A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 20. szám - Megjegyzések egy telekkönyvi eset alkalmából - Adalék a csődperek lebonyolításához

162 A J ÜG. sok mulasztás elmaradna, sok javulás, vagy legalább a jóhoz való közeledés eléretnék. Persze nem is könnyű a nem egyszerre, hanem idők folya­mában nyilvánuló ezerféle eseményeket a különféle célokhoz vi­szonyítva ugy csoportosítani, hogy azokból az eredmények mintegy kézzelfoghatólag jelentkezzenek. Hasznos szolgálatot vélek tenni, ha a budapesti kereske­delmi és váltótörvényszéknél 1882. év elejétől, mint az új csőd­csődtörvény életbeléptetése óta megnyílt és a múlt év végéig már lebonyolított 50 csődperben előforduló fontosabb mozzanatokat vizsgálat tárgyává teszem és ezen mozzanatokból a tanulságokat 1 <vonom. Csanády György elnök ur ő méltóságának lekötelező szí­vessége és előzékenysége azon kellemes helyzetbe juttatott, hogy 50 lebonyolított csódperből a pontos adatokat beszerezhettem és ezekből konstatálhatjuk, hogy az 50 csődper közül lebonyolittatott: 1. Bíróságon kívüli kiegyezés folytán 12 csődper, tehát l/A rész 2. Végfelosztás folytán 28 » » »/ » 3. Kény szeregyezség folytán .... 3 » » 7|<; » 4. Vagyonhiány miatt 7 » » ,i/8 » tehát a csődperek több mint fele a csődeljárás minden pházisán keresztül ment. Kifogásolt követelés iránt 27 per tétetett folyamatba, tehát minden második csődben egy per. Lebonyolittatott: II. A végfelosztás folytán befeje­1 csőd zett 28 csőd közül 8 > :'/4 éven belül . . 1 » » 1/4 »/• 7* í í'A 1V« l3/4 2 2*/4 3 4 I. Az 50 csődper közül éven belül . . 7 10 7 3 3 3 5 2 1 17* 1V« 17* 2 27* 3 4 csőd fi f 6 » tehát több mint fele egy éven be­lül, s.'t;-od része k é t éven belül. tehát l/3-ad része egy éven belül háromnegyed része két éven belül. £2,000 5—10,000 frtig frtig 13 10 Tömeg volt: 10- 15,000 15—20,000 20—30,000 frtig frtig frtig 8' 5 5 30—50,000 50—lo0,00() 100—200,000 200-300,000 frtig frtig frtig frtig 3 3 2 1 A bejelentési határidő a csődnyitástól egy fél — két hó közölt ingadozik. A felszámolási tárgyalás határnapja és illetve a csődválaszt­mány megválasztására kitűzött tárgyalás határideje a csődnyitástól számítva három hónapon túl nem halad. Az itt kimutatott eredményeket minden esetre kedvezőknek lehet mondani és ha megfontoljuk, hogy a budapesti kir. keres­kedelmi és váltótörvényszék mennyire van elhalmozva kereskedelmi perekkel, ugy megérthetjük azon nagy munkakifejtést, mely a ki­tüntetett eredményekben nyilvánul; láthatjuk azon haladást, mely­nek kiindulási pontja az új csődtörvény és örömmel csatlakozunk azon országos elismeréshez, melyben ezen kir. törvényszék, mint az ország legelső és legkitűnőbb törvényszéke méltán részesül. Hogy a határidőknek rövidebbre tűzése és különösen a csődtömegek gyorsabb értékesítése által az eredmény még ked­vezőbb volna, fejtegetni felesleges. De váljon igy állanak-e a dolgok a vidéki törvényszékek­nél is ? Sajnos, hogy ezen kérdésre nem felelhetünk azon megelé­gedéssel és megnyugtatással, melyet az ország hitelének érdeké­ben megkívánni jogosítva volnánk. Tudjuk, hogy évek hosszú során át húzódnak a vidéken a csődperek, melyek pedig sokkal egyszerűbbek és a csődtömegek értéke tekintetében is sokkal csekélyebbek, ugy ho b£y azok lebo­nyolítása vajmi gyorsan eszközöltethetnék. Ezen kis tanulmány vajha azt eredményezné, hogy a vidéki törvényszékek elnökei is, fővárosunk kereskedelmi törvényszéke példájára, a csődperek lehető gyors lebonyolítására törekednének; ha a példa annyira magasan áll, annak utánzása a követőkre nézve csak díszül, a kereskedelmi világnak s az ország hitelének pedig hasznára fog szolgálni. Sérelmek.