A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 24. szám - A hirdetményi eljárás egy sajátságos esete - Crémieux

190 A JOG. Sőt vannak oly legelő- és erdő-illetőségek is, melyeket az illető tulajdonosok belsőségeiktől és külsőségeiktől, külön váltan már eladtak, melyek pedig a községi erdő- és legelő illetőségek felosztása nélkül, még az új törvényjavaslat szerint sem vehetők fel külön jószágtestkép az új betétbe, ?z új tulajdonos nevére, tehát rendezetlenül maradnak. És viszont van, hogy a telekjegyzőkönyvi tulajdonos eladta, vagy tőle eladatott összes belső és külsősége, de megmaradt tulajdonául máig is, a község nevére felvett közös községi legelőt és erdőt képező erdő- és legelő illetősége, mit később szintén külön eladván, az új tulajdonosnak csak a kezeinél levő szerződés képezi birtokát, mint holt tőkét, mert sem telekjegyzőkönyvi, sem művelés alatt álló, vagy az alá vonható jövedelmező birtoka nincsen, lévén az erdőés legelő illetőség még felosztatlan s a község által közösen legelőül használva. Mi történjék tehát ezekkel ? Az új tulajdonos marad telekkönyvön kívüli, de azért mégis tényleges birtokosa az erdő- és legelő illetőségnek mindaddig, mig az felosztva nem lesz? Ezeknek felosztását és elkülönítését törvény által kötelezővé kellene tenni, ha azt nem akarjuk, hogy a jövő telekkönyvi rendszerünk és birtokviszonyaink még bonyolultabbak legyenek, mint az eddigi. A kataszteri tisztajövedelem, a birtok értéke, tehát annak hitelképessége is csak igy lesz az egyesek birtokai után is alaposan kimutatható. A hirdetményi eljárás egy sajátságos esete. (1868 : LIV. t.-c. 580. §-a.) Irta: CSILLÉRY KÁLMÁN, kir. törvényszéki biró Kecskeméten. Szemben azon ténynyel, hogy a perrendtartás 1S69. évi június 1-je óta életben van, ennek igen sok intézkedése még mai napig is vitás a jogászvilág előtt, a gyakorlat még máig sem tudott az eljárás minden nemében egyöntetű felfogást és kivitelt biztosítani. Ez alkalommal csupán a hirdetményi eljárás egy sajátságos esetére kívánom a figyelmet felhívni. A prts. 580. §-a a) pontja azt rendeli, hogy az örökösök, midőn a hagyaték átadását hirdetményi uton kívánják, az illető birtokbiróság előtt igazolni tartoznak, hogy az örökség k iz á r ó 1 a g őket illeti. Azon esetben (és pedig ily eset igen gyakran fordul elő), midőn az örökhagyó leszármazók és végrendelet hátrahagyása nélkül hal el, a hagyaték pedig közszerzeményi jellegű és ezt TÁRCA. y Crémieux, / Irta: Q. — A »Jog« eredeti tárcája. — A világhírű francia jogtudós, államférfiú és humanista pályafutásáról a párisi ügyvédi testület őszi megnyitó gyűlésén a testület első titkára : Bonhoure Alfons, nagyszabású emlékbeszédet tartott. E beszéd nyomán ismertetjük Crémieux életét. Crémieux Izsák, Mózes, Adolf Nhnes-ben a nagy forradalom után, 1796. ápril 30-án, zsidó családból született. Atyja a terrorizmus alatt az odavaló városi tanács tagja, a thermidori csiny következtében fogságba került s csak nagy nehezen bírt kimenekedni. Üzlete azonban ez alatt tönkrement s három fia közül csak ez az egy maradt életben. S ez örökölte atyjától gondos nevelés által a nagy forradalom szellemét. A gyermek már az iskolában föltűnő észtehetségének és szónoklati képességeinek adta bizonyítékát elannyira, hogy iskolatársai már serdülő korában »az ügyvéd« melléknévvel ruházták fölA következés megmutatta, hogy a gyermekek Ítélete nagyon is helyes volt. Kora ifjúságában, mint párisi tanuló s mint azon kor fiatalsága egyáltalán, Bonaparte Napóleon rajongó híve volt s 1815. április 1 li-án abban a szerencsében részesült, hogy az Elbából visszatért imperátor elé bajtársainak egy küldöttségét vezethette. Kezét a hátramaradt hitvestárs, az o. b. é. 14. §. a) pontja alapján a maga részére igényli (és pedig törvény alapján igényli), az a kérdés, hogy alkalmaztassék a prts. 580. §. a) pontjának azon rendelkezése, hogy az örökség kizárólagosságáról az igénylő meggyőzze a bíróságot? Elég-e azt bármelyik folyamodónak állítani, hogy a hagyaték közszerzeményi jellegű és a bíróság ezen állítás folytán felhívja a netalán létező oldalági