A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 32. szám - A korelsőbbség az ügyvédségnél

254 A JOG. különös tekintetbevételt érdemlő kivételes esetekről gondoskodni ugy, a mint a közszolgálatban is gondoskodnak soronkivüli előlépésről és más rendkívüli előnyökről. Az ügyvédi kar függetlensége és önkormányzati joga érvényesülésének érdekében volna, hogy a gondnokságokra és egyéb jelenleg a bíróságok és más hatóságok kinevezésétől függő tisztségekre a kirendelés az ügyvédi kamara által történjék, a mint az 1874: XXXIV. t.-c. 27. §-nak 5-ik pontja a vagyontalan felek ügyeiben is a kamarát jogosítja föl a pártfogó ügyvédnek kirendelésére. Nincs is ok a kirendelést a bíróságra bizni, melynek functiója egészen más természetű és melynek jól felfogott érdekében is van, hogy ezen feladatkörétől egészen idegenszerű agendáktól felmentessék. De akár a bíróságoknál hagyatik a kirendelési jog, akár az ügyvédi kamara bizatik meg azzal, az ügygondnoki és tömeggondnoki kirendelések és egyéb tisztségek kötelezőleg bizonyos, előzetesen megállapított sorrendhez legyenek kötve, melyben az elsőbbséget az önálló ügyvédkedés hosszahb ideje biztosítja. Ez lenne egyik alkalmazása az anciennítas elvének az ügyvédség terén. Célszerű lesz az ügyvédi rendtartásnak kilátásba helyezett reformjánál ezt is fontolóra venni és az ügyvédi rendtartásba a hosszabb idejű ügyvédi gyakorlatnak ily tekintetbe vételét biztosító intézkedést felvenni. Addig is, míg az ügyvédi rendtartásnak célba vett reformja megvalósittatik, az ügyvédi kamaráknak hatáskörükben és az igazságügyminisztériumhoz intézett felterjesztéseikben oda kellene hatniok, hogy a bíróságok ez elv szerint járjanak el a gondnokok kirendelésénél, valamint egyéb tőlük függő kinevezéseknél. Egy másik alkalmazási módja az anciennitas elvének abban állhatna, hogy a szenvedő választási képesség az ügyvédi kamarai választmányba, a kamarai tisztségekre és az ügyvédvizsgáló bizottságba a bizonyos időszakon, például 10 éven át folytatott önálló ügyvédkedéstől főltételeztetnék. Ezenkívül az ügyvédi hivatás terén hosszabb időn át kifejtett kifogástalan működéshez más irányban is köthetők némi előnyök. Inkább a minősítési törvénybe, mint az ügyvédi rendtartás keretébe tartozik ugyan, de az utóbbiban is kimondható, hogy a bírói és ügyészi hivatalokra való kinevezéseknél a netán pályázó ügyvédekre kellő tekintet fordittassék, hogy bizonyos arányban évenként az ügyvédi karból történjenek a kinevezések. A hol pedig a kinevezéseknél vagy előléptetéseknél a szolgálati idő dönt, ott az önálló ügyvédi gyakorlat olyannak tekintessék, mintha az bírói vagy ügyészi hivatalban töltetett volna. Hogy minél több, arra érdemes ügyvéd neveztessék ki birói vagy ügyészi állásokra, az nem csupán az ügyvédség, hanem egyáltalában az igazságszolgáltatás érdekében volna. Ez különben szakkörökben is el van ismerve és további bizonyításra nem szorul. S hogy mégis elenyészőleg csekély azon gyakorló ügyvédek száma, a kiket eddig birói vagy ügyészi állásokra kineveztek, ennek egyik okát az ügyvédi gyakorlatnak nem kellő méltánylása képezte, miután az az ügyészi vagy birói állásban töltött gyakorlattal szemben semminek vétetett. Különösen, miután a magasabb állásokra való kinevezéseknél a hosszabb szolgálati időt döntő nyomatékunak vették, az évtizedeken át működött ügyvéd az ily állásokra TÁRCA. Egy mérgezési bűnper Londonban. — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta : —y. Londonban. (Befejező közi.) A vádlott Bartlettné feje fölött, mint láttuk, a terhelő jelenségek egész tömege halmozódott össze. A férj rokonai, a házbeli cselédség mind ellene működtek s veszve látta Őt