A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 27. szám - A magyar börtönügy fejlődési története a jelen század kezdetétől. 6. r.

A JOG. 215 30, 430 (99'70%), megkegyelmeztetett 7 (0'02%), feltételes szabadságra bocsájtatott 31 (0'10°/o), meghalt 16 (0'05°/°), megszökött 1, másintézetbeszállítva 38. Kihágás miatt letartóztatva volt jogérvényes itélet alapján a kir. törvényszékeknél 1883-ban 3, 765, kikösszesen 36, 746 napot töltöttek fogházban. Ezek közül kitöltötte büntetését 3, 659 (99'32 °/o), megkegyelmezte t e tt 3 (0"o8 °/o), meghalt senki, megszökött senki, más intézetbe áthelyezve 22. A kir. járásbíróságoknál kihágás miatt letartóztatva volt 7, 500 egyén, kik összesen 40, 776 napot töltöttek fogházban. Ezek közül k itöltötte büntetését 7, 431 (99'87 °/o), megkegyelmeztetett 3, meghalt 3, megszökött 1, más intézetbe vitetett 3. A közigazgatási hatóságok előtt 1883-ban kihágás miatt tétetett feljelentés 126, 353. A legnagyobb részét ezeknek képezték a hatóság és közcsend elleni (8, 139), közbiztonság elleni (17, 642), közrend és közszemérem elleni (19, 655), közegészség és testi épség elleni (9, 377), tulajdon elleni (6, 7-11), mezei rendőri törvény elleni (7, 195), erdő, rendőrségi törvény elleni (33, 723 !) kihágások. A személyek száma, kik ellen a feljelentés iránynlt, volt 170, 599. (1882-ben 174, 758. ) A vádlottak száma, kik ellen az eljárás m a r a s z t a 1 ó ítélettel befejeztetett 171, 069 (beszámítva az 1882-ből maradt és csak 1883-ban marasztaltakat). Ezek közt volt 145, 248 férfi, 25, 821 nő. A közigazgatási hatóságok fogházaiban kihágás miatt jogérvényes itélet folytán 1883-ban letartóztattak száma 53, 737 (42, 172 férfi és 11, 565 nő), hozzáadva az 1882-ből letartóztatva maradtak 223, összesen 53, 960, kik összesen 455, 818 napot töltöttek fogházban. Ezek közül kitöltötte büntetését 1883-ban 49, 032, megk egyelmeztetett 49, meghalt 10, megszökött 8. A sajtóvétségek kimutatása fényesen igazolja a sajtó szabadság uralkodását. Az a körülmény azonban, hogy legnagyobb részben magánbecsületsértés és rágalmazás miatt tétetett a panasz, nézetünk szerint mutatja, hogy a sajtó mint olyan, a törvény korlátait tiszteli. Sajnálni lehet, hogy a közvádló által tett panaszok nincsenek a panasz tárgya tekintetében részletezve. Sajtóvétségi feljelentés tétetett 1883-ban összesen 97 (magánpanasz 83; közvádló 14); ezek közül vizsgálat megindittatott 86, félretétetett 11; végtargyalás tartatott 24. Vétkesnek 8, nem vétkesnek 16 esetben mondta ki az esküdtszék vádlottakat, mi esküdtszékeinknek túl enyhe fölfogását mutatja. (1882-ben vétkes 13, nem vétkes 15. ) Semmiségi panasznak 10 esetben hely adatott, mi az esküdtszékeket vezető bíróságok laza vezetésére vall. Az országos fegyintézetek és kerületi börtönök viszonyainak ismertetése képezi a statisztikai hivatal által 1883-ra kiadott igazságszolgáltatási kimutatás utolsó részét. Sajnáljuk azonban, hogy nem soroltattak fel egyenkint az illető fegyházak és börtönök és nem történt külön-külön is azok ismertetése. Ez által lehetővé vált volna az összehasonlítás az egyes fegyházakban elért eredmények fölött és támpontokat nyertünk volna az ősszeredményeket előidézett okok tekintetében. Igy azonban puszta számhalmaz. A fegyintézet helyiségei 1883-ban voltak: h á 1 ó börtönök 335, munkahelyiség 150, külön fogsági zárka 253, sötét zárka 32. Nem emlitjük a séta udvarok és a fegyencek munkájára szánt telkek (kert, szántóföld, rét) térfogatait. A fegyencek összes létszáma 1883-ban volt 5, 293 (és pedig 1882 rőlmaradt 3, 598 és szaporulat 1883-ban 1, 695). Ezeknél alkalmazva volt: 6 igazgató, 33 lelkész, 7 orvos, 9 tanitó és 473 felügyeleti személy. Az 5, 293 fegyenc élelmezési napjainak száma pedig volt: egészséges 1. 