A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 30. szám - Birtokrendezés és tagositás

118 A JOG. képviselt B. Pál felperesnek — Seregi Józsa ügyvéd által képviselt F. Ede alperes ellen 230 frt 50 kr. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik, stb.) Indokok: A keresetlevélhez A. alatt csatolt köti© vél értelmében alperes az általa vásárolt árúkat 1885. január 24-én, tehát határozottan kijelölt határidőn belül átvenni magát kötelezte ; ennélfogva tehát jelen eset elbírálásánál a k. t. 355. § a lévén mérvadó, miután felperes ugyanazon törvény 856. §. 1. pontjában foglalt azon intézkedésnek, hogy az alperes mint vevő által a kitűzött határnapig át nem vett árút, az átvételre kitűzve volt határidő után azonnal eladja, meg nem felelt, tőzsdei árral bírván az árú, a később eszközölt eladás alperes rovására történtnek többé nem volt tekinthető; ennélfogva hiányozván az előadottak szerint felperes kereseti alapja, stb. (1885. október 31. 12,459. sz. a.) A budapesti kir. itéló' tábla: A kir. járásbíróság Ítélete megváltoztattatik s a peres köteleztetik felperes részére 210 frt 50 kr. tőkének megfizetésére, stb. Indokok : A kereseti ügylet teljesítésére kitűzött határidő a szerződés oly lényeges feltételét, hogy a más időben teljesítés a szerződési teljesítéstől lényegesen különböznék, nem képezvén s ebből következve a kereseti ügylet a k. t. 355. §-ának rendelkezése alá eső ügylet nem lévén, a kereskedelmi törvénynek a vételi ügyletre vonatkozó egyéb intézkedései alapján bírálandó el. Minthogy pedig a kereseti ügyletnek a bemutatott szerződés értelmében megkötését, valamint azt, hogy az árút sem a teljesítésre kitűzött szerződési, sem pedig az arra engedett utólagos határidőben át nem vette, alperes beismerte; minthogy továbbá alperes nem tagadta, hogy felperes az árú eladását megelőzőleg arról, hogy kártérítést kíván érvényesíteni, a k. t. 354. §-a értelmében értesítve lett; minthogy végre a meghallgatott szakértők véleménye szerint, a tőzsdei árral biró kereseti árút, miután az a teljesitésre engedett utólagos határidőben sem lett átvéve, a k. t. 351. §-a értelmében szabad kézből eladni felperes jogosítva volt s az árú át nem vétele következtében beállott kárának megtérítését az idézett törvényhely szerint felperes követelheti, alperest, mint az árú átvételében késedelmest, az ezen késedelem következtében a szerződési és eladási ár közti különbözetből eredt, ugy az eladás folytán felmerült közvetítési díjból származó, összesen 2l0 frt 50 kr. kártérítési összegben . . . annál is inkább elmarasztalni kellett, mert a B. alatti okirat tartalmát alperes határozottan nem tagadván, az árkülönbözet ugy ezen okirattal, mint a G. és H. alatti okiratokkal bizonyítva van, stb. (1886. jan. 26. 6,236. sz. a.) A m. kir. Curia : A másodbirósag Ítélete oly változtatással hagyatik helyben, hogy alperes csupán 200 frtot köteles felperesnek megfizetni, stb. Indokok : Habár az A. alatti jogügylet a k. t. 355. J §-ában emiitett záros határidőhöz kötött jogügyletnek nem minősít- j hető. jelen esetben mégis az a kérdés, ha vájjon a kereseti jogügylet a kereskedelmi törvénynek most felhívott szakaszában tárgyalt, ! avagy pedig záros határidőhöz nem kötött ügyletnek tekintendő-e .J nem döntő ; mert a felek jogviszonyait első sorban a szerződés \ szabályozza, az A. alatti okiratban pedig határozottan ki van kötve, hogy ha egyik vagy másik fél a szerződési feltételeknek . eleget nem tenne, a másik fél 200 frt kártérítést követelni jogosítva van. Ebből nyilvánvaló, hogy a felek már előre megállapították azt az Összeget, mely a szerződési feltételek meg nem tartása esetére igénybe vehető s tekintve, hogy alperes maga sem állítja, hogy 1885. január 24-én az árú átvétele végett jelentkezett, a szerződésileg 200 frtban kikötött kártérítési összeget, mely jelen esetben kötbér természetével bir, ellenfelének megfizetni tartozik. De viszont ennél többet felperes sem követelhet, mert az A. alatti okirat szövegéből kitűnik, hogy a feltételek meg nem tartása esetére a felek csakis a fentebbi 200 frt fizetését kötelezték, miért is a 10 frt 50 kr. alkuszdíj iránti keresetével elutasítani kellett, stb. (1886. április 19-én, 260/86. sz.) Részvények adásvételénél a szerződő felek akarata nyilván oda irányul, hogy valamint az eladó a részvényes jogról a vevő javára lemond, ugy a vevő magára vállalja a részvénynyel járó terheket, jele;ül a még teljesen he nem fizetett részvény névértéke erejéig hátralékos befizetéseket. A. mennyiben tehát az eladó ez okból, mert ó jelentkezik a részvénykönyvben részvényesnek, a hátralékos befizetést teljesiti, oly fizetést tett, melynek teljesítésére a VIMÖ volt kötelezve é> melyet ennélfogva az eladónak visszatéríteni is tartozik. A szegedi kir. törvényszék: Wisinger Károly ügyvéd által képviselt B. Sámuel felperesnek — Dózsa Sámuel ügyvéd által i képviselt E. és S. cég alperes ellen 73 frt 9'.» kr. és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Alperes köteles a kereseti összegből 66 frt 79 krt . . . felperes részére megfizetni, stb. (1884. dec. 18. 