A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 19. szám - A végrehajtásilag lefoglalt ingóságok átszállitásáról a gyakorlatban - Birtokrendezés és tagositás

15 következik, hogy a gyakorlati judicatura azt cl nem fogadhatja intézkedései alapjául. Az elmondottakból — szem előtt tartva a gyakorlati jogi életet — azon nem vitatható eredményre jutunk, hogy: 1-őr. A kir. Curiának 19. számú döntvénye alapján a nőnek a férje elleni csődnyitás után szerzett és szerzendö vagyona férje csődtömegébe be nem vonható, mert ezen döntvény rendelkező része erre ki nem terjed és csakis a vagyonkőzösségi viszonyt állapítja meg. 2 or. A nőnek a csődnyitás utáni szerzeménye egyáltalában nem vonható be a férj csődtömegébe, miután azt egy tételes törvény sem rendeli és mivel a csődnyitáskor a vagyonközösség megszűnt; mert ha az activ-vagyon elenyészett, közösség sem lehet. /A végrehajtásilag lefoglalt ingóságok átszállításáról a gyakorlatban. Irta : dr. REICHENFELD MIHÁLY, budapesti ügyvéd. A végrehajtás utján ingóságokra zálogjogot nyert hitelező kijátszása és követelésének veszélyeztetése ellen egyik legfontosabb remediumot a végrehajtási törvény 76. § a adja meg a hitelezőnek az adóssal szemben, a mennyiben megadja neki a jogot, hogy a lefoglalt ingók átszállítását kérelmezze, mely kérelmének a bíróság vagy ex primo decreto vagya végrehajtást szenvedett meghallgatása után biztosíték mellett vagy a nélkül helyt adhat és a törvényes feltételek mellett helyt adni tartozik. A hitelező részére ezen törvényszakasz kiváló jogot biztosit, de lássuk, mikép érvényesül ezen joga a praxisban. Bátran és egész határozottsággal kimondom, hogy sehogy. E törvényszakasz csak írott malaszt, mert e §. alkalmazását a háziúr— ha neki ugy tetszik — lehetetlenné teszi. És itt egy eklatáns példával szolgálok. X. felperessége alatt V. ellen foglalás eszközöltetvén, az összeirt ingók becsértéke ezrekre rug. Végrehajtást szenvedett már a foglaláskor kijelenti, hogy az ő ingóit a föld kerekségén senkinek sem lesz módjában elárvereztetni, mert a mint az árverési hirdetményt megkapja, az összes tárgyakat a kitűzött határnap előtt elviteti, de a határnap után ismét visszahozza. Ennek dacára kitűzetik az árverés és az árverési határnapon a helyszínén tényleg egy darab ingóság sem található. Jegyzőkönyv vétetik tehát fel, konstatálván a sikkasztást és a gyorsabb eljárás végett a rendőrségnél feljelentés tétetik, kérve a tárgyak hollétének kinyomozását és biztonságba helyezését. A kiküldött polgári biztos már másnap konstatálja, hogy az összes lefoglalt tárgyak mind helyükön vannak és igy minden rendén van. A tárgyakat tudniillik csak földszinti lakásról az emeletre vitette fel végrehajtást szenvedett és igy az árverés meghiusittatott. Most a hitelezőnek eszébe jut á vht. tv. 76. §-a, az átszállítás iránti joga. Ennek elrendeléseért folyamodik. Előtérbe lép a kérdés, elrendelheti-e a bíró az átszállítást ex primo decreto ? A felelet: soha. Neki kötelessége a háziurat az átszállítás elrendelése előtt mindig törvényes zálogjoga iránt meghallgatni és a mennyiben törvényes zálogjogára hivatkozva az átszállítást ellenzi, a bíróság nincsen jogosítva azt elrendelni és az nem is rendeli el. A háziúr pedig azt mindig ellenzi, mert az ő érdekével ellenkezik, hogy az ingók a bérlet területéről elvitessenek. A hitelező tehát tehetetlen marad. És tényleg, dacára annak, hogy jegyzőkönyvileg igazolva van, hogy a háziúr beleegyezésével a tárgyak már egy izben az árverés meghiúsítása céljából a helyszínéről elvitettek, a bíróság egy néhány héttel ezelőtti esetben hivatkozva a háziúr törvényes zálogjogára, ennek meghallgatását rendelte