A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 24. szám - A vaspályák kártéritési kötelezettsége személyi balesetek miatt. 1. r. - Közös ingatlanok végrehajtása

A JOG. r.<.; 4. Nézetem szerint a telekkönyvben föltételek és korlátolások bejegyzésének igen, de puszta megjegyzéseknek helye nincs. Az adott esetben tehát a sz.-sárosi 207. sz. tjkvben C. 8. alatt foganatosított bejegyzésnek ezen kifejezése: «azon megjegyzéssel, hogy ezen követelésből csak 243 f r t 74 kr. áll fenn« egészen helytelen és jogilag semmi. Mert puszta megjegyzéssel a jelzálogot vagy a jelzálogi követelést sem egészben, sem részben meg eem szüntethetjük. Minden bejegyzés egészben és teljesen mindaddig fenáll, a mig annak törlése be nem kebeleztetik. Az adott esetben tehát, miután a többé fenn nem álló 20 frt 06 kr. törlésének bekebelezésére az engedményokmányokban engedély nem foglaltatik, az engedmény által történt átruházást Schuszter Márton javára minden megjegyzés nélkül csupán csak az átengedett 243 frt 74 kr. erejéig kellett volna bekebelezni; minthogy a tkvi rendt. 58. §-a szerint nemcsak az egész jelzálogi követelést, hanem annak hányad- vagy számszerűleg meghatározott részeit is lehet másra átruházni. 5. Az adott esetben a sz.-sárosi 207. sz. tjkvben C. 8. alatt foganatosított bejegyzésnek ezen kifejezése: »f e 1 ül b e k e b eleztetik«, egészen helytelen. A telekkönyvi rendtartások a bejegyzéseknek csak ezt a három faját ismerik: bekebelezés, előjegyzés és följegyzés. A felülkebelezés vagy felülbekebelezés ismét nem egyéb rosz szokásnál. Ez alapon meg lehetne honosítani még ezeket a kifejezéseket is: feljebbkebeleztetik, legfelülkebeleztetik; vagy megforditva: lejebbkebeleztetik, stb. Semmi szükségünk az ilyen kifejezésekre. Az osztrák általános polgári törvénykönyv 454. §-a az alzálogositást megengedi. S ha egyszer valamely zálogjogra az alzálogjog a nyilvánkönyvben bekebeleztetik: mindenki tudja, hogy az ilyen zálogjogra még egy másik is nehezedik. Fölösleges tehát ezt a körülményt még külön is a felül szóval hangsúlyoznunk s ez által a tkvi rendt. 59. § át megsértenünk. Igaz, hogy törvényeinkben is akadhatunk ilyen helytelen kifejezésekre. Például a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában kelt 1868. évi L1V. törvénycikknek — már megszűnt — 390. §-a igy szólt: »13ekeblezett kötelezvény foglalása esetében a jelzálog felülkeblezését hivatalból eszközli a kiküldött.« De azért ez még sem ok arra, hogy a minden valószínűség szerint bővebb megfontolás nélkül ugy könnyedén odavetett kifejezésben foglalt helytelen példát kövessük, mikor a helyes uton bátran és könnyen járhatunk s mikor letérni semmi különös ok nem kényszerít. A vaspályák kártérítési kötelezettsége személyi balesetek miatt. \ (1874: XVIII. t.-c.) >< I. Irta : Dr' DOBAI VIKTOR, budapesti ügyvéd. Már a régi Róma XII táblás törvénye nyújtott némi oltalmat a szándékos károsítások esetében. Majd később — különösen az actio legis A q u i 1 i a e és a lex C o r n e 1 i a nyomán az actio aestimatoria által — már hathatósabb jogsegély biztosíttatott a károsultnak. Ép oly mérvben, a mint Róma culturalis élete fejlődött: tökélyesült jogrendszere is. Azon barbár felfogás, mely csak abban lát értéket, a mi az igazság mérlegének serpenyőjére volt — habár csak jelképileg is — helyezhető és a mely csak a testi, a közvetlen érintés által, vélt kárt okozhatni (damnum corpore corpori dátum), lassanként helyet adott egy kevésbé darabos, de még mindig primitív jognézetnek, miszerint közvetlen testi behatás nélkül is okozható bár károsítás, de csak valamely testi dolgon (damnum corpori, sed non corpore dátum), mig végül oda érett a jogi élet, miszerint egyátalán bármely jogtalan cselekvény által (dolo, culpa) és pedig nemcsak magán a testi dolgon követhető el károsítás (nec corpore, nec corpori) és az ekként károsult az »a c t i o accomodata 1 e g i A q u i 1 i a e« nvujtotta jogsegélyt vehette igénybe. És ekkor már nemcsak a tényleges kár (damnum emergens), hanem a veszett haszon (lucrum cessans) is a megsértett magánjogi anyagi érdek (interessé) gyanánt szerepelt és a kármennyiség aestimálásánál számitásbakerült. Az ó-világ classicus culturájával együtt lehanyatlott a már tökélyre vergődött jog is, és csak az új korral éledt a jogtudomány is újabb életre. A polgáriasult nemzetek gazdászati és társadalmi rendét újabb alapokra helyező fontos találmányok, a jogtudománynak is új irányt adván: a középkori patriarchális hűbéri elem a civilis jogból