* Békés-Gyula reszkess! (Ellennyilatkozatok a fenti című »Sérelemre*.) I. Alantirottak, az igazság érzetétől áthatottan, felhiva érezzük magunkat a »| og« című lap 17. számában »Sérelmek« címe alatt »egy ügyvéd* aláírással kiadott cikkre ugyanazon lapban köztudomásra hozni azt, hogy a margittai kir. járásbíróságnál nemcsak cikkíró, hanem mindnyájunk által beadott keresetre, de csak is másfél év óta, igen hosszú, illetve az azelőtt^ szokottnál sokkal hosszabb határidők tűzettek s jelenleg is tűzetnek ki, nemcsak T. K. járásbiró ur, hanem az albiró urak által is, melyre azonban a biró urak egyike sem szolgáltatott okot. Előidézte ezt épen a margittai kir. járásbíróságnál egyik albiránk : Szervánszky Jenő hosszas betegeskedése s ^ elhalálozása folytán megüresült albirói állás késedelmes betöltése, de elő­idézte ezt leginkább a nemcsak reánk ügyvédekre, de az egész jogkereső közönségre káros következésű s az igazság szándékolt gyors kiszolgáltatását érzékenyen akadályoztató törvény­szünet, ebből kifolyólag egyik albiránk: Papp Péter urnák M.-Csékére helyettesül lett elrendelése, mely miatt nevezett albiránkat 4 egész hóig voltunk kénytelenek nélkülözni ; hasz­talanul folyamodtunk a nagyváradi kir. törvényszékhez, hasz­talanul a minisztériumhoz, kérésünk meg nem hallgattatott s albiránkat vissza nem nyertük, ezért halmazódtak fel az ügyek, ezért lettek hosszú időre kitűzött s lesznek még hosszabb időre kitűzendő terminusok, míg csak a törvényhozó-testület egyszer valamikor belátja a törvényszünet káros következéseit s azt, mint célhoz nem vezetőt a törvények sorából — mint konkolyt a tiszta búzából — kiirtja. Végül, mi nem találjuk távollakó cikkírót T. K. járásbiró ur személyes tulajdonai megbirálására eléggé competensnek, arra mi alantirottak, kiknek ugy hivatalon belül, mint ^ kívül igen gyakran, mondhatni csaknem mindennap, már rég idők óta van szerencsénk vele érintkezni, vagyunk inkább hivatottak s határo­zottan állítjuk, hogy cikkében elsorolt tulajdonokkal T. K. járás­biró úrban egészen ellenkező tulajdonokat ismerünk. Margitta, 1886. május 3. Kovács Lajos s. k., ügyvéd. Szabó Lajos s. k., ügyvéd. B ó n y i Adorján s. k., ügyvéd. II. alatt Ezen lap folyó évi 17. számában »Sérelmek« < T. K. margittai kir. járásbiróról egy oly minden tárgyilagosságot nélkülöző közlemény jelent meg, melynek a névtelenség megfelelő védelme mögé rejtőzött »egy ügyvéd* szerzője sokkal kímélet­lenebb támadást intéz egy széles körben előnyösen ismert köz­hivatalnok és hivatal ellen, semhogy azt — egyedüli hivatásához képest — nyugodtan agyonhallgathatnók. A milyen feltétlenül jogosnak találjuk ugyanis a valódi sérelmek ismertetését, a mennyire tiszteljük az azok megszünte­tésére vagy orvoslására nézve különösen az ügyvédi kar részéről törvényes és irodalmi téren kifejtett tevékenységet; ép annyira háborodik fel jobb érzésünk akkor, a midőn a nagyközönség félrevezetésére számított ellenszenven, irigységen, vagy talán boszun alapuló kíméletlen felületesség, botrányos személyeskedési viszketeg, befeketitési hajlam üti fel mérges fejét a jog és igazság szol­gálatára rendelt szakembereknél s általuk a szaklapokban. S ámbár megnyugtat öntudatunk, hogy az igen tisztelt névtelen ügyvéd ur nem azon egyének soraiból való, kinek boszut lihegő j állítását legalább a folytonos közvetlenség utján nyert tapasztalat támogathatná s kinek közleménye ez egyedüli szempontból is tárgyilagosságra számithatna s ámbár sokkal nagyobbra becsüljük e lap olvasóközönségét, semhogy szakértelme és erkölcsi érzéke kellő garantiát ne szolgáltatna nekünk hasonló törekvések meg­felelő elbírálására; annyira mégis mindenkor kötelez erkölcsi nemességünk tisztviselő társunk és biránk T. K. s illetve a nagy­közönség iránt, hogy tiszta lelkiismerettel siessünk kijelenteni, miszerint a nagyon tisztelt »egy ügyvéd« ur állítása, mennyiben j az nem egyéb, mint compromittálni akaró önkényes egyéni véle­mény-nyilvánítás, alappal nem bír s puszta személyeskedés s * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyi­tunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszsztik, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom