A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 2. szám - A végrehajtási törvény 145. és 148. §§-ainak magyarázata

A JOG. 15 És vájjon csakugyan vannak-e az egész magánjogi materiára vonatkozó magyar forrásaink ? Vájjon az, a mit szerző szokásjogi forrásnak nevez el csakugyan magyar szokásjog lesz-e, vagy nem lesz-e a codiíicált osztrák, svájci vagy szászországi magánjog, mint azt újabbkori számos magánjogi Íróinknál tapasztaltuk ? Igen is vannak forrásaink, mondja szerző, »hiszen jogállamban élünk, bíróságaink mindennemű jogi kérdésről mondanak ítéletet és itt ez Ítéletekben birjuk a magyar magánjog felismerésének legfőbb forrását; azok ellenében pedig, kik judicaturánkban a consequentiát nélkülözik, kik azt vallják, hogy felső bírói ítéleteink jogforrásnak rfB^ tekinthetők, mert judicaturánk ellentmondó és a kimondott elvet consequenter nem követi, vállalkozik szerző annak kimutatására, hogy igen is birjuk ez ítéletekben a magánjognak kitűnő forrását, mert — úgymond, — az ellentmondás nagyobbrészt csak látszólagos és azok felfogása szerint, kik e jogforrás rendszerességét kétségbe vonják »a magyar állam jogéletét az ököljoghoz hasonló állapot jellemezné«. Részünkről nem osztjuk ugyan e tekintetben szerző felfogását, mi is azok közé tartozunk, kik törvényhozásunkban a rendszerességet és judicaturánkban a consequentiát nélkülözzük, és ha állapotainkat az ököljoghoz hasonlóknak nem tartjuk, azt annak kell tulajdonitanunk, hogy bíróságainknál oly erős a jog és a méltányosság iránti érzet, hogy a concret esetet, ha nem is egy consequenter követett elv szerint, azt mégis az adott körülmények nyomán a méltányosság szerint döntik el. Sőt ezen. a méltányosság iránti hajlam teszi azt, hogy bíróságaink a már egyszer kimondott elvet akkor, midőn az a concret esetre méltányosnak nem látszik, a vélt méltányosság kedveért módosítják vagy megváltoztatják. De látjuk még ezenkívül azt is, hogy épen judicaturánk az, mely nem akarja a következetességet vezér elvéül elismerni; judicaturánk az, mely hangoztatja, hogy csak a concret esetet és nem az elvi kérdést dönti el, a miből megint következik azon tapasztalt körülmény, hogy bíróságaink hozott Ítéleteikre, az általuk kimondott elvekre mint praecedensre soha nem hivatkoznak és az elvnek formulázását és kijegecedését a mennyire csak lehet kerülgetik. Igaz, hogy a biró feladata tulajdonképen csak a concret esetet dönteni el és a tudomány dolga azután a hasonló esetekben hozott ítéletekből az elvet levonni és formulázni, de mindeddig azt is tapasztalhattuk, hogy a judicaturánknak ily tudományos feldolgozása is vajmi keveset lenditett a formulázott elvnek következetes alkalmazásában. Meglehet azonban, hogy annak oka abban is keresendő, hogy a különböző magánjogi elveket tartalma-ó speciális törvényeink, valamint a számos legfőbb bírósági ítélet eddig rendszerbe hozva nincsen és a tudományos feldolgozás utján megállapított elv, a rendszeres összeállítás hiányában, a hasonló eset eldöntésénél vagy elnézetett vagy máskép értelmeztetett. És igy mindenesetre nagy örömmel üdvözölhetjük szerző munkáját ki bő ismereteivel, roppant nagy szorgalommal a különböző speciális törvényekben, miniszteri rendeletekben és birói Ítéletekben elszórt magánjogi tételeket rendszerbe foglalta és rövid, velős mondatokban szabatosan formulázta. Vájjon sikerült-e neki az egész anyagot felölelnie, a felett természetesen csak akkor fogunk ítéletet mondhatni, ha majd az egész munkát látjuk, jelenleg csak az I. rész fekszik előttünk, mely az úgynevezett általános határozatokat a személy- és családjogot tartalmazza; és e részben a létező jogszabályok kimerítően vannak előadva. A munka rendszeréül szerző, mint látszik, az osztrák polg. tkv. rendszerét fogadta el, kibővítve azt mind azon speciális törvényekkel, rendeletekkel, némileg eljárási szabályokkal is, medvék az egyes magánjogi intézkedésekre vonatkoznak, ugy hogy a feldolgozott anyag tekintetében csakugyan teljes képét látjuk annak, a mi Magyarországban mai napság, mint jog és törvény érvényes és a gyakorlati jogász csak köszönetet mondhat szerzőnek, ha nem tartotta magát szigorúan tisztán csak a magánjogi szabályok előadásához, mert csak igy tudta teljes képét adni a létező jognak és a gyakorlati jogász számára a magánjogi anyagot tartalmazó összes törvények és rendeletekről felette hasznavehető, sőt tán nélkülözhetetlen compendiumot szolgáltatni. (Befejező cikk küvelkezik.) Dr. Wittmann Mór. TfárHZÓ a párbér-vitához. Irta: Timon Akos, Budapest, 18S6. Ara 60 kr. Szerző utolsó megjegyzései azon cáfolatra, melyet Kováts Gyula szerzőnek a »Párbér Magyarországon « című nagy munkájára irt. Mi e vita során megjelent minden irodalmi nyilatkozatot hűségesen ismertettük és igy felmentve érezzük magunkat ezen »zárszó« alkalmából újabb ismertetéssel ismétlésekbe esni Nem mulaszthatjuk el azonban e helyütt is azon rendkívüli ott honosságot a legtávolabb eső forrásokban kiemelni, melyet Timon ezen rövid »zárszóban« is tanusit. Nem hiszszük, hogy ezen zárszó után lehetne még valakinek ujat az ügyben fölhozni. A német birodalmi büntető törvénykönyv magyarázata. (Commentar zum Strafgesetzbuch für das deutsche Reich. Von Dr. Justus Olshausen. Zweite umgearb. Auílage. 