A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 36. szám - Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. 4. r.

290 Es mivel dr. Wittman Mór ur ezt a különbséget nem látja, tehát nem is csuda, ha nem tudja felfogni, bog}- a hitelezőnek joga legyen többet követelni, mint a mennyit a két szerződő fél javára kikötött. Szivesen szolgálok a felvilágositással. A két szerződő fél tehet a mit akar; csak egyet nem és ez az egyház, hogy a hitelezőknek addigi jogait meg nem csorbíthatja. Ok tehát szerződhetnek egymással; mihelyt azonban a cég addigi kötelezettségem változtatnak, midőn tehát egy új, az addigi kötelezettségektől különböző, egészen más kötelezettséget állapítanak meg az átvevő részére, midőn tehát nem a k. t. 20. §-ában szabályozott eljárást követik, akkor már többé nem is a k. t. 20. i;-ának az esete forog fenn, hanem egy más intézkedés, melj a mondott törvényszakaszban foglalt rendelkezéssel merően ellenkezik, a minek tehát jogi hatálya nem lehet. Quod erat demonstrandurn ! De dr. Wittman ur az efféléket nem veszi észre. Még csak egyet. Dr. Wittman Mór ur a forgalom biztonságát veszélyeztetve látja, ha alperest, ki az üzletet csak azért vette meg, mivel vételárát csak 1877-ik évben kel fizetnie, arra köteleznek, hogy már most fizessen. Nem hiszem, hogy dr. Wittman Mór ur ne tudná, hogy az ilyen üzleti átruházások nem mindennap szoktak eh")fordulni. A kereskedelmi forgalom tehát, melynek élénkítésére az ilyen átruházások nem is szükségesek, mit sem fog veszíteni, ha azok egyáltalában meg sem is történnek. Ellenben ha az átruházási egy olyan formába akarjuk önteni, hogy a roszhiszemü adósok, melyek hogy kis számmal volnának, maga dr. Wittman Mór ur sem fogja talán állítani, abban módot találjanak a hitelezők kijátszására, akkor igen is mindennapiakká fognak azok válni és akkor a kereskedelmi forgalom biztonsága is veszélyeztetve leend, mivel a hitel meg lesz ingatva. Dr. Wittman ur ugyan előáll a/, «'i vossággal és azt mondja : megvan adva a remedium módja a csődtörvényben, — csakhogy elfelejtette megmondani, hogy a csődtörvény melyik §-ában. A 27. ij-ban nern, egy más orvosszerííl használható §-t pedig nem ismerek. jjr Győri Lipót budapesti ügyvéd. Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat t tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. (Negyedik közlemény.) ; III. Ülés. (Tartatott 1886. április 16-án.) Berczelly Jenő a kérdés ezen oldalára nézve a több oldalról hangsúlyozott okokból a szakaszban foglalt intézkedést helyesnek tartja. Azonban szerinte szükséges — és ezzel a kérdés második részére tér át — hogy a vád képviseletének megtagadását tartalmazó végzés indokoltassék. Már csak azon oknál fogva is, hogy a magánvádlónak joga van az ügyész megtagadó elintézése ellen folyamodni, és így jogában áll tudni azt is, mily okok indították az ügyészt a vád képviseletének megtagadására. Ezen kérdésben tehát elfogadja Manoilovich Emil indítványát. Csemegi Károly az indokolást nem tartja szükségesnek, mert a törvény megmondja, hogy csak két esetben lehet a vád képviseletét megtagadni. Az ügyész felelős a törvénynél fogva felsőbbségének, sőt rendeleti uton kötelességévé lehetne tenni, hogy minden ilyen megtagadási esetet tartozik a főügyészhez leijeién teni. Az indokolás azért is veszedelmes, mert oly okok foroghatnak fen, melyek nagyon kényes természetűek, sőt magára a feljelentőre, sőt a magáufélre nézve is sérelmesekké válhatnak. S z e n t g v ö r g y i Imre megfontolásra ajánlja, hogy nem volna-e célszerű a vád képviseletének megtagadása kérdésében különbséget tenni a sértett fél (BTK. 110. §.) és a károsított által tett indítvány esete között. Az első esetben szélesebb diseretío narius hatalommal volna az ügyészség felruházható, mig a hivatalból üldözendő cselekmények tekintetében helyén volna a megtagadhatás okainak tüzetes meghatározása. A mi a kérdés második részét illeti, t. i. az indokolás kértlését, ismét megfontolandónak tartja, hogy valóban vannak oly esetek, midőn a sértett félre nézve csak sérelmes, — gondoljunk pl. a stuprum esetére — ha a sértett személyes körülményeit kel lene megjelölni a vádképviselet megtagadásának okául. F a b i n y Theofil a kérdés első részére nézve már nyilatkozottt. Az indokolás kérdésére nézve pedig, bár elismeri, hogy egyes esetek a sértett félre nézve az indokolás rendszere mellett * Az elözö közleményeket 1. a »Jog« 29., 33. és 35. számában. 