, hogy a megtartandó végtárgyalásra újabb határnapot kitűzvén, arra a feleket és a , tanukat, különösen pedig a sértett felet azon figyelmeztetéssel idézze meg, hogy ha a végtárgyalásnál meg nem jelenik, a nélkül, hogy előbb annak elnapolását kieszközölte volna, ez a vádtóli elállásnak fog tekintetni; végre, hogy ennek következtében a végtárgyalás befejezése után hozzon újabb ítéletet. Segéd a betöréses lopásban ; segéd bűntett se rendkiuili enyhitő körülmények esetén. (B. T. K. 66., 69. §. ?. p. 72,. 92. 33^3. §. 3. p. A székesfehérvári kir. törvényszék : K . . . Juliánná, a B. T. K. 333. és 336. §. 3. pontjában meghatározott lopás bűntettében a 69. §. 2. pontja szerint, mint bűnrészes bűnös és ezért