el és mi történt ? Nunc venio ad fortissimum! A háziúr a : tárgyaláson megjelenik, ellenzi az átszállítást törvényes zálogi jogánál fogva és kéri az átszállítást kérő hitelezőt a neki jogtalanul okozott költségekben marasztalni. A bíróság természetesen az átszállítást kérelmezőt elutasítja, de egyúttal minden habozás nélkül költségekben marasztalja. Nem lázad fel erre az igazság és jogj érzet ? IS y nyilvánul tehát a gyakorlatban az átszállítás hozi jog. De van-e még is egy mód az átszállítás elrendelését a háziúr ellenkezése dacára kieszközölni ? Igen, van. Es pedig, I hogy az átszállítást kérő a háziúr által felszámítandó házbérkövetelést járulékaival birói letétbe helyezni késznek nyilatkozik, mire a hitelező vajmi ritkán hajlandó De a mely pillanatban a hitelező erre késznek nyilatkozik, vagy tovább megyek: a kauciót le is teszi, módjában áll a végrehajtást szenvedettnek a háziurral megegyezni, annak bérkövetelését egészben vagy részben kifizetve, avagy azt követelése tekintetében biztosítani és ekkor a háziúr végrehajtást szenvedett által az ingókat elvinni engedi a nélkül, hogy eljárása helytelensége tekintetében csak szemrehányás is tehető volna neki. A háziúr ugyanis nem köteles a bérlet területén levő ingóságokat a hitelezők érdekében a bérlemény területén ott tartani és a mennyiben az ő bérkövetelése kiegyenlítést nyert, az ingókat visszatartania nem is szabad és igy előáll azon eset, hogy a háziúr az adósnak ingói elvitelére I szabad kezet enged és igy a birói átszállítás megelőztetvén, adós újabb lakásáróli r átszállítása a fent körülírt procedúra ismétlését tételezi fel. Es ez igy megy in infinitum ; költség elég merül fel, de a, hitelező az adós furfangján kifogni nem képes. Az átszállítást tehát az előadott módon a végrehajtást szenvedett, egyetértve a háziurral, mindenkor — minden joghátrány nélkül — meghiúsíthatja. Ilyen a törvény az élet ítélőszéke előtt! /

Birtokrendezés és tagositás. Irta: HIMFY JÓZSEF, gyöngyösi ügyvéd. Én a dr. Issekutz Viktor ügyvéd urnák a >Jog« 9. számában »A tagositási eljárást reformálni kell« című I cikkében nyilvánított nézetétől eltérőleg, nem a tagositási eljárásban találom a hibát, hanem a tagosítást vezető személyekben. Egyetértek a cikkíróval a tekintetben, hogy a birtokrendezési ügyek, illetve a tagosítások gyors keresztülvitele nemcsak a jogszolgáltatásnak feladata, de nemzetgazdászati szempontból a birtokosok életkérdése, szükségesnek tartom tehát én is, hogy a tagosítások minél gyorsabban folyjanak le. A hosszadalmasság nézetem szerint nem a becslésben | és nem az eljárás lassúságában, mint inkább az eljáró bírák ! szőrszálhasogatásaiban és gyakorlatlanságában rejlik, ugyanis: A tagosítások még az 1832/6. és az 1810-iki, valamint az absolut időszak alatt keletkezett miniszteri rendeletek és császári nyiltparancsok alapján intézendők el; az 1871 -ik évi J L1II. t.-c. szintén ezen alapokból indul ki, már pedig az ilyen régi törvényeket nagyon kevesen ismerik, a jogász, mint ugy ! is néhány év múlva fölöslegessé válandót, nem tanulja; az öregebb az úrbéri viszonyokkal ismerős birák és ügyvédek ! elhalnak s igy a gyakorlatban teljesen járatlan birák miatt, kik a tagosításról még csak fogalommal sem bírván, az ügyek éveken keresztül elhúzódnak és a birtokosok kárára megoldást nem nyernek. Én 1859-ik évben Szilágyi Virgil kiadásában egy úrbéri útmutatót irtam, melyről encyclopediájában Pauler Tivadar volt ígazságügyminiszterünk is megemlékezni jónak látta, ezen útmutatóban a tagositási s úrbéri rendbeszedési perek felszereléséhez megkívántató nyomozások, bizonyítékok és okiratok megszerzése körüli eljárást példák és mintákkal