A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 24. szám - Minek hozatott az 1881: LIX. t.-c. 29. §-a? - Megjegyzések egy telekkönyvi eset alkalmából. 3. r.

191 500. §. szerinti eljárás, a melynél a közjegyző előtt foganatosítandó tárgyalás alkalmával az ellenérdekű feleknek módjukban van ellentétes nyilatkozataikat megtenni, igazolni és egyezség hiányában őket perre utasítani. Az eset elég érdekes arra, hogy szélesebb körökben szellőztessék. jC^Iinek hozatott az 1881 :LIX. t.-c. 29. §-a? (Adalék a kir. Tábla törvénymagyarázatához.) Irta : ARANYÜSSY SÁNDOR, miskolczi ügyvéd. Az 1881:59. t.-c. vagyis az úgynevezett perrendtartási novella IJX. §-a s/.óról-szóra ezeket mondja : »01y a n ténybeli körülményeket és bizonyítékokat, melyek a z e 1 s ö b i r ó s á g n á 1 elő nem í o r d u 11 a k, a felebbviteli bíróság nem vehet tekintetb e, k iv é v é n, h a a határozat a f e 1 e b b v i v ő meghallgatása nélkül ellenfelének egyoldalú kérelmére keletkezet t«. Ezen rendelkezés előttem nagyon tisztán érthető és világos. Nem jelenthet mást, mint: hogy ha például alperes kellő megidéztetés dacára a tárgyaláson meg nem jelent és ellene makacssági ítélet hozatott, ő a felebbezésben felhozhat védekezésül mindent, a mit a tárgyaláson — ha megjelenik — előadhatott volna és a felső bíróság tekintetbe tartozik venni a fenti §. alapján a felebbezésben producált bizonyítékokat. Mindazáltal már két esetben hozott nekem a budapesti kir. tábla (legutóbb 946/1886. p. sz. alatt) oly értelmű ítéletet, melynél fogva az első bírósági makacssági ítéletet helybenhagyta azon indokból: »mert alperesnek módjában állott volna a tárgyaláson megjelenni és ott a felebbczéslx n előterjesztett bizonyítékokat előadni«. Jól van tehát, megengedem, hogy módomban volt volna a tárgyaláson megjelenni, de hát épen azért hoztam fel bizonyítékaimat a felebbezésben, mert nem jelente m meg a tárgyaláson és ép mert a tárgyaláson meg nem jelentem, nyílt alkalmam a fenthivatkozott szakaszban adott jogsegélyt igénybe venni, mely véleményem, s azt hiszem minden józan gondolkozású jogász véleménye szerint is ép arra az esetre lett szánva, ha valaki a tárgyalásról elmaradt! Sajnálom, hogy a kérdéses ügyek 500 frton aluliak voltak s így a két egybehangzó ítélet ellenében azokat a nagyméltóságú Curíához fel nem vihettem. Nem hiszem, hogy ott helybenhagyó határozat hozatott volna! Denique, miután a hasonló legtöbb esetben a kir. tábla képezi a legutolsó forumot, melynek határozata tehát megdönthetlen szentírás, miért nem szent is, ha megdönthetlen ? Ha a tőrvény meg van, miért nem respectálja azt a kir. tábla ? Honnan menti a jogot a szentesitett törvényt figyelmen kívül hagyhatni ? Ismétlem tehát kérdésemet, hogy minek hozatott az 1881 : LIX. t.-c. 29. §-a? S ha már meghozatott, miért nem tekinti azt törvénynek a tek. kir. ítélőtábla is? A választ szívesen veszem bármely oldalról jöjjön. egjegyzések egy telekkönyvi eset alkalmából. Irta : KÁPLÁNY GÉZA, erzsébetvárosi törvényszéki biró. (Folytatás és vége.) De most jön a java. Ez engedmény alapján zálogjog avagy tulajdonjog kebelezendő-e be? Az osztrák általános polgári törvényköny 1,392—1,394. §-ai értelmében az engedmény tulajdonjogot ád. Az átvevő (engedményes) egyénnek az átvett — nem személyes, de elidegeníthető — jogok épen olyan teljes tulajdonai, mint a boltban megvett és átvett árucikkek. E szerint az átengedett jelzálogi követelésre az engedményes javára a tulajdonjog lenne bekebelezendő a C lapon. így fogta ezt föl dr. Schnierer Gyula is, midőn 1871-ik évben megjelent »A Telekkönyvi Eljárás Rendszeres Kézikönyve« című munkájához csatolt Példatár szerint (a 209-ik lapon) engedmény alapján a tulajdonjogot mondja bekebelezendőnek. És sokan vannak, a kik vele tartanak. De hát hogyan lehet tulajdonjogot bekebelezni a tehe r lapon. ? Mire való akkor a