20,115. sz) A budapesti kir. itélő tábla : Az elsőbiróság ítélete nem felebbezett részében, mely által felperes kereseti követelésének 66 frt 79 krt meghaladó részével elutasittatott, érintetlenül hagyatik ; egyéb részében pedig megváltoztattatik és felperes kereseti követelésének az elsőbiróság által megítélt részével is elutasittatik, stb. (1885. szept. 24. 3,865. sz.) A m. kir. Curia: A kir. ítélő tábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy felperestől 1 drb ! 100 frt névértékű, felperes nevére szállított csauádmegyei takarék I pénztári részvényt vásárolt és hogy felperes ezen részvény után az A. alatti okmány szerint utóbb elrendelt 50%-tóli pótbefizetést a B. alatti nyugta szerint teljesítette. A vásárolt részvény alperes előadása szerint is felperes üres forgatmányával ellátva volt, alperesnek tehát jogában állott a ker. törv. 173. §-ához képest a megvett részvényt a részvénykönyvbe átirattatni és ekként a fenn j megjelölt társaság részvényesévé lenni. Részvények adásvételénél, a mennyiben ellenkező megállapodás vagy kifejezetten, vagy a körülményekből kivehetöleg nem történt, a szerződő felek akarata nyilván oda irányul, hogy valamint az eladó a részvényes jogról s az ezzel járó előnyökről •B vevő javára lemond, ugy a vevő magára vállalja a részvénynyel járó terheket, jelesül a még teljesen be nem fizetett részvény | névértéke erejéig hátralékos befizetéseket. Hogy a peres felek ezen az ügylet természetéből folyó megállapodástól kifejezetten eltérőleg nem intézkedtek, alperes viszonválaszában maga beismeri. Nincs semmi súlya a peres felek közötti jogviszony elbírálására azon alperes által állított ténynek, hogy ő felperesnek a részvényért az arra akkor befizetve volt összeget meghaladó vételárt fizetett; mert e vételár csak a részvénynek a felek között megállapított csereértékét képezi s annak magasságából a vevő fél egyéb kötelezettségének mivoltára következtetést vonni nem lehet. Nem változtat a vevő fél kötelezettségén az sem, hogy ő, mint a jelen esetben alperes a megvett részvényt a részvénykönyvben a maga nevére átíratni elmulasztotta, sőt mint alperes magára nézve állítja, azt az üres forgatmány felhasználásával ismét tovább adta, mert nyilvánvaló, hogy a szerződésűt g elvállalt kötelezettséget a kötelezett félnek egyoldalú cselekedete vagy mulasztása meg nem szünteti. Mindezek szerint felperes, ki annálfogva, mert alperes a megvett részvényt a maga nevére átíratni elmulasztotta, a ker. törv. 170. §-a végbekezdése alapján a részvény névértékének be nem fizetett összege erejéig a társaság irányában kötelezve marad, ezen befizetést teljesítvén, oly fizetést tett, melynek teljesítésére alperes volt kötelezve. Helyesen határozott tehát az elsőbiróság, midőn alperest az ítéletben kitett összegben elmarasztalta, minélfogva, stb. (1886. április 1-én, 1,080/85. sz.) Bűn-ügyekben. Nem minden lényeges váltó-kellékkel ellátott váltó-iirlap meghamisítása is, mint váltóhamisítás büntetendő; hamis váltónak leszámítolás végett történt bemutatása bevégzett okirat-hamisítás. (B. T. K. 05. §.,,403. §.. 1. p.) A besztercebányai kir. törvényszék: P. Istvánt a B. T. K. 401. §-ába ütköző s a 402. §. szerint minősülő magánokirathamisítás bűntettének kísérletében mondja ki bűnösnek s ezért őt a B. T. K. 91. és 402. §-ainak alkalmazása mellett, a jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó hat havi börtönre, a B. T. K. 27. §-ában jelzett célokra fordítandó tíz forint pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén további egy napi börtönre ítéli. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás szolgáltatta adatok alapján beigazoltatott, hogy P. István 1883. évi július hó 18-án a Zólyom városi takarékpénztárban egy 450 frt értékű, K. György által kibocsátott, P. István által elfogadott, T. Mihály, Z. István, Sch., szül. P. Anna és L. János forgatmányával ellátott váltót escomptiroztatni akarta; a váltó-censura alkalmával azonban L. János forgatmánya hamisítottnak derült ki s igv a váltó leszámítolása nem sikerült. • Beismerte továbbá vádlott azt, hogy L. János névaláírását azért hamisította, mivel a nagyobb összegű kölcsönt csak ily giró