A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 25. szám - Exceptio veritatis - A vaspályák kártérítési kötelezettsége személyi balesetek miatt. 2. r.

A J OG. 199 Exceptio veritatis. / (B. T. K. 263. §. 3. p.) Irta: VARGHA FERENC, kir. tszéki aljegyző Kassán. Kulturállamokban a törvényhozások a becsületet ép ugy befonják a I!. T. K. keretébe, mint más oly jogokat, melyeknek megsértése büntetés terhe alatt tilalmaztatik. Minden állampolgárnak föltétlen, absolut joga van a becsülethez, a mely infamatio utján a törvényt alkalmazó orgánumok által büntetésként örökre el nem vonható. A capitis deminutio csak mint sötét történeti hagyomány létezik, a modern törvényhozás azt nem ösmeri. — Ezen fejlődésnek a következménye az, hogy a becsületet s az ember ethicai individualitását megtámadó büntetéseket ugy a theoria, mint a tételes jog, keretéből kizárta. A bűnös, ha büntetését kiszenvedi, visszatér ismét a társadalomba ; a büntetés helyreállítja az egyensúlyt, melyet a jogellenes tény a jogrendben előidézett; — s ezzel a bűnt tevő polgári becsülete is restituálva van, még pedig oly teljes erővel, hogy az ismét mint jog lép fel, ha dehonestáltatik, a melyet a törvény absolut védelemben részesít. A törvényhozások s ezek közt a B. T. K. is eseteket sorol fel, melyekben nem ugyan a becsületsértés mondatik ki szabadosnak ; az materialiter meg van, de az, a ki azt bizonyos, a törvényben taxatíve felsorolt esetekben s föltételek mellett megsérti, büntetéssel nem sújtható. Ez az, a mit a tudomány sa tételes jog »e x c e p t i o v eritat i s« név alatt ismer. Kiválóan érdekes és aktuális jelentőségű ezen kérdés fejtegetése, mert annak mikénti eldöntésétől függ, hogy feléleszszük-e a capitis deminutiot, s hogy kijelentsük azt a borzasztó Ítéletet, hogy bizonyos egyének, a kik tán meggondolatlanságból, ifjúi könnyelműségből, vagy tán az indulatok gyakran ellenállhatlan hatalma alatt cselekedve, — bűncselekményt követtek el — ez okból becsülettel absolut értelemben nem , csak relatíve, csak akkor birnak, ha a vádlott az exceptio veritatis ellenállhatlan, biztosan célravezető fegy\erét nem ha ználja. A közelmúlt időkben a kassai kir. tszék sikkasztás miatt elitélte T. J.-t, ki büntetését kiszenvedve, a becsület útjára tért ismét s ma a vasútnál hivatalnok. — Ennek egyik rokona utonutfélen kiabálja utána, hogy sikkasztó, tolvaj, gazember. A járásbíróság elé nem meri az ügyét vinni, mert tudja, hogy ez az ember az exceptio veritatissal fog élni s igy sértett becsülete helyreállítva nem lenne. Ezen incidensből kifolyólag fejtegetés tárgyává teszem a törvény ide vonatkozó 263. §-ának 3-ik pontját, mely következőleg szól: • Rágalmazás és becsületsértés esetén az állított tény. illetőleg kifejezés valódiságának bebizonyítása meg van engedve, ha : — — — — 3-szor: az állított tény jogérvényes ítéletben valódinak mondatott ki. Az a kérdés : 1. Hogy az »á 11 i t o 11 t é n f« mily viszonyban van azon ténynyel, mely jogérvényes Ítélettel valódinak mondatott ki. 2. Ennek meghatározása után az döntendő el, hogy vádlott az exceptio veritatissal absolut élhet-e. vagy azt csak bizonyos föltételek előzetes teljesítése után érvényesitheti-e ? Itt három eset képzelhető, t. i. : a) a nem (genus) b) a faj (spécies) és c) az egyed (individuum) keretébe tartozó concrét tény. Büntető jogpolitika, de az anyagi igazság elve is az eszme tisztázását követeli, mert végtelen horderövel bír ezen kérdés mikénti e'döntése. Ha a törvényt kiterjesztőleg magyarázzuk, akkor az, ki életében tán csupán csak egyszer jött coliisióba a B. T. K.-vel ezen ténye örökös szégyenfolt gyanánt egész életén át sötét árnyékként kisérni fogja s a úszta ethicai életet reá nézve lehetetlenné teszi. — Azért a kérdés mikénti megoldásánál, habár kétségtelenül első helyen áll is a B. T. K. anyagi és formális rendelkezése, ^mindazáltal az imént emiitett motívum szintén figyelembe veendő, mert a helyes megoldás csak ekként érhető el. A B. T. K. 263. 3. p. megengedi tehát vádlottnak az exceptio veritatist, ha — -az állított tény jogérvényes ítéletben valódinak mondatott ki.