A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 18. szám - A telekkönyvi novella. 2. r.

70 A JOG. bíróilag megállapított költségeken kívül a per megkezdése, előmozdítása és befejezése körül felmerült díjai s költségeinek megállapítását s az általa képviselt fél által leendő megtérítését kérheti, illetve követelheti, s tekintve, hogy a keresethez csatolt A. számla szerint felperes ily költségeknek megállapítását is kéri; a járásbíróság, mint perbíróság illetékessége az 1874: XXXIV. t.-c. 58. §-hoz képest megállapítandó volt. (Ib86. febr. 25. 491. sz. a.) Az ügyvédi díj megállapítása mellőzendő, midőn a keresetnek nyilván alaptalan uton lett megindítása által az ügyvéd megbízójának céltalan költséget okozott. A dettai kir. járásbíróság: Az előtte G. Vasilie által, volt gazdája A. Adolf ellen 10 darab sertés kiadatása vagy 204 frt készpénzbeli egyénérték és 16 frt cselédbér hátralék iránt indított sommás perben nevezett bíróság a bírói illetőségét leszállította, felpsrest 12 frt perköltségben marasztalta s irányában képviselője díjait s költségeit 12 frtban állapította meg; mert: az 1876: XVI. t.-c. szerint a gazda s cseléd közti vitás kérdések elintézésére, a kártérítés eseteit kivéve, a közigazgatási hatóságok hivatvák. A budapesti kir. itélö tábla: A járásbíróság végzését helybenhagyta; de tekintve, hogy a pernek ezen uton történt nyilván alaptalan indítása által felperesi ügyvéd megbízójának céltalan költséget okozott; a nevezett ügyvéd munkadíjának megállapítására vonatkozó intézkedését megszüntette s felperesi ügyvéd részére — felperes ellenében — sem költséget, sem munkadijat meg nem állapított. (1886. j a n. 13. 194, sz. a.) Nem előterjesztés, hanem igényper ntján orvosolandó azon jogsérelem, hogy a közkereseti társaság valamelyik tagjának tartozása fejében a társaság közös vagyona lett lefoglalva. Az ó-becsei kir. járásbíróság: A cservenka-sziváci takarékpénztár s L. Adolfnak 1,100 frt erejéig E. Gunda elleni végrehajtási ügyében F. testvérek a foganatosított végrehajtás elleni előterjesztéssel éltek, melyre a járásbíróság az előterjesztésnek helyt nem adott; mert: nem áll az, hogy előterjesztők és E. Gunda társaság tulajdonát képező dolgok lettek tudva lefoglalva, miután a jegyzőkönyv szerint egyedül a társasági cég üzletében E. Gunda jutaléka vétetett foglalás alá és mert a bács-tiszamelléki részvények lefoglalásánál a kiküldött teljesen az 1881 : LX. t.-c. 80. §. szellemében járt el. A budapesti kir. ítélő tábla: E határozatot helybenhagyta; mert: ha közkereseti társaság valamely tagjának tartozása fejében a társaság közös vagyona foglaltatott le, miután közkereseti társak üzleti javai nem tartoznak azon tárgyak közé, melyek általában lefoglalhatok nem lennének, ily foglalás által állítólag szenvedett sérelem nem előterjesztés, hanem igényper utján orvoslandó ; és mert: a részvények lefoglalása körüli és egyébként is csak az 1881 : LX. t.-c. 80. §. 3-ik bekezdésében foglalt joghatálytól függő eljárás az idézett törvényszakasz rendeletének teljesen megfelel. (1886. jan. 19. 276. sz.'a.) Kereskedelmi csőd- és váltóügyekben. A próbára tett vételnél az árú el nem fogadása tekintetében szükséges nyilatkozat csak a k. t. 360. §-ában megjelölt esetekben tekintendő wlkésettnek. A budapesti kir. járásbíróság, mint kereskedelmi bíróság (1885. évi július 13. 15,596. sz. a.) Kemény Samu ügyvéd által képviselt N. és Z. cég felperesnek Koller Béla ügyvéd által képviselt özv. W. Johanna alperes ellen 59 forint 62 kr. és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Ha özv. W. Johanna leteszi a főesküt arra, hogy a D. alatti megrendelési ívet sem maga nem irta alá, sem annak aláírásával mást meg nem bízott és hogy ekként a C. alatti számlában elősorolt kereseti árukat meg nem rendelte, ez esetre felperes keresetével elutasittatik; különben köteles lesz felperesnek a kereseti 59 frt 62 kr. tökét . . . megfizetni, stb. Indokok. Felperes keresetét az ellenbeszéd előterjesztése előtt akként javította ki, hogy alperes kereszt-, illetve mellékneve nem Julianna, hanem Johanna; továbbá hogy a vételár tárgyát nem borok és hordók, hanem kizárólag a C. alattiban említett borok képezik; hogy tehát a per tárgya csupán a C. alattiban részletezett borok vételára. Alperes tagadta, hogy felperes cégtől a C. alatti számlában megjelölt borokat megrendelte, azt adván elő, hogy felperestől más fajtájú és mennyiségű borokat rendelt, melyeket azonban meg nem kapott. Tekintve, hogy