A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 25. szám - Exceptio veritatis - A vaspályák kártérítési kötelezettsége személyi balesetek miatt. 2. r.

200 A JO G. annak meghatározásával, hogy melyik azon gazdászati objektum, a melynél a kérdéses törvényszabályozta kárositási esetek előfordulhatnak ? a felelet erre az, hogy a »vaspálya<'. De ezen objektum még közelebbről is meghatároztatik, a mennyiben a törvény egyrészt azon megszorító körülírást alkalmazza, hogy »üzemben« levő vaspálya, másrészt az üzemre vonatkozólag azon jelző szavak által, hogy — »habár a közforgalomnak még át nem adott« vaspálya-üzem — nagy mérvű fogalombövitést képez. Az idézett 1. g. szószerint következőleg hangzik : »Ha valamely — habár a közforgalomnak még át nem adott — vaspálya-üzemnél valaki életét veszíti, vagy testi sértést szenved, az ez által okozott károkért az illető vaspálya-vállalat felelős: ha csaknem bizonyítja, hogy a halált vagy a testi sértést elhárithatlan esemény (vis major) vagy egy harmadik személy elhárithatlan cselekménye, melyet a vaspálya-társulat meg»Das Haftpflichtgesetz betreffend die Verbindlichkeit zum Schadencrsat/. für die bei dem Betriebe von Eisenbahnen, Bergwerken, Fabriken, Steinbrüchen und Grabereien herbeigeführten Tödtungen und Körperverletzungen.« A svájci köztársaság szinte bir már ily törvénynyel, mely »Eidgenössische Eisenbahn-Haftplichtgesetz« néven ismeretes és a melyhez utóbb az 1881. évi július hó 9-én megjelent »llaftpflichtgesetz für Fabriken* törvény járult. Angolországban az 1880. évi szeptember 7-iki »Employers Liability Act« (43 et 41 Vict. cap. 12) elnevezés alatt hozott törvény a német »Haftpflicht« törvény 2. §-hoz hasonlóan a gyári és bányaiparnál előforduló balesetek folytán keletkezett kárigényeket is szabályozza. Ezen törvény az idézett hasontárgyú törvényeknél jóval korlátoltabb belterjességgel bir és csakis vasúti munkások és vasúti alkalmazottakon történő balesetek kártérítési jogát tárgyalja ; mig az utasok és egyéb személyek vasúti balesetei a közönséges civilis jog szabályai alá esnek. Ehez járul még. hogy az >Employers Liability Act« szerint a vasúti iparüzem tulajdonosa csak az őt s illetve alkalmazottait terhelő culpa (in faciendo, vei non faciendo) vagy dolus fenforgása esetén felelős a baleset okozta kárért és jelesül akkor, ha a baleset a vaspálya szolgálatában álló oly személy hibája — kire a vaspálya közlekedési jelzése a vágánykitérök igazítása vagy a gőzkocsi s illetve vaspályavonatok kezelése bízatott — okozta a balesetet. l>By reason of the negligence of any person in the service of the employer, who has the charge or control of any signal, points, locomotive engine, or traine upon rail\vay. <) Lásd dr. L. G o 1 d s c h m i d t »Zeitschrift für das Gesammte 1 landelsrecht* "27. kötet, 18S2. évfolyam. Az 1^80-ik évi munkás baleset szavatossági törvény (mely csak 1887-ik évig szóló joghatálylyal lön életbeléptetve) 1886. évi február hó 23-án került ismét az angol ház elé Mikor is azon törvényjavaslat lön megvitatva, mely az »Employers' Liability« törvények javítását és ez alakbani további hatályban maradását célozza. Ezen törvényjavaslat mindenekelőtt azon irányban kívánta a/. 