1 inconvenientiával járnak, mégis az esetek többsége lévén előtte irányadó, határozottan oda nyilatkozik, hogy az indokolás előnyös, mert a magánvádlót felvilágosítja, hogy a cselekmény miért nem büntetendő és miért nem szerezhető meg a bizonyíték. Ennek másik előnye az is, hogy kellőleg felvilágosittatván, nem lép föl | mint magánvádló. W 1 a s s i c s Gyula ugyanezen okból az indokolás szüksé! gessége mellett van. E 1 n ö k összegezvén a vita eredményét, kimondja, hogy a többség a szakaszt azon módosítással, hogy a kir. ügyész a vád képviseletét megtagadó elintézést indokolni tartozik, elfogadta. 43. §. Manoilovic h Emil felveti a kérdést, nem volna-e célszerű itt határidőt kikötni .J Berczelly Jenő szintén szükségesnek tartja a határidő kitűzését mert hosszabb idő után az ügyész felelősségre vonása is meg van nehezítve. Elnök figyelmeztet arra, hogy az elévülési határidőn kívül más határidőt tenni nem lehetne, és igy mindenesetre előnyösebb a határidő mellőzése. Eabiny Theofil, Wlassics Gyula a határidő megszabását az elnök által felhozott indokokból feleslegesnek tartván, a többség a §-t változatlanul elfogadta. 41. §. Wlassics Gyula e §. elhagyását kéri, mert ha a javaslat az ügyészségi szervezet kérdéseit következetesen a bírósági (ügyészségi) szervezeti törvény keretébe utalja, ugy a szervezeti kérdés e sarktétele sem e törvénybe veendő fel. Berczelly Jenő utalva arra is, hogy a most hatályban levő ügyészségi törvény hasonló intézkedést már tartalmaz, szintén : a kihagyás mellett van. Manoilovich Emil, F a b i n y i Theofil hasonló véleményben vannak. Csemegi Károly megjegyzi, hogy nincs a kihagyás ellni kifogása és csak azért vette fel ez intézkedést, hogy az ügyészségegysegének szervezete itt kifejeztessék. A 44. §. kihagyatott. A 45. §. elfogadtatott. Ausztria és külföld. A francia jogirodalom az 1880-1885. években. A fent emiitett évszakok alatt Franciaországban a jogirodalom terén, annak minden ágában a jogi munkáknak egész tömege látott napvilágot. A jogirodalom ez évek alatt oly gazdagodást mutat fel, hogy azt egy szemle szűk keretében felölelni lehetetlen lenne elég ha itt e müvek címeit jegyezzük fel. De be kell vallanunk, hogy ez időszak termékenysége nem annyira a megjelent munkák belértéke mindinkább azok számmenyisége által nevezetes. I. Jogtörténelem. Eltekintve egyes értekezésektől, melyek nem magas Ludo| mányos szempontokat, hanem csupán azon célt tűzték ki, hogy jogtanulóknak vizsgákra való segédforrást nyújtanak, mint a Paul Vi öletnek: Précis de l'histoire du droit francais 1 vol. 1885. (Kivonat a francia jogtörténetből 1. köt. 1885,) E könyv csupán a magánjog történelmét és a jogforrások ' tiszta átnézetét adja. Egy második önálló könyve, ugyanazon szellemes irónak a francia közjog történetével fog foglalkozni. Paul Violet a Saint-Louis-féle (ez az 1881—1883. éveket öleli fel) intézmények kiadatását is magára vállalta, mely nagyszerű vállalatból az 1881—1883. években a 3 kötet már meg is jelent és az utolsó 4 most sajtó alatt van. A francia büntetőjog történelme kitűnően tárgyalva van. A Esmein histoire de la procédure criminelle en Francé. (A francia büntető eljárás története (1. 364) müvében. Ugyanaz a jogtörténész egy felette érdekes tanulmányt is bocsájtott közre (1882.J: Contrats dans 1'ancien droi francais. (A szerződések a régi francia jogban. (IV. 91.) A jogtörténelem körébe tartoznak továbbá a híres történész F u s t e 1 de G o u 1 a n g e-nak »Recherches sur quelques probi lémes d'histoire.« (1881.) »Vizsgálódások egynémely történelmi kérdés fölött«. (E munka következő négy részre oszlik: 1. Le j colonat romáin. 2. Du régime des terres en Germanie. 3. De la marche germanique. 4. L'organisation judiciaire chez les Francs.) i g vancsak ez osztályba tartozik Blanche t-nek megjelent müve í »De l'organisation judiciaire sous la monarchie Franque«. Ugy látszik, hogy e könyv a francia bírósági szervezet nagyobb szállásé munkájának első kötete. Óhajtandó volna, hogy szerző e müvet I annyi lelkesültséggel folytassa, mint a minővel ő azt megkezdte.