felperes maga adta elő, hogy alperessel a jelen vételügyleten kivül egyéb üzleti összeköttetésben nem állott és ekként a keresk. törv. 320. §. alkalmazást nem nyerhet; tekintve továbbá, hogy oly árút, mely | meg nem rendeltetett, az elküldő rendelkezésére bocsátani nem ! szükséges: jelen per elbírálásánál döntő az, vájjon alperes az E. alatti borokat megrendelte-e vagy sem ? A bizonyítás ez irányban ' alperes tagadása ellenében felperest terhelte. A D. alatti megi rendelési levél, melyen levő aláírás valódiságát, valamint azt, \ hogy annak írásával bárkit megbízott .volna, alperes tagadásba vévén, a megrendelés tényére bizonyítékot nem nyújtott, de nem állított elő bizonyítékot felperes e részben az E. alatti levéllel sem, mert ellenkezőleg alperes e levélben a rendelkezésre bocsátást azzal okolta meg, hogy a kérdéses borok reá erőszakoltattak, egyúttal kijelentvén, hogy azokat a kereseti árban meg nem tarthatja ; ha tehát alperes azon levéllel kiván bizonyítani, ugy azt teljes tartalma szerint tartozott volna elfogadni, esetleg pedig a mennyiben a keresk. törv. 319. §. szerint ezen alperesi levél ujabb ! ajánlatnak volna tekintendő, arra nyilatkozni, mit. azonban nem J tett. Ily körülmények közt a felperes által a D. alattira vonatj kozólag kínált és alperes részéről elfogadott főesküt kellett meg! ítélni és annak le vagy le nem tételétől a per kimenetelét függővé tenni. Ha alperes a főesküt le nem teszi, bizonyítva leend a I vitatott megrendelés ténye. Minthogy pedig a vevő a máshelyről küldött árút az átvétel után haladéktalanul megvizsgálni s ha az 1 a kikötött kelléknek meg nem felel, e körülményről az eladót azonnal értesíteni és azt az eladónak világosan rendelkezésére : bocsátani tartozik (k. t. 346. és 347. §-ai,) minthogy továbbá alI peres amaz előadásában, hogy a rendelkezésére bocsátást, az E. I alattit megelőzőleg már mult év közepén is eszközölte, annak beismerése fekszik, hogy a kereseti áruk már ez időben hozzá ! kétségtelenül megérkeztek, minthogy végül a 2-/. alattival éppen nincs bizonyítva alperes azon joga, hogy a rendelkezésre bocsái tással hetekig késhetik: nyilván való, hogy az E. alattival történt rendelkezésre bocsátással (1885. évi január hó 12-én) elkésett és ekként az árúk általa nem kifogásoknak tartandók. Az alperes által arra nézve kínált főeskü bizonyítás, hogy a rendelkezésre bocsátás az E. alattit megelőzőleg már mult évi december hó közepén megtörtént volna, bár felperes azt elfogadta, mellőztetett ; mert kiemelve azt, hogy a napot határozottan meg nem jelölte, miután a rendelkezésre bocsátás alperes előadása szerint is levélileg történt, azt másként is mint esküvel bizonyíthatta volna (a ptrs 221. §.) Alperes azon kifogása, hogy a megrendej lést, bár nem a kereseti, hanem az általa emiitett áruk megrendelését oly feltétel alatt eszközölte volna, hogy ha az árú nem tetszenék, azt visszaküldheti: a fentebb kifejtettekkel szemben, miután a vitatott megállapodás nem is a kereseti árúkra vonatkozik, nyomatékkal nem bírván, az e részben felhívott tanuk kihallgatása mellőzendő volt, slb. A budapesti kir. itélö tábla (1885. évi dec. 10. 15,596. szám a.) Az első bíróság ítélete megváltó-.tattatik, alperes feltét| lenül köteleztetik felperesnek 59 frt 62 kr. tőkét megfizetni, stb. Indokok: Peresfelek tárgyalás folyamán maguk adták elő, hogy csupán azon egy ügyletre nézve állottak összeköttetésben, melyből felperes kereseti követelését származtatja és alperes nem tagadja, hogy felperes neki árút csupán egyszer küldött és pedig í F. (és 2-/.) szerint azt, melyet E. alatti levelével rendelkezésére bocsátott, a^ most felhívott okiratban érintett árúnak azonossága e szerint kétségtelen; alperesnek E. alatti leveléből pedig kitűnik, i hogy felperes által abban érintett árú alpereshez ennek megrendelése következtében küldetett; alperesi azon védekezés ennélfogva, hogy i azon árút, melynek vételára képezi a kereset tárgyát, meg nem rendelte, minden alapot nélkülöz. A per eldöntésére ezek szerint teljesen közönbös, hogy alperesnek a D. alatti megrendelő jegyen előforduló névaláírása valódi-e vagy sem. A per adataiból az első bíróság által helyesen kifejtettek szerint kétségtelen továbbá az, hogy alperes a 27- alatti árújegyzékben érintett árút még 1884. december közepét megelőzőleg átvette. A vétel ügylet vitás kérdésének eldöntésére ezek után csupán az fontos, hogy alperes a kifogásolt árút felperesnek kellő időben rendelkezésre bocsátotta-e vagy sem ?