1830-iki törvényt reformálni, hogy a munkás családok azon jogsegélytől, melyben az említett »Employers' Liability Act« által a munkaközbeni személyi balesetek beállta esetén a Parliament részeltetni kívánta (that protection, which Parliament by the Act of 1880 desiied to give them) tényleg részesüljenek is; a mi az eddigi munkás baleset szavatossági s illetve kártérítési törvény mellett — hovatovább, annál inkább — a ritkaságok közé tartozott. Mert ugyanis a legtöbb munkaadó felhasználva az »Emp. Liability« törvény azon hiányát, hogy az a szerződéskötés szabadságának elvén (freedom of contract) nyugvó permissiv törvényt képez : legális formákban magát a törvény intentióját (az által, hogy munkásait a törvényi kötelezés rendelkezéseivel ellenkező szerződések aláírására — indirect uton — kényszeritették) kijátszván, ekként a baleset áldozatait a törvény nyújtotta segélytől ravaszul megfosztották. Ezen visszaélés aztán szükségkép azt eredményezte, hogy sok ezer munkás ember lön ekként részben vagy egészen megfosztva a törvény adta jótéteménytől s illetve kártérítés iránti jogától. (»The fact was, that many thousand of workman had been deprived of the benefits of the Act.«) A kérdéses törvényjavaslat első rendelkezésében ennélfogva — a conventíonalis kötelmi jogelvek félretételével — azon retorsionalis ellenszerhez folyamodott, miszerint visszaható erővel kimondja, hogy semmisek és érvénytelenek mindazon szerződések, ( null and void any such contracts) melyek a törvényszabta kártérítési jogigény minimumának megszorítását célozzák. A javaslat egy további rendelkezése az alperesség fogalmát böviti. Az > Emp. Liability Act« 1. §-a ugyanis a munkaközbeni baleset sújtottnak kereshetőségi jogát akként határozza meg, hogy a károsult kártérítési igényével csak munkaadója ellen, (»against the employer) kinek -zolgálatában közvetlenül megsérült: fordulhat; a mely körülmény azután szinte gyakori jogkijátszásokra nyújtott alkalmat. Miért is az emiitett törvényjavaslat legközelebbi rendelkezésében meghatározza, hogy azon körülmény által, miszerint a munkaadó (nagyiparos, bánya- s illetve vaspálya birtokosi üzletének tulajdonát más harmadik személyre, vagy pedig üzleti, illetve ipari telepének üzemét más vállalkozóra, vagy alvállalkozóra ruházza, a kártérítési követelésre jogosított egyén kereseti jogától meg nem fosztható. (The next provision was to secure that the employers shall not be deprived of their right of action by reason merelly of the fact that as between them and the head employer there might have been introduced another contractor or subcontractor, stb.«) akadályozni képes nem volt, vagy a megholtnak, illetőleg a sérültnek saját hibája okozta.« 2 Mindenekelőtt »a vaspálya üzem« szónak fogalmát kellvén kifejtenünk, kiemelendő, miként az 1874: XVIII. t.-c. 1. §-a a vaspálya-üzemről szólva, hozzáteszi, miszerint az üzemben létei alatt a közforgalom szolgálatában még nem levő (»habár a közforgalomnak még át nem adott«) vaspályának fuvarozási működése (üzeme) is értendő. Magát a »v a s p á 1 y a« szót a törvény közelebbi meghatározás és megszorítás nélkül emiitvén fel: ennélfogva megszorító fogalommeghatározás alá az nem is eshetik. A bel- és külhoni törvénykezési gyakorlat terén kifejtett törvénymagyarázatokban is o/,cn felfogás I nyilatkozik. Az eddig köztudomásra jutott legfőbb itélőszéki határozatok szerint ugyanis »vaspálya« alatt a vasúti sínekkel felszerelt és üzemben tartható akár köz- akár magánutaknak bárminő fajá és bármely stádiumában érthető. Lehet az tehát akár gőz, akár villamosság, vagy más természeti és animális erő segélyével üzemben tartható vaspálya. Ezen értelmezést ugy nálunk, mint Ausztriában, Némethonban és Svájcban is a szakférfiak és a törvénykezési gyakorlat kitűnőségei egyaránt vallják. 3 így definiálja dr. Endemannis ezen fogalmat »Die Haftpflicht der Eisenbahnen, Bergwerke etc.« Berlinben 1876-ik évben (második kiadásban) megjelent szakmüvébeu, 1 valamint dr. Blum János is, az »Augsb. Alig. Ztng« 1881. évfolyam 40. és következő számaiban megjelent közleményében és a többi német kommentárok is csaknem kivétel nélkül. 