A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 21. szám - Az elsőfokú bünvádi eljárás reformja és a budapesti fenyitő törvényszék

Ötödik évfolyam. 21. szám. Budapest, 1886. május 23. Szerkesztőség: V. sas-utcza 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas-utcza 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A J O G (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY. ) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYÉI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre 6 frt — kr fél ».. 3 » — » negyed ».. 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal kül dendök. TARTALOM. AZ elsőfokú bűnvádi eljárás reformja és a budapesti fenyítő törvényszék. Irta: Dr. Sík Sándor, budapesti ügyvéd. — Az új igazságügyministerröl. — Az elmebeteg bűntettesek és a büntetőjog. Irta: Dr. Heil Fausztin, kir. alügyész Budapesten. — A pénzügyi közigazgatási biróság és az adótörvény. Irta: Dr. Szerényi Simon, budapesti ügyvéd. — Sérelmek. (Törvényismeret hiánya a belügyministeriumban. Irta: B uc h w a 1 d L., szabadkai ügyvéd. ) — Irodalom, (A büntető eljárás kézikönyve. Irta: Fekete Ödön, királyi főügyészi helyettes Budapesten B i b 1 i o p h i 1 u s-tól. ) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. TÁRCA. A magyar börtönügy fejlődési története a jelen század kezdetétől. Irta: Dr. Lász1ó Zsigmond, igazságügyi ministeri tanácsos Budapesten. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok. ) Az elsőfokú bűnvádi eljárás reformja és a budapesti fenyitő törvényszék. Irta: dr. SIK SÁNDOR, budapesti ügyvéd. Minden jel arra mutat, hogy a bűnvádi eljárás codificatiója, mely vonatkozásaiban a politikai meggyőződések területére is messze kiágaz, a közel jövőben alig fog fedél alá kerülni. A mostani idő nem is igen kecsegtető az egyéni szabadság törvénykönyvének megalkotására. A mai rendszer mellett nincs praejudiciálva semminek, de a mit codexben felad a nemzet, az gyökeresen fel van adva. Azonban ha már a törvényhozástól egyhamar gyökeres segítség nem várható, segítsünk legalább magunkon, a menynyire azt saját hatáskörünkön tehetjük. A Curia már rá lépett a kezdeményezés síkjára. Évek óta ő képezi a bűnvádi eljárás terén a jogalkotás egyedüli forrását. Számos üdvös irányban, egyes alapvető kérdésekre nézve pedig (az ugynevezett vádelv jelszava alatt) enyhén kifejezve kétes értékű túlhajtásokkal, de mindig következetesen elvi küzdelmet vív az eljárás egész vonalán. Alkotmányos szempontból az utolsó öt esztendő e tekintetben valóban tanulságos képet fog a jövőnek nyújtani: minden törvényhozási intézkedés nélkül s a kormány tétlensége dacára, egész perjogi codex-darabokat léptetett életbe a Curia, egyszerűen a törvénykezés utján. A főügyészség is több izben lépett fel kezdeményezőleg, egyes megrögzött balfogalmakat támadva meg. Ideje, hogy a törvényszékek kövessék a példát. Az eljárás súlypontja az első fokban van. Itt foly a per előkészítése, tárgyakra és személyekre kinyuló diseretionarius hatalommal, az itt elkövetett hibák rendszerint helyrehozhatlanok, sőt felebbezési rendszerünk írásbeliségénél fogva a per érdemének sorsa is már itt dől el. S nálunk ép az első fokban fészkel a legtöbb baj. Ez indította az Ügyvédi Kört arra, hogy az I. fokú bűnvádi eljárás reformja iránt lépést tegyen. Utalhatunk a törvényszékek kezdeményező szereplésére nézve is dicső előzményre. A pestmegyei törvényszék egy szép reggel elhatározta, hogy a törvényszéki terem ajtaját megnyitja a közönség számára és kezdett nyilvánosan s közvetlenül tárgyalni; az ország valamennyi törvényszéke csakhamar követte példáját, igy omlott össze az írásbeliség egyik nagy várfala, a törvényhozás és a kormány minden hozzájárulása nélkül. Hasonló erélylyel a bíróságok maguk a fennálló állapotokon sokat lendíthetnének. Hisz számos oly visszásság divik, mely az idők folyamán meggyökeredzett, de melynek megszüntetése semmi törvénybe sem ütköznék és csak egy kis jóakaratba kerülne. Különös szempont forog fenn Budapestre nézve. Itt a törvényszéki eljárás reformja egy előfeltételtől függ, mely nélkül csaknem minden törekvés hiába való: hogy tudniillik a büntető osztály a főváros pesti olda1ára áthelyeztessék. Semmi sem szól a mellett, minden ellene, hogy a törvényszék Budán legyen. Nyilvánosság fent a várban nem fejlődhetik. Azután a tőrvényszék öt épületben ! Az irattár három felé. Még a kiadó is két házban. Ily körülmények közt gyors ügykezelés alig lehetséges és még nehezebb a pontos administratio s elnöki felügyelet. A vizsgálati fogságban levők kellő elhelyezésére nincs hely. Maga a bűnper csak azért húzódik, mert egyik-másik tanu a hosszú uttal járó időveszteség miatt a vizsgálóbíró előtt vagy a főtárgyaiásnál meg nem jelen. Méltánytalanság is ez elhelyezés a bírákra, ügyészekre, de különösen az ügyvédekre nézve. Az előbbiek esetleg Budán lakhatnak, mig hivatásuk állandó központja ott van, de az ügyvédre nézve fölötte terhes minden ügyben s minden apró utánjárás miatt fél napi időveszteséggel átzarándokolni. S a legnagyobb méltánytalanság a nagy közönséggel szemben, melynek több mint háromnegyed része a főváros pesti oldalán lakik. A Ferencváros végén vagy Kőbányán lakó tanu kénytelen, néha lényegtelen dolog miatt, rendesen ugyanazon egy ügyben többször is átfáradni. Ez az amúgy is terhes tanuzási kötelezettséget ok nélkül súlyosbítja, minek árát igen gyakran maga a vizsgálat adja meg. Az elhunyt igazságügyminiszterrel megszünt a főakadály. S a véletlen is közbe játszott, hogy könnyítse e reform megvalósítását. A IV—X. kerületi büntető járásbíróságnak ugyanis a háziur felmondott, 1887. augusztus 1-én ki kell mennie a soroksári-utcai épületből. Már most a Fortuna épületei hat évre vannak ugyan kibérelve, de akként, hogy a szerződés szerint a háziur a törvényszéknek csak hat évre, de a törvényszék a háziurnak bármikor fél évre felmondhat, így tehát a legjobb alkalom volna adva arra is, hogy a büntető osztálynak a pesti oldalra való áthelyezésével a büntető törvényszék a büntető járásbírósággal egyesittessék. Érdemes tett volna az új igazságügyminisztertől, melylyel nevét megörökítené a főváros szivében.