A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 30. szám - Birtokrendezés és tagositás

A JOG. alapján kaphatta volna meg 8 végre beismerte azt, hogy nővére [ Sch., született P. Anna névaláírását szintén ő hamisította. Vádlottat ezen tényállás alapján a B. T. K. 4<jl. §-ába ütköző s a -102. §. szerint minősülő magánokirat-hamisítás bűntettének kísérletében bűnösnek kimondani s ezért őt az Ítélet rendelkező | részében hivatkozott szakaszok értelmében az ott kitett büntetéssel I megfenyíteni kellett. Mert valamely okiratnak váltói jelleget nem | a külső alak, hanem a törvény által előirt kellékek adják meg olyannyira, hogy ha ezek közül egy is hiányzik, az okirat nem tekinthető váltónak s nem esik igy a váltószigor alá. Tekintve, hogy az iratokhoz csatolt s a jelen bűnügy tárgyát képező okirat a váltó kellékeinek egynéhányával bir ugyan, de mert azon a kiállítás helye és ideje, a fizetés ideje, az intézvényes és a fizetés helye hiányzik s mert a váltótörvény 6. §-a világosan rendelkezik, hogy oly okiratból, melyen a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, váltójogi kötelezettség nem származik, ugy ezen okirat a kir. ügyész indítványához képest váltónak nem tekinthető, tekintendő azonban az magánokiratnak s a kir. törvényszék bebizonyitottnak találja, hogy vádlott azt hamisította; de mert a B. T. K. 401. §-a magánokirat-hamisításának befejezéséhez annak használatát megkívánja, s mert vádlott azt a B. T. K. 401. §-a értelmében csak akarta használni, azért őt a B. T. K. 402. §-a szerint minősülő magánokirat-hamisítás bűntettének kísérletében bűnösnek kimondani kellett. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül vétetett vádlott jó előélete, őszinte vallomása s hogy tettét nagy szorultságában követte el. A budapesti kir. ítélő tábla: Az eljáró kir. törvényszék fentjelölt keletű és számú Ítéletét a kir. ítélő tábla, tekintve, hogy vádlott az általa hamisított, jogok szerzésére alkalmas okiratot, jogok létezésének bebizonyítása végett tényleg használta, azt a Zólyom városi takarékpénztárhoz ezen célból beterjesztette, érvényesítette, azon változtatással, hogy vádlott nem a B. T. K. 401. §-ában meghatározott és a B. T. K. 402. §-a szerint minősülő és büntetendő magánokirat-hamisítás kísérlete, de annak befejezett büntette miatt mondatik ki bűnösnek, egyebekben a bűnösség mérvéhez és a cselekmény körülményeihez képest, indokainál fogaa helybenhagyja. A m. kir. Cui'ia : Mindkét alsóbirósági ítéletnek a cselekmény minősítése és a büntetés tekintetében való megváltoztatásával P. István vádlott a B. T. K. 401. és 403. §-ának 1. pontja alá eső magánokirat-hamisítás bűntettében mondatik ki bűnösnek és ezért két évi fegyházra ítéltetik, egyebekben pedig a másodbiróság ítélete vonatkozó indokainál fogva helvbenhagvatik. Indokok: Vádlott beismerte, hogy az 1883. évi július 18-án Zólyom városi takarékpénztárhoz általa benyújtott 450 frtról szóló váltón Sch. P. Anna és L. János forgatói aláírásokat ő hamisította. Habár ezen váltón az 1876. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában megjelölt kellékek némelyike hiányzik is, miután azon okirat a szövegben határozottan váltónak neveztetik, s miután az K. György kibocsátói, a vádlott P. István elfogadói nyilatkozatával és többrendü forgatói aláírással elláttatott, s végre miután a fentebb hivatkozott váltótörvény 93. §-a szerint az elfogadási nyilatkozattal ellátott váltón hiányzó kellékek a váltóbirtokos által kitölthetők, a vádlott cselekménye, mely egyébként is váltókötelezettség létesítésére irányult, a B. T. K. 401. és 403. §-ának 1. pontja alá eső magánokirat-hamisítás bűntettének minősítendő volt és pedig nem kísérletnek, hanem bevégzett váltóhamisításnak azért, mert a B. T. K. 401. §-a szerint az okirat-hamisítás tényálladékának alkatelemét a jogtalan haszon vagy a jogellenes károsítás nem képezi, hanem elég arra nézve az, ha a hamis okirat valamely kötelezettség bizonyítására használtatik, ezt pedig elkövette a vádlott az által, hogy ama váltót a Zólyom városi takarékpénztárhoz az azt aláírók váltókötelezettségének bizonyítása végett benyújtotta. A büntetés kimérésénél a vádlott büntetlen előélete, őszinte beismerése s hogy cselekményét anyagi szerencsétlenségek által okozott szorultságban követte el, s hogy abból kár senkire sem hárult, a B. T. K. 91. §-a alkalmaztatott. (1886. január 21-én, 1885. évi 3,195. szám.) Adalékok a rágalmazás nyilvánossági kellékére nézve. I. A budapesti IV—X. kor. járásbíróság : Vádlott T. Imre vétkes a G. Pál ellenében elkövetett és a B. T. K. