A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 24. szám - Minek hozatott az 1881: LIX. t.-c. 29. §-a? - Megjegyzések egy telekkönyvi eset alkalmából. 3. r.

192 A JOG. Az erdélyi telekkönyvi rendtartásnak van egy famozus szakasza, a mely a birtoklapra teherbejegyzést rendel. És ez az 54. a. §., mely igy szól: »Ha valamely ingatlant telki szolgalom terhel: az mind az uralgó, mind a zaá»lgólr tószág telekjegyzökönyvében a birtok lapon kitüntetendő. Aztán ott van a szőlőbirtok után járó tartozások megváltásáról szóló 1868. évi XXIX. törvénycikk, a melynek 9. §-a világosan ezt rendeli: »minden egyes tartozás minden egyes szőlőbirtokos az illető telekjegyzőkönyvben a birtoklapra bejegyzendő, miáltal azon tartozás jelzálogilag bekebelezettnek tekintetik s mint ilyen, minden eddig bekebelezett követelést is megelőz.« Hát az új telekkönyvi törvényjavaslat mit vétett? Hiszen ez túltesz valamennyin. Mert a 3. §-a szerint a birtoklap harmadik rovatában nemcsak a szőllő- vagy maradvány, vagy irtványföldváltsági, hanem ezekhez hasonló egyéb terhek is be jegyezhetők lennének. A 10. §-a szerint pedig a szolgalmak az uralgó telek betétjének A. és B. lapjain is feltüntetendők lennének. Igaz. Ez mind ugy van. De az én nézetem szerint elég roszul van. A telekkönyvi intézménynek természete, szelleme és egész rendszere megkövetelik, hogy soha semmi körülmények között se sértsük meg azt a létalapját képező nagy elvet, miszerint: a) minden, a mi birtokállásra vonatkozik, a birtoklapon; o) minden, a mi tulajdonra, ennek átváltozásaira stb. vonatkozik, a tulajdonlapon és c) minden, a mi a birtok megterhelésére s a már bejegyzett terhek átváltozásaira stb. vonatkozik, a teherlapon jegyeztessék be. Meggyőződésem tehát az, hogy a C. lapon engedmény alapján tulajdonjogot bekebelezni helyesen nem lehet. Hogy valamely követelésnek átruházása, átengedése (vagy rosz magyarsággal: engedményezése) nem zálog természetű jogügylet s hogy ez alapon a nyilvánkönyvekbensem zálogjog, sem alzálogjog nem szerezhető : azt hiszem, minden szakember előtt világos. De hát mit jegyezzünk be, ha se ezt, se azt nem lehet? A telekkönyvi rendtartásnak 5-4. §-a csupán annyit mond, hogy a teherlapnak a telekkönyvi jószágtesten, vagy annak egy részén fekvő zálog- és alzálogjogokat, személyi szolgalmakat és más doíogbani jogokat s kötelezettségeket (terheket), a mennyiben azok az általános polgári törvénykönyv határozatai szerint telekkönyvi bejegyzésre alkalmasak; továbbá azoknak jogi tulajdonságát stb., nemkülönben ezen terhek átváltozásait és elenyészéseit határozottan és kétségtelenül kell tartalmaznia. No ebből ugyan meg nem tudjuk azt, hogy a terhek átváltozásait miként jegyezzük be a telekkönyvben? Lássuk hát a törvényeket és auktorokat. Az osztrák általános polgári törvénykönyv függelékének 79. száma igy szól: »A hitelező által elengedett követelés, ha a lemondás ajándékozási okirat alakjában történt is, nem lehet engedmény tárgya, következőleg az ily engedmény betáblázása helyet nem találhat.« E szerint magát az engedményt kell bekebelezni. Virág Aladár »T e 1 e k k ö n y v t á r« című munkája 255-ik lapján felhozott példájában hasonlókép a »zálog- s végrehajtási jog engedményezését* vallja bekebelezendönek. Az 1881. LX. t.-c. 123. §. utolsó pontja igy szol: »Ha a lefoglalt követelés biztosítására a zálogjog telekkönyvileg bejegyezve van, az átruházás telekkönyvi bejegyzése végett az illetékes telekkönyvi hatóság megkerestetik.« A végrehajtási eljárásról szóló törvény tehát az átruházás bejegyzését rendeli. Magay Károly »A Magyar Telekkönyvi Rendtartás* cimü munkájában, a 194. oldalon, az engedmény alapján szintén az átruházást mondja bejegyzendőnek. Szerintem az engedmény csak egyik módja az átruházásnak ; mert ez egyéb módon is történhetik, mint törvényes öröklés, birói határozat és engedmény által. A jogok átváltozásait tehát telekkönyvileg helyesen csak az átruházás szóval fejezhetjük ki. De ez még nem elég. A telekkönyvi rendtartás 54. §-a szerint okvetlenül szükséges, hogy azátruházás módja is — s ez az, a mit gyakran elmulasztanak — mindenkor kifejeztessék; mert ez képezi a jogcímet. Már pedig az osztrák általános polgári törvénykönyv 380. §-a szerint cím és jogos szerzés nélkül tulajdonra szert tenni nem lehet. A mint tehát a tkvi rendt. 