örökösöket hirlapilag arra, hogy 45 nap alatt jelentsék be ellentétes igényeiket, különben'a hagyaték átadatik a folyamodónak? Nem elég, mert a prts. 580. §. a) pontja ugy rendelkezik, hogy a hitvestárs igazolni tartozik, hogy az örökség kizárólag őt illeti, ez alatt természetesen nem azt értjük, hogy megelözi-e a hitvestárs az oldalági örökösöket az öröklésben, sőt előbbi az utóbbiakat kizárja, hanem azt értjük, hogy nem elég állítani, hanem igazolni tartozik a hitvestárs azt, hogy a hagyaték közszerzeményi jellegű. Igaz ugyan, hogy ha a hitvestárs azt igazolni tudja, az esetben a hirdetmény kibocsátása felesleges, miután leszármazók hiányában ugy is kirekeszti az oldalági örökösöket az öröklésből, de ezen kitérés után az itt a főkérdés, hogy a hitvestárs mivel tudja igazolni (contradictorius eljárás kizárásával) okmányszerüleg a/.t, hogy a hagyaték közszerzeményi jellegű? A szerzéslevelekkel, a telekkönyvi bekebelezéssel, a melyekből kitűnik, hogy az illető ingatlan az örökhagyó és házastársa által vétettek ? Úgyde ezek nem alkalmasak ennek igazolására, mert a birói gyakorlat szerint a vett ingatlan is csak a) a netalán létező adósság; b) a netalán létezett, elidegenített ősi vagy ági vagyon helyrepótlása és c) a netalán létezett külön (hitvestársi) vagyon helyrepótlása utáni részében, tehát az ezeket felülmúló értékben képez közszerzeményt, a melynek eldéntése ugyan peres eljárásban nehézséget nem okozna, de hirdetményi eljárásnál, egyoldalú előterjesztése alapján megnyugvással sem jobbra, sem balra el nem dönthető. Anynyira pedig nem lehet menni, hogy a hitvestárstól azt követeljük, hogy igazolja, miszerint adóssága, ősi, ági és külön vagyona soha sem volt az örökhagyónak. Vagy azt követeljük a hátrahagyott hitvestárstól, hogy az összes oldalági örökösök ismerjék be az ő kedvéért a hagyatéki vagyon közszerzeményi jellegét és közösen folyamodjanak az átadásért. Ilyen oldalági örököst, ki a saját érdeke ellen adna a hitvestársnak nyilatkozatot, egykönynyen nem fogunk találni. Miután tehát egyrészről a bíróság megkövetelni tartozik a folyamodótól annak igazolását, hogy az öröklésre kizárólag ő van hivatva és miután másrészről ennek a folyamodó semmiképen eleget nem tehet, ebből az következik, hogy a közszerzeményi javakból álló hagyatékra, a hitvestárs hirdetményi eljárás utján, öröklési jogának birói elismerését és a tulajdonjog átkebelezését sem kérheti, vagyis az adott esetben a prts. 580. §. szerinti eljárás nem alkalmazható, hanem helyette alkalmazandó a prts. melyet a nagy császár megérintett, rajongásában két napig felkötve hordozta. Ezen időben Crémieux ékesszólását már sokan ismerték. A restauratio s az u. n. fehér terrorizmus őt Párisból, a hol tanult szülővárosába szólította haza. Ott szembe fordult a restauratio hatóságaival, a minek következése az lett, hogy apai házát a királypárti zavargók kifosztották. Ő maga a családdal együtt Aix-be menekült. S itt kezdte el tulajdonképen pályafutását, mint védő. Két év alatt, 1817-ben sokat tanult s az ügyvédi jogosultságot megszerezte. Akkor még csak 21 éves volt. Az ügyvédség a restauratio idejében meglehetősen veszedelmes mesterség volt, különösen a déli Franciaországban, a hol a politikai és vallási ellentétek élesek voltak. A királypártiak dühöngése féket nem ismert s a hatóságok maguk segítették elő a vérengzéseket. Igen gyakran az áldozatokat ítélték el lázadók és felbujtók gyanánt. Crémieux szerepe ebben a helyzetben már ki volt jelölve. Már az ügyvédi esküjét követő napon ott állott a védői szószéken s politikai nézettársait védelmezte az esküdtek előtt. E korból ékesszólásának nem egy szép gyöngye maradt fönn. Mindenki sietett hozzá, a kit csak a restauratio megsértett s meg is találta benne mindenki a szabadság bátor védelmezőjét. A mozgalom azonban, mely a Bourbon-dynastiát később elsodorta, már akkor megkezdődött. Ismeretes dolog, hogy ebben a francia ügyvédeknek milyen kiváló szerep jutott. Mindenütt a barreau volt a kedvezményező és a liberális mozgalom vezetője ; Crémieux merészsége a törvényszék előtt pedig határt nem ismert.