A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 23. szám - A csődbeli megtámadási jog és a végrehajtási törvény

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 23. számához. Köztörvényi ügyekben. Hitvestársi örökösödésnek nincs helye itéletileg asztal- és ágy tél elválasztott házasfelek közt. A szegedi kir. törvényszék (lb84. május 8. 6,849. sz. a.): Erdélyi Döme ügyvéd által képviselt özv. ifj. N. C. Istvánné, szül. N. Terézia felperesuek, Polczner Jenő ügyvéd által védett özv. id. N. C. Istvánné, Z. Juliánná és társai elleni alperesek elleni hitbér, hozomány, özvegyi tartás s hitvestársi örökség iránt folyamatba tett perében következő Ítéletet hozott: Felperesnő a hitbér, nászajándék, régibb és újabb időbeli tartásdíjak iránti követelésével elutasittatik. Ellenben felperesnő öröklési joga a mai napon 6,840/1884. sz. a. hozott trvszéki Ítéletben, néhai ifj. N. C. István hagyatékához tartozóknak bíróilag kimondott 286 frt értékű arany-, ezüst-nemüekre az A. Viktor által a tömeg részére visszatérítendő 30 frt készpénzre, a 100 frt kifizetett összeget képviselő 314. számú szegedi kereskedelmi és iparbank részvényre a több egyes adósoknál künnt maradt és a hagyatéki leltár 3—31. t. alatt tüzetesen megjelölt, összesen 7,607 írtban felszámitott pénzbeli követelésekre a leltár 32—55. t. alatt felsorolt és összesen 230 frtra értékesített ingóságokra, nemkülönben a szegedi 1,074. számú telekjegyzőkönyvben irt 1,183. hrsz. ház és helyteleknek 31,801. A. hrsz. a. szántóföldnek és a szegedi 14,100. sz. tjkvben irt 110. hrsz. ház és beltelkeknek n. ifj. N. C. István tulajdonához tartozó felére nézve az ezekbe befektetett s a 182/1883. sz. ítélet szerint 1,190 frtot tevő öröklött vagyonérték kivételével 737 frt 73 kr. hagyatéki teherrel, hitvestársi Örökület címén megállapíttatik és alperesek a felperesnő részére fentebbiek szerint oda itélt Összes javaknak, örökségük erejéig kiadására köteleztetnek, alperesnő pedig ugyanazok tényleges kiadásának és az ingatlanok tulajdonjoga telekkönyvi bekebelezésének kérelmezésére feljogosittatik, stb. Indokok: A hitbér az özvegységre jutott nőnek hitvesi hűség jutalmául tüzettetik és miután felperesnő a keresetlevélhez A. alatt mellékelt szentszéki Ítélet szerint férjétől, ifj. N. C. Istvántól 18V5. évi aug. hóban tettlegesen különvált s ugyanazon Ítélet alapján 1860. év óta törvényesen elválasztva élt és így a házastársi hűséget férje N. C. István irányában nem is gyakorolhatta, ez oknál fogva felperesnő törvényi hitbér iránti követelésének helyt adni nem lehet. A 30 frt nászajándékra nézve támasztott követelés sem állapitható meg. Mert alperesek tagadásával szemben elfogadhatólag nem bizonyította be felperes, hogy azt néhai ifj. N. C. Istvánhoz, mint volt férjéhez vitte és azt annak vagyonába beruházta volna, a tényleges különváláskor pedig annak birtokában hagyta volna. Az 1860. április 19-től, mintáz A. alatti szentszéki Ítélet keltétől, 1878. szept. 14-ig, mint a jelen per megindítása idejéig terjedő időre összesen 5,700 frt, azon túli időre pedig évenkénti 300 frttal felszámítandó mennyiség, mint tartásdíj iránti keresetekkel szintén el kellett utasitani felperesnőt. Mert a tartásdíjak végett felperesnő még akkor életben volt férje ellen 1860. aug. 2-án megindította keresetét a csongrádmegyei volt cs. kir. törvényszék előtt s azon per mai napig sem terjesztetett be birói ítélettel; az ugyanazon tárgyban előző per befejezése vagy megszüntetése előtt indított kereset érdemi elbírálás alá nem vehető; a jelen per folyamatba tétele utáni időre vonatkozó része pedig a keresetnek meg nem állhat; mert a férj halála után az életben maradt házastársnak nem tartási díjra, hanem özvegyi jogcímen a hagyaték haszonvételére lehet igénye. Felperesnő öröklési joga az ő férje hagyatékához tartozóknak egy külön ítélettel kimondott ingó és ingatlan javakra nézve, a mennyiben azok nem öröklött vagyon természetével birnak, megállapittatott azért, mert felperesnő, habár el lett is ideiglenesen választva férjétől, néhai ifjabb N. C. Istvántól s mint törvényesen elválasztott nő a halálozást megelőző 25 éven keresztül nem ék Budapest, 1886. június 6-án. is együtt férjével, az örökhagyó ifj. N. C. Istvánnal, mindazáltal nem szűnt meg egész ifj. N. C. István haláláig ennek törvényes neje lenni s az A. alatti szerint saját hibája nélkül történt különlakás által nem vesztette el, a törvény által részére, mint hitvestárs részére, leszármazó és felmenő ágbeli örökösök nemlétében biztosított azon jogát, mely szerint a férj halálával hátramaradt minden szerzeményi vagyonokbani örökösödés, végrendelet hiányában az oldalági örökösökkel szemben öt megilleti, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1885. febr. 10. 