52. §. b) pontja értelmében az ingatlanokból álló telekkönyvi jószágtestre nézve megszerzett tulajdonjog bekebelezésénél a tulajdonjoghozi címet mindenkor ki kell tennünk : épen ugy ki kell tennünk a telekkönyvi bekebelezés által szintén ingatlanná vált zálogjog tulajdonának megszerzése alapján teljesített bekebelezéskor is a megszerzésnek, vagyis a jog átruházásának módját, azaz tulajdonjoghozi címét. Véleményem szerint tehát a zálogjognak (alzálogjognak, végrehajtási jognak) telekkönyvi átruházása ekként volna bejegyzendő : a C. 2. alatt Germán Sándor javára előjegyzett, C. 4. szerint azonban végrehajtásilag bekeblezett zálog- s végrehajtási jognak engedmény által történt átruházása: Dimko Márton temesvári lakos javára bekebelcztetik. rétéinek sokoldalúsága is bámulatba ejtette kortársait és szerencséje ekkor már végképen meg volt állapítva. De föl van jegyezve nemesszivüsége és becsületessége is. Elhalt atyja adósságokkal túlterhelt vagyont hagyott vissza s ő nem nyugodott addig, míg e tartozatlan adósságokat teljesen ki nem fizette. Még azt is megtette, hogy a hitelezőket, a kik már rég nem számítottak pénzükre, egyenkint vadászta össze. S ezt a pénzt ő mind évekig tartó nehéz munkával szerezte meg. Államférfiúi pályája 1842-ben kezdődik, mikor őt a chinoni választók a kamarába küldték. Itt lángoló szabadelvüsége által tünt ki s csalódásai akkor renditették meg benne először a monarchiában vetett hitet. Az ellenzéken Odilon Barrot mellett foglalt helyet, de ennél sokkal demokratikusabb érzelmű és kevésbé türelmes volt a hatalom iránt. A viszonyok ekkor a nép barátai ellen fordultak s a korrupció elterjedt. Crémieux tehát a februári forradalomhoz csatlakozott. Innét túl a köztársaság hivei emberi közt, a kormányon található, ámbár óvatosan ment bele az új államrendbe. A második köztársaságban Lamartine csoportjához tartozott s nagy része volt a köztársaság államjogi és humanitárius törvényhozásában. Ekkor már annyira belemelegedett a köztársaság szeretetébe, hogy élete legszebb napjainak tartotta e rövid korszakot. Politikai ékesszólása is e korban ragyogott leginkább. Az ő müve volt a halálbüntetés eltörlése is a politikai bűntetteknél. Emellett a köztársaságot örökösnek hitte s fölébredt a — Mázasban a közönségres bűntettesek közt, a kik közé őt az államcsíny embere III. Napóleon záratta el a többiekkel együtt. E nap épen házassági évfordulója volt, melyet ő kegyelettel szokott megünnepelni A császárság alatt ismét a barreau tevékeny embere s ott, az egyetlen szabad ponton, kel az elnyomott jog és szabadság védelmére. Hangja messze elhallatszik s mintha megint elülröl kezdené az életet. Számára nem léteznek »hálátlan ügyek«. Mindenből csinál valamit egy pillanat alatt és szívóssága csodálatra méltó. Könnyen dolgozik s a legbonyolultabb pereken is áthat azonnal éles pillantásával. Ekesszólását bámulja és szereti" mindenki, csak a császárság emberei nem, de ezek nem férnek hozzá. Esetlen testalkatát, szögletes fejét mindenki megbocsájtja neki s mindenki elmerül ezen kiváló és független ember csodálatában. S ő senkit sem utasit vissza, a ki hozzá folyamodik. Az maradt, a kinek a nép 1848-ban ismerte, mikor az utcán az emberek igy beszéltek utána: Voici le bon papa Crémieux! Igy öregedett meg lassan, mikor a harmadik köztársaság 1870-ben ismét maga mellé szólította. Szerepe e korból minden művelt ember előtt ismeretes. Az algieri izraeliták fölszabadítása által 35,000 új polgárt adott hazájának s a legyőzött Eranciaország fölszabadításánál első helyen segédkezett. S végül ezen nagy ember a hatalomról visszavonulva, csöndesen, békében, emlékei közt élte le utolsó napjait. S a halál is kíméletes volt iránta. Elete társával csaknem egy időben szólította magához. Mikor már nagyon elöregedett, ő maga szólott egyszer igy barátaihoz : — Azt akarom, hogy mikor temetni visznek, valaki mondjon egyet-mást fölöttem, mikor utolsó lakásom ajtaja elé letesznek. Azt akarom, hogy ezt mondják: »0 jó ember volt!« Es ez a legkevesebb a mit felőle el lehet mondani.