mindenki. Még Dyson is elhagyta őt s a chloroform szerzésének módjára és indokára nézve teljesen eltérőleg adta elő a történteket, bár beismerte, hogy Bartlettné megbizásából ő vásárolta össze több gyógyszertárban a chloroformot. Azt mondá, hogy Bartlettné férje belső fájdalmainak lecsillapítására kivánta, hogy ő chloroformot vásároljon, a mit gyanitlanul meg is tett. De Dyson állításainak a biró, mint ezt összegezésében határozottan kiemelte, nem adott hitelt. »Mindazt, — igy szólt az elnöklő biró a Summing Up-ben — a mit Mr. Dyson a coroner és itt az esküdtek előtt azon viszony természetéről mondott, melyet Bartlettékkel folytatott és a mit arra nézve állított, hogy az elhunyt férj tudomással birt mindenről, a mi Bartlettné és közte történt, a legnagyobb tartózkodással kell venni, a mint önök, esküdt urak, valószínűleg szintén igy fognak gondolkozni. Mr. Dyson nagyon megijedt azon veszélytől, mely őt fenyegette. Önök látták őt a tanuk box-ában és bizonyára szintén azon meggyőződésre jutottak, hogy ha Mr. Dyson el volt határozva arra, hogy legyen valaki, a ki lehetőleg legkevesebbet szenvedjen ezen egész eset által, az senki más nem volt, mint maga a tiszteletes ur, Dyson György. Ennélfogva önök csak nagvon korlátolt bizalmat helyezhetnek az ő előadásába, mert minden állítása ezen célzattal mondatott.« Mi volt tehát a chloroform vásárlásának indoka ? E tekintetben dr. Leach kihallgatása nyújtott felvilágosítást s a mit az elhunytnak orvosa, ki őt betegségében kezdetben naponként, később minden második napon meglátogatta, a tárgyalás folyamán előadott, a legkülönösebb és legcsodálatosabb része volt az egész bíinpernek. »Megvoltam lépetve — igy szólt az orvos — midőn újév napján hajnalban Bartlettné üzenete folytan arról értesültem, hogy betegem meghalt. Rögtön a házhoz siettem. Reggel négy és félórakor léptem a beteg szobájába, a hol azt hanyatt fekve, kezeit hasán összetéve, már halva találtam. Két-három órával megelőzőleg következhetett be a halál. Paroxysmusról vagy konvulziv jelenségekről szó sem volt. Kutattam a hirtelen halál okát. A kandallón, mely az ágy fejéhez nagyon közel volt, több üveg volt, köztük egy üres vizespobár. Ezt megszagoltam és szeszszagot éreztem. Mrs. Bartlettné fájdalomtól lesújtva kérdezte tőlem, mi lehet a halál oka? Én azt mondám neki, hogy valamely véredény repedhetett meg s midőn kijelentettem, hogy a halotti bizonyítványt ki nem állithatom, mert közölnöm kell e hirtelen bekövetkezett halálesetet a coronerrel, Mrs. Bartlett maga is kívánta a vizsgálatot, hogy férjének rokonai ne gyanúsíthassák. Az A 11 o r n e y General: Mit mondott önnek vádlott arról, hogy miként vette észre férje halálát ? D r. Leach: Elmondá, hogy a megelőző este a karosszékben ült, melyben aludni is szokott és férje jobblábának nagyujját tartotta kezében, mig a láb ölében nyugodott. Mr. Bartlettet horkolni hallotta, a mire ő is elaludt. Arra ébredt fel, hogy az ölében tartott láb megmozdult. Az éjjeli lámpánál látta, hogy férje arccal fekszik a vánkoson. Felkeit székéről, hogy megigazítsa férje fejét és megijedve látta, hogy férje teste egészen hideg. Ekkor likőrt akart szájába tölteni, a mely rendesen a kandallón állott, de midőn látta, hogy férje nem jön magához, a cselédségért csengetett s még kiszidta őket, hogy gyorsabban nem jöttek. Az Attorney General: Nem szólt önnek ama reggelen vádlott semmit sem arról, hogy neki chloroformja van • D r. Leach: Akkor nem. Csak néhány nap múlva kérdezte tőlem: nem chloroform okozhatta-e férjem halálát? En ezt valószínűtlennek állítottam. A boncolás január 6-ikán történt meg, de az semmi mást nem constatált, mint a gyomor állapotának