5 Az új törvényjavaslat továbbá, miután általánosan beismertetett, hogy az eddigi törvény azon rendelkezése, mely a nagyon is jelentéktelen három évi átlagos munkabérnek megfelelő összegben (»the very trifling som of tree years' wages, stb.) szabja meg a kártérítési összeg maximumát: szűkkeblű és nagyon méltánytalan volt, (»He was anxious alsó a very great injustice, stb «) hatályon kívül helyezi. A törvényjavaslat egy további szakasza az alaki eljárásra vonatkozólag tartalmaz némi újabb intézkedést. Azt követi egy újabb szakasz, mely a törvény hatályát a tengerészekre is kiterjeszti. íme ezek képezik azon változásokat, melyek az angolhoni munkás baleset szavatossági törvény bővítését és illetve javítását célozzák. A haladás mindenesetre jelentékeny, noha az még messze alatta áll az e téren első helyet elfoglaló németbirodalmi »Haftpflicht« törvénynek. 2 Megjegyzendő, hogy a kérdésben forgó törvényünk némi eltéréssel a német birod. 1881. június 7-iki >das Haftpflicht* stb. című törvénynek recipiálása utján jött létre és így a német birod. főtörvényszékeknek törvénykommentáló halározmányai, jó részben általunk is jogforrásként tekinthetők. A német birod. »Haftpflicht« törvény I. S-a következőleg szól: »Wenn bei dem Betriebe einer Eisenbahn ein Mensch getödtet oder körperlich verletzt wird, so haftet der Betriebsunternehmer für den dadurch entstandenen Schaden, sofern er nicht beweist, dass der Unfall durch höheie Gewalt oder durch eigenes Verschulden des Getödteten oder Verlelzten verursacht ist.« 3 Megjegyzendő, hogy a vasúti balesetekre vonatkozó törvény Ausztriában már I<S6;i. évi március 5-iki törvénycikkel, melynek címe 'Haftpflicht der Eisenbahnunternehmungen« stb. szabályoztatott, a mely törvénycikkely azonban még csak nagyon röviden (mindössze az életbeléptetést intéző szakasszal együtt három §-ban, és ezért csak hézagosan rendezi a vasúti balesetek folytán beállott magánjogi felelősséget. így az idézett törvény I. §-a csak a gőzerő segélyével üzemben tartott vaspályákra (»mit Anwendung von Dampfkraft betriebenen Eisenbahnen <) terjeszti ki ezen magánjoginál szigorúbb anyagi és alaki rendelkezést tartalmazó törvényt. A német birodalmi és magyar, valamint a svájci hason* törvény ezen megszorítást nem tartalmazzák. Egy érdekes jogesetet bírált el a svájci »Bundesgericht« 1883. évi október lü-én hozott Ítéletében, mely szerint kimondotta, hogy az önsúlya által hajtott vasúti kocsikon történt ínagánüzemi fuvarozás alkalmával a kocsik rosz állapota által okozott személyi balesetért a vaspályavállalat szinte felelős. (Vereins - Zeitung der Deutschen Eisenbahnverwaltungen. 1884: február.) 4 Dr. Endemann e kérdést következőleg fejtegeti: >\Vas ist die Eisenbahn? eine nahere Bezeichnung, wie in Art. 4^2 des H. G. B., fehlt. Dass alle dem öffentlichen Verkehr übergebenen mit Locomotiven befahrenen Iiahnen hieher gehören : versteht sich von selbst. Nach Motiven (des Gesetzentwurfes) sollen aber auch Pferde-Eisenbahnen darunter mit verstanden sein; Widerspruch hat sich dagegen nicht erhoben. Indessen scheint dabei nur an die zur Benützung des Publikums bestimmten Eisenbahnen gedacht gewesen zu sein.« 5 *?r'. ^ ' u m az addig nyilvánosságra jutott és e kérdésre vonatkozó i németországi legfőbb itélőszéki határozatokat essenciális rövidségben a következőkben ismerteti: Unter der Eisenbahn versteht das Reichsgericht in Ubereinstimmung mit den Motiven des Haftpflichlgesetzes, nicht b 1 o s durch Dampf betriebene Schienenbahnen, sondern jede Schienenbahn (gleichviel von welcher Lángé) auf welcher in Folge des Schienenbetriebes, eine der Dampfeisenbahn ahnliche Betriebsgefahr erzeugt wird (Ann. II. 1S5. Erk.