is mindjobban kiszorult. A productio és közlekedés eszközeinek (értve a szellemi communicatiót is) rendkívüli tökély.rsülte, újabb köz- és magán gazdászati alakulatoknak adott életet, a melyek föfontosságú tényezők lévén, csakhamar törvényes rendezést igényeltek. De ezen nagy gazdászati és társadalmi vívmányoknak, mint p. o. a rendkívül gyors és könnyű közlekedésnek is meg voltak a maga hátrányai és veszélyei is. így történt, hogy azon kárositó és életveszélyes cselekvények és mulasztások, melyek a vaspálya üzeménél előfordulnak, azok gyakori és nagyobb térbeni ismétlődése folytán a nyugot-európai államokat, igy Ausztriát, a német birodalmat, Angliát, Franciaország-, Svájc- és a többi fejlettebb államokat is csakhamar arra indították, hogy ezen mindjobban elharapódzó veszély ellenében rendszabályokról gondoskodjanak. Az újabban nálunk is nagy mérvben keletkezett, többnyire rövid, záros határidőhöz kötött vasúti építkezések a magyar törvényhozást is arra késztették, hogy ennek ellensúlyozására a közönséges magánjoginál szigorúbb törvényszabályokat alkodon Az 1874: XVIII. törvénycikk a méltányosság kívánalma által is sugaltatott. Igy például vegyük azon esetet, hogy valamely község népének gazdászati vagyonát leginkább munkaereje képezi. Ha most ezen község népe p. o. egy vasút felépítése céljából, a munka szinterére utaztában a vasutvonat kisiklása folytán az alatta elterülő folyam vizébe fúlva, maga után csak nőket és gyermekeket hagy: kérdés támad az iránt, ki tartsa el a halálukat lelt családfők után visszamaradt — magukkal jótehetetlen — özvegyeket és árvákat ? Ha az illető vaspályavállalat a beállott catastropháért felelősségre vonható nem lenne: (mert p. o. kifogásul felhozhatná, hogy a vonatkisiklást keréktörés véletlenül okozta), akkor első sorban a családi jog szerint obligatióban állók s másodsorban pedig az 1871: XVIII. t.-c. 131. §-ban kijelölt jogi személy, illetve a községet (ennek elégtelensége esetében, a megyét stb.) terhelné az alimentatio és nevelés kötelezettsége és nem a vaspályavállalatot, a mely p. o. az általa szedett vaspálya-fuvarozási vállalati haszon mellett, egy-két százalékot, mint biztosítási praemiumot is szedvén s illetve szedhetvén, magát ez által, valamint erélyes elővigyázati rendszabály által bekövetkezhető baleset okozta károk ellenében oltalmazhatja. y Közös ingatlanok végrehajtása. Irta: KOSTVÁL KORNÉL, ügyvéd Sztrázsán. Miután Ternovszky Béla lugosi kir. törvényszéki bíró urnák a »Jog« 17-ik számában megjelent hasoncímű értekezésére vonatkozólag cikkíró úrral nem mindenben értek egyet, nézetemet a következőkben ismertetem és óhajtom, hogy ezen csakugyan fontos kérdés helyes megoldást nyerjen. Mindenekelőtt felhozom, hogy a felvetett kérdés már a budapesti kir. itélö tábla alábbi határozatával igen természetes módon eldöntetett, mely határozat igy hangzik: »P. 5,928 85 sz. ő Felsége a király nevében a budapesti kir. ítélőtábla Sztanyek István és neje vegrehajtatóknak, özv. Pollák Anna mint term. és törvényes gyám által képviselt Pollák lózsef, Antal, Mihály és Márton kiskorúak elleni a szakolcai kir. járásbíróság mint tlkvi hatóság által 1884. évi július hó 30-ik napján 2,524. sz. a. kelt árverési hirdetménnyel elintézett végrehajtási ügyét a végrehajtatóknak 1884. évi október hó 23-ik napján 3,397. sz. alatt beadott felfolyamodása folytán az 1885. évi június hó második napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő v é gzést hozott: Az árverési hirdetmény akként változtattatik meg. miszerint az abban felsorolt ingatlanokból nem csupán a végrehajtást szenvedőket illető jutalékok, hanem minden egyes birtokrészlet egészben és pedig a hirdetményben kitett kikiáltási árban részletenként külön-külön lesz árverés alá bocsájtandó; mert az elárverezendő birtokrészletek mindenike egy-egy f alatti önálló jószágtestet képez s azok közül egyiknek a kikiáltási ára sem haladja meg a 200 frtot, (végrh. törv. 155. és 156. §-ai) stb.« Fbből nyilvánvaló, hogy az 1881: LX. t.-c. 156. §-ban használt »jószágtest<x kifejezés alatt telekkönyvi testet érteni nem lehet, hanem csak egy önálló jogi természettel biró birtoktestet és pedig akár egyes részletet, akár pedig összetett több részletből álló, de egybetartozó birtoktestet, mely értelmezés a dolog nvitja és ezen természetes magyarázat által a törvény végrehajtása semmiféle nehézségbe nem ütközik és a felvett példában nézetem szerint igy alkalmazandó. 1. A falusi 20-ik számú tjkvben L 1—6. sorszám alatt fel-