A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 25. szám - A közjegyzői novelláról és a díjjegyzékről

198 A JOG. novella sem tartalmaz absolute semmi büntetőjogi sanctiót az igazolatlanul mulasztó közegek ellen. Pedig épen ezen hiány okozza legtöbb esetben a hagyatékok lassú befejezését; mert mit tegyen a közjegyző, ha p. o. mint nálam számtalan esetben előfordult, egy hiányzó haláleset felvételt, dacára 10 rendbeli megkeresés és meghagyásnak, az illető körjegyző nem küldi be ? Jelentést tegyen a szolgabírónak vagy alispánnak, honnan ismét csak a szolgabíróhoz kerül vissza ? ámde a szolgabíró (tudjuk mindannyian az okot is miért s ezen a bajon sem segit az új közigazgatási novella sem) jegyzőivel puszi pajtás s ilyen, szerinte minimalis figyelmetlenségért, dehogy csinálna bajt barátja s adandó alkalommal választójának. S igy a közjegyző jelentésével csak azt fogja nyerni, hogy ezután az illető körjegyző a hagyatékokat egyátalán nem veendi fel s mellesleg, a hol csak teheti, az illető körjegyző renoméját fog igyekezni lehetőleg rontani. Igen problematikus intézkedése a 33. §. 4-ik bekezdésének az is, mely szerint a meg nem jelenő fél a tárgyalás meghiusitásáért tartozik a felmerült költségeket viselni. Mert legtöbb esetben épen azok nem jelennek meg a tárgyaláson, kik bármikép a hagyatékból már kielégitve vannak s igy többé érdekük annak elintézése körül fenn nem forog s hozzá faluhelyeken az ilyenek vagyonnal se igen bírván, a reájuk szabandó bírságot könnyen elviselhetik. E tekintetben sokkal correctebb és célravezetőbb volt az oszt. polg. tkv. azon intézkedése, mely szerint a hagyaték a megjelenteknek az okmányszerű tényekkel nem ellenkező örökösödési nyilatkozata alapján szavatoltatott be ilyen esetben, tekintet nélkül a meg nem jelentekre. Szerény nézetem szerint továbbá a jelen novellában is ki lehetett volna már mondani az általános hagyatéki kényszert, melynek szükségességét az épen tárgyalá s alatt álló tkvi novella is hangoztatja. Az itt elősoroltak lényegesebb hiányai jelen novellának, nem szólva a 32. §-ban megállapított díjszabásról, melynek tarthatatlansága az ország aránytalanul nagyobb részében, nem kétlem, igen rövid idő alatt ki fog t ii n n i. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok egyúttal P1 i h á 1 Ferenc kartársamnak a »Jog« 18-ik számában megjelent cikkére pár sorban reflectálni. A közjegyzői költségjegyzék természetére vonatkozó fejtegetéseit nagyban és egészben én is magamévá teszem; azon eltéréssel mindazonáltal, hogy a sajátlag közjegyzői ügyletekből felmerült díjjegyzékét a közjegyzőnek a biró'ság nem megállapitj a, hanem ki nem elégittetés esetén az illető közjegyző jelentésére és költségjegyzéke alapján egyenesen a fizetési meghagyást bocsátja ki. Kitűnik ez épen a t. kartársam által hivatkozott 1874. évi XXXV. t.-c. 206. §-ából, mely szerint a meg nem elégedő fél a sérelmesnek talált felszámítás ellen 8 napon belül panaszt emelhet, (tehát nem megállapítást kérhet) holott más esetekben, hol akár mint bírói, akár mint gyámhatósági megbizott, sőt még ha az 1874. XXXV. t.-c. 128. §-a esetében jár is el, a törvény mindig kifejezetten m e g á 11 a p i t á s t rendel. De természetes is, hogy az ügyeleti functiójáért, melyben a közjegyző még közreműködését sincs jogositva megtagadni, holott gyakran megeshetik, miszerint jövedelmezőbb ténykedést kell megszakítania, azonnal kielégítést nyerjen. Támogatja ezen nézetemet a felhozottakon kivül még azon körülmény is, hogy az 1881. XXXIV. t.-c. értelmében a levéltárában elhelyezett okiratok bélyegéért az állam kincstárral szemben első sorban a közjegyző felelős. No már most, ha az illető közjegyző nem fizetés esetén még a hosszadalmas birói megállapítást volna kénytelen igénybe venni, miként szavatolhatna első sorban az okirat bélyegeért? Az 1881. XXXIV. t.