A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 20. szám - A büntető eljárás kézikönyve. 2. r. [könyvismertetés]

A JOG. és ugyanezen tárgyak a B. alatti közjegyzői tanúsítvány szerint nevezett hitelezőnek tettleges zálogbirtokába tényleg átadattak, és mert e szerint panaszlott cég ezen, az átadók után nála hagyott zálogtárgyakat panaszlott üzlethelyiségéből nem szállította, öt a kereskedelmi törvény 305. §-ában engedett zálogjognak gyakorlatában nem gátolhatja. (1885. jan. 27-én 69. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsöbiróság végzése hagyatik helyben. Indokok: A kereskedelmi törvénynek, de a magánjognak is, a kézizálogjogra vonatkozó szabályai nemcsak hogy nem tartalmaznak oly intézkedést, mely szerint a kézizálogjog olykép is megszerezhető legyen, hogy a kézizálogkép kijelölt ingóságokat továbbra is az adós, habár nem saját, hanem a hitelező nevében birlalja és használja, sőt a fenálló törvényes gyakorlat szerint határozottan az kívántatik meg, hogy a kézizálogul lekötött ingóságok — az átadás idejétől kezdve —• többé nem az adós, hanem a hitelező, illetve ennek részére egy harmadik személy birtokában, ennek őrizete és kizárólagos rendelkezése alatt álljanak, mely törvényes megkivántatás pedig jelen esetben az árverési kérvényhez A. és B. alatt csatolt okmányok szerint fenn nem forog: mindezeknél fogva az árverés elrendelését tárgyazó kérelmet elutasítani kellett. (1885. március 30-án 1884. ' évi 260. váltó sz.) Több egyaránt lejárt követelés esetében az adós részéről adott határozott utasítás vagy rendelkezés esetét kivéve, mindig a terhesebb tartozás kiegyenlítésére vélelmezendő teljesítettnek, igy ha lejárt könyvkivonati követelése is van felperesnek, a fizetés a lejárt váltókövetelés törlesztésére forditandónak tekintendő. A székesfehérvári kir. törvényszék, mint váltóbiróság(1885. aug. 19. 6,304. sz. a.) : Dr. Lövy Károly ügyvéd által képviselt L. F. József felperesnek, dr. Flatt Gaston ügyvéd által képviselt R. Mari alperes ellen a 252 frt. iránti váltóperében következő Ítéletet hozott: Ha alperes leteszi a pótesküt arra, hogy a kereseti váltó értékét, vagyis 25"2 frtot felperesnek megfizette, ez esetben a 4,599/1885. sz. sommás végzés hatályon kívül helyezése mellett felperes keresetével elutasittatik stb. Ellenesetben a sommás végzés hatályának fentartása mellett alperes, mint a Sz.-Fehérvárott 1884 szept. 3 án 252 frtról kiállított váltó elfogadója köteles a keresetbe vett 252 frt tőkét felperesnek megfizetni, stb. Indokok : Sz. Gerzson tanú vallomásával alperes félbizonyitékot szolgáltatott arra, hogy egy 252 frtos váltó tartozását felperesnek teljesen kifizette. Miután pedig felperes épen semmivel sem bizonyította, hogy alperesnek a kereseti 252 frt váltó tartozásán felül még egy 252 frtos váltó tartozása lenne, ugyanazért a mivel sem gyöngített félpróba kiegészítése végett alperesnek a póteskü oda ítélendő volt. Ellenben a póteskü le nem tétele esetében, habár ama vélelem ez esetben is áll, hogy alperesnek a kereseti váltón kívül felperesnél más váltó tartozása nincs, mindazonáltal mivel az, hogy alperes váltótartozását kifizettet volna, felperes tagadása ellenében teljesen be nem bizonyittatik, alperes a kereseti tőke megfizetésében elmarasztalandó volt. Felperesnek a tanú ellen tett kifogása figyelembe nem vétethetett, mert a tanú alperesnek meghatalmazott ügyvéde nem volt, de ha lett volna is, miután vallomást tenni kész volt, vallomását a meghatalmazotti minőség nem gyengítené ; végre Felperesnek azon, a tanuvallomási jegyzőkönyvben felhozott állítása, hogy a mennyiben való lenne is, miszerint alperes a kereseti váltót kifizette, felperes mégis jogosítva volna a váltó alperesnek egész a tanú által is érintett tartozása fedezésére1 visszatartani, mint minden törvényes alapot nélkülöző, bírói figyelembe vehető nem volt, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1885. nov. 17. 