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétségében . . . Indokok: A feljelentéshez \. alatt csatolt és a fővárosi légszeszgyárnak Triesztben székelő vezérigazgatójához intézett kérvényben magánvádlóról oly tények állitvák, melyek valódisága esetében, magánvádló ellen a bűnvádi eljárás megindításának okát képezhetnék s egyúttal öt a közmegvetésnek tehetnék ki. Ezen tények állítása többek előtt történtnek kell hogy vétessek, mert a jelzett kérvény határozott névhez címezve nem lévén, mint beadvány minden valószínűség szerint több kézen fordult meg, mig a címhez elérkezett, főleg ha figyelembe vétetik az is, hogy magánvádló kezéhez lett Triesztből juttatva. Vádlott a tárgyalás során beismerte, hogy a bűnjelt képező kérvényt, bár nem sajátkezüleg irta, ő irattá, sőt postára feladta és a közelebbről meg nem jelelhetett egyént, t. i. az iró:át pénzbeli jutalomban is részesítette. Ezen tényállás, tekintve, hogy vádlott állításai valódiságát begyőzni még csak meg sem kisérlé, ellenében helyreállítja a B. T. K. 258. §-ában jelzett rágalmazás vétségét, miért is Őt ebben vétkesnek kimondani kellett . . . (18S5. április 29-én 10,810. szám alatt.) A budapesti kir. itélö tábla: a kir. jbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1885. évi június 23-án 16,665. A kir. Curia: Vádlott felebbezése az 1*S5. VI. t.-o. 7. alapján visszautasittatik. (1885. dec. lö-án 7,125. sz.) II. A zsolnai kir. járásbíróság: I. rendű vádlott Ch. Mihály, II. rendű vádlott Gy. Mátyás, a B. T. K. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétségében a B. T. K. 70. §• nyomán mint tettestársak vétkeseknek kimondatnak. . . . Indokok : Mindkét rendű vádlottnak általuk beismert azon cselekménye, miszerint a tárgyalás során magánvádló által bemu tátott négy darab levelet báró P . . . . Lipóthoz együttesen intézték, mely levelekben magánvádlót szolgálatadójánál hűtlen kezeléssel vádolják, figyelemmel arra, hogy azon levelek folytán magánvádló ellen a tárgyalási jegyzőkönyvhöz 5- . alatt csatolt felmentvény tartalma szerint magánvizsgálat megejtetvén, a vádbeli cselekmény az uradalom tiszti és szolgaszeméiyzetnek egyaránt jutott tudomására s ilykép magánvádló nyilvánosan meghurcolva lett, a B. T. K. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétségének tényálladékát megállapítja. Minthogy pedig a levelek összefüggő tartalmából következtetve, mind a négy levél egységes akaratelhatározásból, egy személy ellen, egy és ugyanazon törvényszakasz megsértésével íratott, ez oknál fogva a védelem részéről "/• alatt csatolt levélre vonatkozólag a B. T. K. 112. §-a alapján, elévülésre hivatkozott kifogásnak figyelmen kívül hagyása mellett vádlottak a B. T. K. 258. §-ába ütköző, folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében a B. T. K. 70. §-a alapján mint tettestársak vétkeseknek kimondandók s tekintettel egyrészt a többszörös levélírás által igazolt nemtelen bosszuállási szándék megrögzöttsegére, másrészt vádlottak feddhetlen előéletére, neveletlenségükre, melynélfogva tettük horderejét kellően fel nem foghatták, az ítélethez képest fenyitendők. (1885. június 30-án 1,492. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla a kir. járásbíróság ítéletét részben megváltoztatja, Ch. Mihály és Gy. vádlottakat a rágalmazás vétsége helyett a B. T. K. 261. íj-ának súlya alá eső becsületsértés vétségében mondja ki bűnösnek és ezért őket egyénenként a B. T. K. 27. §-ban kijelölt célokra fordítandó, 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő negyven-negyven forintnyi pénzbüntetést, behajthatlansága esetében a B. T. K. 53. §-a alapján négy-négy napi fogházzal rendeli helyettesíteni. Egyebekben a kir. járásbíróság ítéletét a kir. itélö tábla helybenhagyja. Indokok: A kir. járásbíróság vádlottaknak ama cselekményében, hogy ők báró P . . . . Lipóthoz intézett négy rendbeli levélben H. Lipótot, a ki az elébb nevezettnél mint erdész szolgálatban állott, sikkasztás és hűtlen kezelés miatt bevádolták, a rágalmazás vétségét látta fenforogni. Rágalmazó ténynek állítása zárt és egyes személyhez intézett levélben azonban a rágalmazás vétségének tényálladékát meg nem állapítja, mert ilvnernü közlés a nyilvánosság jellegével, a mely pedig a B. T. K. 258. §-ának egyik alkotó eleme, nem bir. Tény ugyan, hogy vádlottak a sérelmeseknek talált levelekben báró Popper Lipóthoz azon kérelemmel is járultak, hogy közegei által a magánvádló ellen, a róla állított tények beigazolása végett, nvomozást eszközöltessen, a m I kétségkívül arra mutat, hogy ők ekkép a rágalmazó állításoknak