-c. ezen intézkedése csupán azon körülményben lelheti magyarázatát, mikép feltételezte a törvényhozás, hogy a közjegyző, mint ilyen, ténykedéséért azonnal kielégíttetést nyer, vagy azt 8 napon belül eszközölheti. Támogatja nézetemet az 1874. XXXV. t.-c. 203-ik §-ában körülirt visszatartási jog is, melynek célja, hogy a közjegyző ! birói segély igénybevétele nélkül díjai és költségeire nézve : (a törvény szava szerint) »azonnal« nyerjen kielégíttetést. Azon kérdésre: vájjon a közjegyzőnek az 1874. évi XXXV. t.-c. 203. §-ában körülirt visszatartási joga kiterjed-e a hagyatékokra is? — határozottan »nem«-mel kell felelnem. Mert a már fentebb előadottakon kivül az idézett t.-c. XVIII. fejezete, melyben a 203-ik § is bennfoglaltatok, a közjegyzőnek közjegyzői minőségében és nem gyámhatósági vagy bírósági megbizottkénti minőségében teljesített díjaírói szól általában, mi kitűnik ezen fejezet 1-ső s a törvény 198-ik §-ából; mert ugy az 1881. LI, valamint az 1886. VII. t.-c. is a közjegyzőnek, mint bírósági vagy gyámhatósági megbízottnak díjait, az illetékes hatóságnak 15 nap alatt rendeli megállapítani. Ámde hogyan állapítsa meg az illetékes hatóság a scalaris díjakat, ha a közjegyző a hagyatéki iratokat magánál visszatartja. Csakhogy ezen esetekben a közjegyző nem lévén felelős a bélyegért, azt előlegezni sem tartozik, sőt ellenkezőleg a mulasztó fél ellenében leletet is felvenni jogosított, illetve kötelezett. Mi Plihál kartársam 2-ik kérdését illeti, hogy »az 1874. XXXV. t.-c. 202. §-a értelmében teljesítendő végrehajtás kérelmezésénél minő eljárás követendő és a végrehajtási kérelem a bíróságról dívó szokás szerint egyszerű jelentés, vagy végrehajtási kérelem alakjában adandó-e be s mily mellékletekkel látandó el? — erre nézve nézetem a következő: Igaz ugyan, hogy ezen 202-ik §. 2-ik bekezdése azt rendeli, hogy »a közjegyzői díj és költség végrehajtás utján azon szabályok szerint hajtatik be, mint a birói díjak.« Azt pedig tudjuk, hogy a birói díjakért a végrehajtás egyszerű jelentés alapján rendeltetik el és foganatosittatik. Ámde az I. m. 35,401/1878. sz. új miniszteri rendelet a közjegyzői díjak behajtása tekintetében (szerény nézetem szerint a hivatkozott §-al ellentétben) akként intézkedik, hogy azok ugyan jelentés alapján állapittatnak meg, de a prdtsban előirt, szabályszerűen felbélyegzett végrehajtási kérvény alapján hajtatnak be. Ebből önként következik, hogy annyi melléklettel szerelendők fel, mint azt a prdts. esetről-esetrc előírja. Plihál kartársam 3-ik kérdésére: »végre minő módon volna elérhető, hogy a mégbizó bíróságok és hatóságok a felszámított díjakat az 1880. évi El. t.-c. 23. §-a értelmében 15 nap alatt megállapítsák ?« — megvallom az igazat, cadentiát mondani képes nem vagyok. Nem, különösen akkor, midőn látom, hogy némely hatóságnál még az ís szemet szúr, ha az illető közjegyző egyik-másik sürgősebb természetű ügyének gyorsabb expediálása végett, azt saját személyzetével iratja le, midőn tudom, hogy a járásbíróság előtt (hol általában mégis csak aránytalanul gyorsabb az ügymenet, mint az árvaszékeknél) egy év óta hevernek elintézetlenül, vagy expediálatlanul megállapítást kérő jelentéseim. Minden késedelem esetén illetékes helyen jelentést tenni? Hiszen akkor akár egyebet se csináljon az illető köz-, jegyző, mint folytonos háborúságban éljen a hatóságokkal^ — A büntetőtörvény revisiőjának hirét — melyet egy napilap országnak eresztett — mi már keletkezésekor alaptalannak tartottuk, mert csakugyan sürgősebb törvényhozási szükségleteink vannak és mert az uj igazságügyminisztert sokkal gyakorlatiabb érzékű és felfogású férfiúnak tartjuk, mintsem hogy feltehettük róla, hogy a teendők sorrendjében elsőséget adjon olyasvalaminek, a mely ezen elsőbbséget viszonyaink közt meg nem érdemli. Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint, ama h i r tényleg teljesen alaptalan, mert a miniszternek eszeágában sincs jelenleg a büntetőtörvény revisióját munkába venni.