tulajdonlap (B.), ha a tulajdonjog a teherlapon (C) is bekebelezhető ? Hiszen ha ez lehetséges, akkor miért ne tehetnők meg azt is, hogy a tulajdonlapra vagy a birtoklapra terheket jegyezzünk be ? Hiszen kérem — igy kiálthatunk fel — ilyesmi ellenkezik nemcsak a telekkönyvi rendtartás 52. §-ával, hanem a telekkönyvi intézmény szellemével, alapelveivel és egész rendszerével! Ez nem volna egyéb a fogalmak összezavarásánál, mely a telekkönyvi intézményt alapjában rengeti meg. Csak lassan a testtel. Egy alkalommal a császár egyik régi katonáját a »Marseillaise« eldalolása miatt vádolták. Cremieux fogta magát s a törvényszék előtt védbeszéde közben megrendítő szépséggel újra, elszavalta a köztársaság hires csatadalát. Ezzel akarta megmutatni, hogy milyen szép dal az — és kis híja, hogy az egész törvényszék utána nem énekelte. Crémieux nevét ilyen és ehhez hasonló merészségek csakhamar ismertté tették a déli részeken. Nevezetes e korból egy közönséges bűnügyi védelme is. Az 1823. évben történt, hogy egy Polge nevű egyént vádoltak Donadieu szénégető meggyilkolásával. Az áldozatot egy erdőben találták meg szétzúzott fővel, a hova az előtte való napon Polge társaságában ment be. Más bűnjelek is voltak, de bizonyiték aligAz államügyész, mint akkor szokásban volt, Kain és Abel esetére célozva, a szent-irás szavaival fejezte be beszédét: — Felelj Polge — igy szólott — az örökkévaló kérdésére, a ki a felhők közül kérdezi: Polge, mit tettél Donadieu-vel ? íme Crémieux védbeszédének záradéka : — Hallottam; az örökkévaló szavait merik itt emlegetni. De hát ki látta a gyilkosságot; kilátta, amint Polge Donadieu vérétől csöpögött ? Senki. Plallgassanak reám uraim, ha már az Isten szava is bele van, keverve a vitába. — Akkor még csak négy ember volt e földön: Ádám, Eva, a szülök s Kain és Abel a testvérek. Kain viszálkodott Ábellel; a gyilkosságot tehát csakis ő követhette el. Abel fejét egy dorong zúzta szét; a dorong ott feküdt a földön és Kain dorongja volt s a gyilkos megmeredve állott ott az áldozat előtt a kiontott első emberi vér láttára. Isten pedig mindent látott. És ime most következik az emberi igazságszolgáltatás nagy leckéje! Isten nem azt mondotta: »te vagy a bűnös; bűnhődni fogsz«. Hanem ezt mondotta: »Hol van testvéred Kain ?« Vádoló szót mondott előbb s Kain ezt válaszolta : -Hát rám biztad-e, hogy én őrizzem ?« s akkor is csak ezt mondotta az Isten: »A te fivéred vére, melylyel a földet beszenynyezted, hozzám kiáltott.« Mily igazság, Uraim! Isten még akkor is kétkedni látszik, mikor mindent tud! Es ti gyarló halandók, mikor a bűn tőletek távol, tanuk nélkül követtetett el, ti mindent akartok látni, mikor semmit sem tudtok. Mily szerencse, hogy a villám nincsen a ti kezeitekre bizva! A jury Polge-ot 3 szó ellen elitélte ugyan, de csak ezután következett Cremieux diadala. A bíróság, az akkori töt engedelmével élve, Crémieux-t meghallgatta s a jury kissll hez csatlakozván a vádlottat fölmentette. További utja Párisba vezetett s miután egy erabermk. a ki vele egy postakocsin utazott, válóperét útközben, inig a postakocsi pihent, fényesen megnyerte volna, jó hire őt megelőzte a fővárosban. Végképen azonban csak az 1830. júliusi forradalom után telepedett ott le, miután szabad eszméi győztek. A párisi semmitőszék ügyvédi karában a hires Odilon Barrot helyét kapta a kit akkor prefet-nek neveztek ki. — X. Károly vád alá helyezett ministerei közül Guernon Ramille-t védte s ezen ügyben neve nemcsak a barreau, hanem Franciaország történelmével is összefüződött. A képviseleti rendszer visszaállitásának mozgalmai akkor különben is gyorsan emelték az igazi tehetségeket fölfelé s a lapok egymásután kerültek vád alá. A szabadelvű sajtó vádlottjait csaknem kivétel nélkül Crémieux védelmezte. A sikeres, sőt szenzácics perek egész sorát nyerte meg ekkor a hatalom ellen. Jogi isme-