38,133. sz. a. : Az elsöbirósági Ítéletnek a kereset egy részének elutasítására vonatkozó, felperes által nem felebbezett része érintetlenül hagyatván, alperesileg felebbezett egyéb része megváltoztattatik és felperes a hitestársi öröklésre irányzott keresetével is elutasittatik, stb. Indokok; Felperes az ítélet ellen felebbezéssel nem élvén, annak elutasító részei érintetlenül hagyandók, a keresetnek helyt adó része pedig megváltoztatandó és felperes hitestársi öröklésre alapított igényével is el volt utasítandó, mert habár kétséget nem szenved, hogy leszármazók nemlétében a szerzeményi vagyonban hitestársi öröklésnek van helye, de miután felperesnő már a keresetben is határozottan beismerte, hogy a válóperben hozott A. alatti Ítélet keltekor néhai férjének vagyona nem volt és igy nem a házasság előtti, hanem csupán a házasság tartama alatt szerzett vagyonról, vagyis közszerzeményröl lehet szó ; miután továbbá közszerzeménynek csak azon vagyon tekinthető, melyet a házastársak a házasság megkötésétől fogva annak törvényes megszűntéig szereznek, ezen fogalom pedig a házastársak együttélését feltételezi; miután végre felperes saját előadásából kiderül, hogy férjét 28 heti együttélés után elhagyta és azóta (25 éven át) jogerejü Ítélet folytán elválva és külön élt, kétségtelen, hogy a közszerzeményre alapított hitestársi öröklésre helye nincsen; miért is az elsöbirósági Ítéletnek megváltoztatásával felperesnőt erre alapított keresetével is elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia |1886. május 5. 125. sz. a.): A budapesti kir. itélő tábla felebbezett ítélete a felperes elutasított hitvestársi öröklési igényére nézve helybenhagyatik ; egyéb részeiben azonban a ptr. 108. §-a alapján feloldatik s ugyanazon másodbiróság utasittatik, hogy az elsöbirósági Ítéletet a keresetbe vett hitbér, hozomány és tartás tekintetében vizsgálat alá vévén, hozzon újabb ítéletet, stb. Indokok: Felperest hitvestársi igényével elutasítani kellett, mert ő férjétől az A. alatti szentszéki Ítélettel férje vétke miatt még 1860-ban ágyra s asztalra nézve bizonytalan időre elválasztatott s azóta férjétől elváltán élt. Az oly elválasztás után pedig a házastársak egyike sem veheti igénybe a hitvestársi örökséget, mely különben nemcsak a közszerzeményi, hanem egyá1 talán minden szerzemény ; ugy a házasság előtt, mint annak tartama alatt szerzett javakból követelhető, mert a hitvestársi öröklés lényege a kölcsönösség, ugy, hogy az egyik házastárs öröklési igényének megszűntével a másik házastárs öröklési igénye is megszűnik. A felperes azonban hitbért, hozományt és tartást is vett keresetbe és a midőn ezekre nézve őt az elsőbiróság elutasította, de megítélte neki a hitvestársi örökséget: ö az elsöbirósági ítélet ellen felebbezéssel nem is élhetett, mert megítéltettek neki tulajdonul ama javak, a melyekből kielégítését a hitbérre, hozományra s tartásra nézve követelhetni vélte azon esetre, ha hitvestársi öröklési igényével elutasittatik. Ily körülmények közt tehát a másodbiróság, midőn a felperest hitvestársi öröklési igényével elutasította, nem hagyhatta volna érintetlenül az elsöbirósági Ítéletnek a hitbérre, hozománvra s tartásra vonatkozó részét. Ennélfogva, miután a harmadbirósá^ a másodbiróság Ítéletét a hitvestársi öröklés tekintetében helvbenhagyta, a másodbiróság a prts. H8 §-nak alkalmazása mellért a hitbér, hozomány s tartás iránti igény elbírálására volt utasítandó. Ha yalamely kötvényből felmerülhető minden peres kérdésre nézve a szabadon választandó sommás bíróság lett kikötve, ennek