8,722. sz. a): Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, az 1885. június 3-án 4,599. sz. a. hozott sommás végzés hatályát továbbra is feltétlenül fentartja és alperest feltétlenül kötelezi felperesnek megfizetni, stb. Indokok : Habár az esetben, ha bizonyítva volna azon ténykörülmény, hogy alperes a kereseti váltót felperesnek már kifizette, és hogy felperes a fizetés tényét tanúul felhívott Sz. Gerzson ügyvéd jelenlétében beismerte, alperes a kereseti váltó fizetési kötelezettsége alól az elsöbiróság által ez iránt felhozott helyes okok alapján menekülne, a vitatott beismerés azonban perrendszerűleg bizonyítottnak nem találtatott; mert habár Sz. Gerzson határozottan vallja, miszerint felperes előtt beismerte, hogy alperes 252 frtos váltóját annak férje teljesen kifizette és bár tanúnak vall omása esküvel kiegészíthető részbizonvitéknak elfogadandó lenne : a pts. 236. §-ában érintett póteskü alperesnek jelen esetben meg nem ítélhető, mivel sem alperesnek perbeli nyilatkozataiból, sem tanúnak vallomásából ki nem tűnik, hogy azon alkalommal, midőn felperes tanú előtt az idézett beismerő nyilatkozatot tette, alperes jelen volt, póteskü pedig csak a tana vallomásában érintett körülményekre volna megítélhető. Miután alperes a kereseti váltónak elfogadását nem tagadta és miután a váltó vitatott kifizetésének bizonyítása fenebbiek szerint nem sikerült, alperest a váltótörvény 23. §-a alapján a váltó összegének megfizetésére feltétlenül kötelezni kellett. A m. kir. Curia (18^6. március 24. 99/v. sz. a. : A budapesti kir. ítélő tábla Ítélete megváltoztattatik, az elsöbiróság Ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok : Felperes Sz. Gerzson tanú vallomására tett észrevételeiben és még határozottabban az elsőbirósági Ítélet ellen beadott felebbezésében 252 frtnak fizetését beismerte; azt vitatta azonban, hogy ezen összeg nem a kereseti váltóra, de alperes egyéb könyvbeli tartozásának törlesztésére fizettetett. Tekintve azonban, hogy több egyaránt lejárt követelés esetében az adós részről adott határozott utasítás vagy rendelkezés esetét kivéve, a fizetés mindig a terhesebb tartozás kiegyenlítésére vélelmezendő teljesítettnek, tekintve, hogy jelen esetben a váltói és könyvbeli tartozás között kétségtelenül a jelen kereset tárgyát képező váltói tartozás tekintendő terhesebbnek és ez okból a fizetés is ez utóbbira vélelmezendő teljesítettnek; tekintve, hogy ezzel szemben felperes azt, hogy alperestől nyert határozott utasítás vagy rendelkezésnél fogva, a történt fizetésnek a kevésbé terhes könyvbeli tartozásra való fordítására feljogosítva lett, nem bizonyította, felperes követelésével feltétlenül elutasítandó lett volna, minthogy azonban alperes az elsőbirósági Ítélet ellen felebbezéssel nem élt és az az 1881. LIX. t.-c. 47. §. ellenére egyedül felebbező felperes hátrányára meg nem változtatható, az elsöbiróság Ítéletét ez okból helybenhagyni kellett. Bűn-ügyekben. Midőn a 15. T. K.-nek a hatóság elleni erőszakról rendelkező 156. §-a a hatóságnak hivatalos megbízatásban eljáró bármely közegét, a megbízatás állandósága, vagy egyes esetre szorított volta közötti különbségre való tekintet nélkül, ugyanazon törvényszakasz oltalma alá helyezi, a B. T. K. rendszerével ellenkeznék a 473. §-nak oly értelmet tulajdonítani, mintha az ott használt „közhivatalnok" általános kifejezés csupán rendszeresített és állandóul alkalmazott hivatalnokokra vonatkoznék, annál kevésbé, mert a B* T. K. 461. §-ában a különös megbízatásuknál fogva kötelezettek is a kÜzYi/atilnok" ílaevezés alá vannak sorolva. A m. kir. Curia: . . .mihez képest, hogy B. Imre vádlott, habár állandóul alkalmazott, rendszeresített közhivatalnoki minősége nincs bizonyítva, de minthogy, a mint 1884. évi okt. 21-én kivett vizsgálati vallomásában maga állította : az alispántól nyert megbízást a K. és B. községek közötti útnak munkaerővel eszközlendő kivágására, sőt e célból melléje csendőri segédlet is rendeltetett; tekintve, hogy vádlott az érintett megbízásnál fogva hatósági közeg teendőivel bízatott meg s ezen megbízatásában a csendőrség hivatalos közreműködése mellett tényleg eljárt; tekintve, hogy midőn a Btk.-nek a hatóság elleni erőszakról rendelkező 165. §-a a hatóságnak hivatalos megbízatásban eljáró bármely közegét, a megbízatás állandósága, vagy egyes esetre szorított volta közötti különbségre való tekintet nélkül, ugyanazon törvényszakasz oltalma alá helyezi, a Btk- rendszerével ellenkeznék a 473. §-nak, melyben már a laicus közönségnek a hivatalos közeg túlkapásai elleni védelme van célba véve, oly értelmet tulajdonítani, mintha az ott. használt "közhivatalnok* általános kifejezés csupán rendszeresített és állandóul alkalmazott hivatalnokokra vonatkoznék, annál kevésbé, mert a Btk. 461. §-ában a különös megbízatásuknál fogva kötelezettek is a •> közhivatalnok« elnevezés alá vannak sorolva. (18S6. jan. 13-án 8,025/85. sz. a.) A nönembeli taink személymeghatározasához csak azok hajadon vagy férjes állapotának megjelölése t.irtozik. ellenben annak megjelölése, hogy a tanú „megesett** legyen, az általános kérdések^keretén kívül esik. A m. kir. Curia (gondatlanság által okozott emberölés vétségével a szombathelyi kir. törvényszék előtt vádolt Sch. Róza