« Mit ért a törvény »á 11 i t o 11 t én y« alatt; a genust, speciest vagy individiumot akarja-e ez alatt érteni? — Vagy példákkal demonstrálva a kérdést, ha valaki vagyon elleni büntettet, tehát pl. rablást, sikkasztást, orgazdaságot követett el, s ez ezen cselekvényért jogerős Ítélettel elitéltetett, s X. pL tolvajnak nevezi, élhet-e vádlott az exceptio veritatissal, vagy nem; mert hiszen a lopás is ugyanazon genushoz tartozik, mint a rablás, sikkasztás stb. Vagy a valódiság kifogásának joghatályos érvényesithetése föltételezi, hogy a sértettet vádlott olyan ténvnyel vagy kifejezéssel illesse, mely a bűncselekmények u. a. specieséhez tartozik, a mely miatt a sértett már megelőzőleg jogerejüleg elitéltetett; —pL ha sértett lopásért már el volt ítélve, s később tolvajnak neveztetik, vádlott az exceptio veritatist sikerrel használhatja-e ? Vagy végül ezen kifogás sikerrel csak akkor érvényesíthető, ha in concreto azon tényt állítja róla, a melv miatt elitéltetett. ? A B. T. K. 263. §-ának első alineája egy általános intézkedést tartalmaz, a melyből folvnak az ezzel szervi összefüggésben le vő s a következő pontok alatt felsorolt esetek. Kz az általános esetek mindegyikére áll s pedig akképpen, hogy az exceptio veri! tatis megengedhetöségének elbírálásánál előbb az döntendS d l vizsgálandó meg, hogy ezen cardinalis követelmény in concreto meg van-e; ez a fontos intézkedés következőleg szól: »a z áll i! t o 11 tény, illetőleg kifejezés valódiságának bebizonyítása meg van engedve.« Világos, hogy itt a tény egy concrét esetet, tehát j nem általános fogalmat tételez fel, a mi mellett bizonyít ezen szónak grammatikai értelme is, a melylvel mindig valamely concré t j létező egyedet s nem egy általánosító fogalmat szoktunk megjelölni. Tehát az exceptio veritatis már a priori föltételezi azt, hogy a rágalmazás vagy becsületsértés elkövetési mozzanataiban vagy I egy concrét tény, tehát egy megtörtént esemény registrálása vagy j dehonestaló kifejezés foglaltassák. — A »k i f e j e z é s« jelentőségét itt nem fogom tárgyalni, mert a fejtegetés tárgyait képező | 263. §. 3. pontjával ez összefüggésben nincs, mert itt a kérdés csak a »tény« körül forog. A »kifejezésv< pedig az 1-sö s 4-ik pont alatti esetekre áll egybekötve a »ténynyel.« A 263. §. 3. pontja következőképen rendelkezik: »Az állított tény jogérvényes ítéletben valódinak mondatott k i.« Itt ismét a tény fogalma lép előtérbe, a mely tény - a jogerős ítélet tartalma között szervi összefüggés létezése szük.s' ges, még pedig oly erős organicus kapcsolatban, hogy az egyik a másikat teljesen födje, vagyis a tény és Ítélet tartalmának teljesen egyenlőnek kell lenni. Ez az egyenleg azonban itt nem ér véget, ereje i n t e nzive terjed; s előtérbe lép itt ismét a »tény« s az »állitott« grammatikai alakok tartalma, anyagi része s e kettő között az összefüggés. A mily erős az összetartozóság a tény és az Ítélet tartalma között, ép oly energiával lép fel a logikai kapcsolat követelménye az »állítás« fogalmával. Az exceptio veritatisnak joghatálvlyal való érvényesithetése föltételezi, hogy az Ítélet tartalmát képező tény alkossa egyszersmind intenzív erejét az állításn a k is, vagyis más szavakkal szükséges, hogy az állítás tartalmát a concrét tény képezze, a mi az Ítéletben valódinak mondatott ki. (Befejező közlemény következik.) A vaspályák kártérítési kötelezettsége személyi balesetek miatt. IST-t: XVIII. t.-c.) Irta: Dr. DOBAI VIKTOR, budapesü ügyvéd. Miután a fejtegetés alá vett vasúti balesetek tolytán keletkezett kötelmeket tárgyazó speciális törvény célját és természetét immár megismertettük: áttérhetünk e törvény egyes részeire, kiemelvén, miként az 1874: XVIII. t.-c. 1. §-át kommentálva, az egész törvény világosittatik meg. 1 Kezdődik pedig ezen 1. §. 1 Ezen törvénycikk hivatalos elnevezése: »a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről." Az Ausztriában hozott 1869. évi március 5-iki hason törvény cime : »Haftpflicht der Eisenbahnun:ernehmungen fiir die beim Verkehr sich ereignenden körperlichen Verletzungen und Tödtungen. A német birodalmi 1SS1. június 7-iki törrény, a vaspálya-üzemnél előforduló baleseteken felül, keretébe egyéb — a gyári nagyipari és bányaüzemeknél előforduló — személyi baleseteket is felvette Ezen törvény címe :