231, 653, beteg 102, 816, bojtos 2828. Sajnálandó, hogy itt ismét pontosan egyik egyikfegyenc évi költségének átlaga nincs meg. Az 5, 293 fegyenc életviszonyaiból érdekkel bir különösen az életkor, műveltségi fok, hitvallás, nőtlen vagy hajadon állapot és előélet. E tekintetben a legtöbb fegyenc a 20—30 év közötti életkorú volt 2, 337; minden oktatás nélküli volt 3, 212, magasabb oktatásban ellenben részesült 47, hiányos vallási ismeretekkel birt 3, 661; katholikus (róm. és gör. ) 3, 129, gör. -keleti 934, ágostai 245, helvét 779, izraelita 177, unitárius 27; nőtlen és hajadon volt 2, 566; előbb nem volt b ü n te tv e 2, 865 (tehát csaknem 50°/o már előbb büntetve volt). A fegyházakban uralkodott fegyelem tekintetében kiemelendő, hogy az 5, 293 fegyenc elkövetett 872 kihágást Miután a mi előbbi rendszabályaink az 1843. évi javaslat, valamint más kulturállamok rendszabályai alapján készültek és ez okból túlszigorúak nem voltak; miután egy oly büntetési rendszer, mely a bűnös javitását célozza, a fegyencnek minden fölösleges elnyomását kerülni tartozik és miután végül — mint ezt már fentebb kiemeltük — magánelzárás, munkakényszer és fegyházi élelmezésre vonatkozó rendelkezések mind a három büntetési nemre egyaránt már a törvényben elöirvák, meg volt adva azon igen korlátolt kör, melyen belül az egyes büntetési nemek szigorának fokozása elérendő volt. Ezen fokozás tehát az újabb utasításokban főkép olynemű kedvezmények megszorítása vagy kitágitásában mutatkozik, melyek részint túlnyomólag erkölcsi értékűek, részint a fegyenc állapotát a büntetés idejében türhetőbbé teszik. Az első osztályba tartoznak: a rokonokkal kisebb-nagyobb mértékben korlátozott érintkezés, életveszélyes betegség alkalmával kellő felvigyázat mellett rokonoknál való ápolás lehetősége vagy kizárása stb. Az utolsó osztályba tartoznak: a munkában nagyobb vagy csekélyebb résztvétel, saját keresménye felett kisebb vagy nagyobb mérvű rendelkezés, a kívülről való étkezés teljes kizárása vagy megengedése stb. A büntető-törvény behozatalának második következménye volt fogházainknak akképen való beosztása, hogy azok a lehetőséghez képest csak egy büntetési nem végrehajtására szolgáljanak. Ezen feladat nehezen volt megoldható, miután oly alapok nem léteztek, melyek nagyobb mérvű építkezéseket lehetségessé tettek volna. A már meglévő állami fegyházakat lllaván, Munkácson, Lipótvárt, Váczott, Szamos-Ujváron és Mária-Nostrán 1872. évben megszüntetett nagy - egyedi intézettel lehetett csak növelni és ezeket a fegyházbüntetést végrehajtására kijelölni. Kizárólag börtönbüntetésre elitéltek részére egyelőre csak egy kerületi börtönt lehetett építeni Szegeden 400 fegyenc elhelyezésére, a többiek részére a büntető-törvény fenthivatkozott 36. §-ának értelmében az igazságügyminiszter 23 olyan törvényszéki börtönt jelölt ki, melyekben a börtönbüntetés kivételesen szintén végrehajtható. A fogházbüntetés végrehajtására szolgál végül az összes 66 törvényszéki és 321 járásbirósági börtön. 1883. és 1884. évben Kis-Hartán és Vácott közvetítő-intézetek, Aszódon pedig fiúk részére javitó-intézet keletkezett. Miután itt utoljára foglalkozunk a magyar börtönökkel, helyén lesz egyetmást azon javításokról is megemlíteni, melyek azokban a magyar parlamenti kormányzás visszaállítása óta létesültek, valamint arról, hogy mily mértékben felelhettek meg most már törvényben előirt céljuknak. A legújabban felállított szegedi kerületi börtön egveduli kivételével nincs Magyarországon egyetlen egy az elméleti kívánalmaknak megfelelően épült fegyház. Már fennebb emlitettem, hogy ezen intézetekben alig említésre méltó számú magánzárka van és hogy a fegyencek közös elhelyezésére alkalmas térségek rendkívüli nagyságuk miatt céltalanok valának, továbbá, hogy a fegyencek élelmezése és foglalkoztatása a magyar minisztérium hivatalba való lépésekor egyes főbérlők kezei közt volt, kik a fegyházakat minden tekintetben kihasználni igyekeztek és ez okból azoknak nagy erkölcsi károkat okoztak.