6. Lieferung. (51 — 61 Bog.) Berlin 1885. Verlag von Franz V ah len. Ezen már ismertetett kitűnő commentárt újabban ajánlani felesleges. Vegyesek. A kettős házasság1 elévülése. Már lapunk mult évi 5l-ik számában jelentettük, hogy az igazságügyminiszter felhívására a kettős házasság elévülése kérdésében a budapesti főügyész egy körrendeletet bocsátott ki, melynek tartalma a következő : Egy előfordult eset alkalmából tapasztaltam, hogy a budapesti kir. itélő tábla egyik határozatában a kettős házasságot nem tekintvén folytonos bűntettnek (delictum continuum, Dauerverbrechen) kimondotta, hogy, bár a tényállás szerint az érvényesen kötött első házasság teljes hatályában fenállott és a második házasság sem szűnt meg, a bűnvádi eljárás megindítása a btk. I(i6. i|-ának 4. pontja alapján mégis elévült, mert a bűntettet képező második házasság megkötésének napjától öt év elmúlt. Nem akarok bővebben azon, a büntető jogtudományban mai napig is kontroverz kérdésnek fejtegetésébe bocsátkozni, hogy a kettős házasság folytonos vagy pillanatnyi bűntett-e ? Nem pedig azért, mert a mi büntetőtörvénykönyvünk e kérdésben határozott álláspontra helyezkedett és abból indult ki, hogy kettős házasság egy tartósságra számított állandó viszony, mely folytonos jogsérelemmel jár az állam által alapintézményként elfogadott monogám házasságra nézve. A meddig a két házasság tényleg létezik, addig a második házasság folyton sérti az érvényes monogám házasságot és e sértésnek folytonossága csak akkor szűnik meg, ha az egyik házasság megszűnik. A kérdésnek elvi megoldása különben az elévülés megkezdése időpontjának meghatározásánál nyer gyakorlati jelentőséget és e tekintetben a magyar büntetőtörvénykönvv lent részletezett álláspontját teljes következetességgel jelzi, a mennyiben a kettős házasság elévülési idejét azon naptól mondja számitandónak, a mikor az egyik házasság megszűnt, a mint az indokolásban határozott kifejezésre is jut: »addig, míg a bűntett tart, az elévülés ugy sem kezdethetik meg. Ha pedig akár az első, akár a második házasság megszűnt, természetes, hogy ez által a bűntett folytonossága véget ért és természetes továbbá, hogy az elévülés csak is ezen időnél veheti kezdetét.<' (Lásd : Anyaggyűjtemény, II. köter, 42 j. lap.) Ennélfogva, miután e kérdést a magyar büntető jogszolgáltatás szempontjából megállapodottnak és eldöntöttnek tekintem, oda utasítom a kir. ügyész urat, hogy tekintet nélkül a budapesti kir. tábla fent érintett határozatában érvényre emelt elvre, a kettős házasság büntette elévülési idejének megkezdésére nézve azon álláspontot foglalja el, melv a btk. javaslatának indokolásában kifejezésre jutott. A m. kir. Curia tanácsainak összeállítása 1886. évre. Polgári tanácsok: I. Elnök : Szabó Miklós másodelnök. Birák : Babos Kálmán, Masirevics Samu, Elekes Pál, Süteö Rudolf, Szabó Albert, Jankovich Gyula, Pósfai Károly. Tanácsjegyzök : Oppl Alajos, Dr. Vasdényey Géza. II. Elnök: Lukács Ignácz tanácselnök Birák : Balásy Antal. Puscariu János, Kossalko János, Czorda Bódog, Szabó Ágoston, Farkas Géza, Ferencz Károly. Tanácsjegyzök: Szíjártó Zsigmond, Vajdafy Emil. III. (úrbéri) Elnök: Szabó Sámuel tanácselnök. Birák: Jamniczky Lipót, Topler Károly, Mersics Miklós, Nagy Sámuel, Pásztélyi János, Ostfty Pál, Szászy László. Tanácsjegyzök : Borszéky Károly, Schindler Jenő. IX. (váltó és keresk.) Elnök : Daruváry Alajos tanácselnök. Birák : Lassel Ágoston, Polgár Ignácz, Szentmihályi István, Lehoczky Kálmán, Korizmics Antal, Oberschall Adolf. Tanácsjegyzök : Perczel Gyula, Saárossy Károly. V. Elnök : Vértessy Sándor tanácselnök. Birák : Szloboda Ferencz, Halmosg Endre, Osváld Sándor, Nagy Imre, Veszprémy János, Ruby Antal, Kaszay Zsigmond, Kozma Zsombor. Tanácsjegyzők : Szent-Ivány Gyula, Kanyó Lajos. Büntető tanácsok: I. II. elnök : Manoilovich Emil c. biró. Birák: Osztróvszky József, Pápay Károly, Horváth László, Paiss Andor, Barthodeiszky Gyula, Keőmley Pál, Lacza József. Tanácsjegyzők : Gebhardt