A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886 / 18. szám - A telekkönyvi novella. 2. r.
A J OG. 71 A rendelkezésre bocsátás elkésettnek az első bíróság által kifejtetteknél fogva és még azért is tartandó, mert alperes által vitatott megállapodás, mely szerint a bort, ha nem tetszik, felperesnek "bármikor« visszaküldheti, jelen ügyben nem döntői mert ha létezett oly megállapodás, vevőt a törvény által megszabott azon kötelezettség teljesítése alól, hogy az árút, ha már megvizsgálta és az ellen kifogása van, az eladót ezen körülményről azonnal értesíteni tartozik, fel nem menti; alperes pedig maga vitatta, hogy az árút 1884. december közepén már megvizsgálta. A vételügylet ezek szerint felek között létrejöttnek bizonyulván, miután alperes maga sem állította, hogy a vett árú keresetileg követelt vételárát kifizette, öt ennek megfizetésére feltétlenül kötelezni kellett, stb. A m. kir. Curia (1886. évi április 1-én, 109. sz. a.) A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és az első bíróság Ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok: Alperes E. alatti levelének tartalmával egyezöleg a per során azzal védekezett, hogy a kereset tárgyát képező bort, rendelte meg, hogy a mennyiben a bor neki nem tetszenék, azt felperes cégnek visszaküldhesse. E szerint tehát alperes azt vitatta, hogy a vétel csupán megtekintésre, vagyis a ker. törvény 359. §. szerint felfüggesztő feltétel mellett köttetett meg. Ezen alperesi védekezéssel szemben, felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a vétel feltétlenül jött létre, mire nézve azonban felperes a tárgyalás során bizonyítékot fel nem hozott. A mennyiben még is felperes cég azt vitatta, hogy a vétel a D. alatti megrendelési ív alapján jött létre és ezen megrendelési ív az alperes által vitatott feltételt nem tartalmazza, ha alperes a neki az iránt kinált főesküt, hogy a D. alattit sem alá nem irta, sem mást annak aláírásával meg nem bizott, le nem teszi, ez esetben bizonyítottnak lesz veendő, hogy a vétel feltétlenül jött létre s tekintve, hogy ez esetben a rendelkezésre bocsátás az első bíróságnak e részben helyes indokai szerint elkésett, alperes a kereset értelmében marasztalandó. Ha ellenben alperes a főesküt leteszi, alperesi védekezés lévén bizonyítottnak tekintendő, felperes keresetével elutasítandó. Nem vehető figyelembe ez esetbenfelperesnek a rendelkezésre bocsátás elkésésére vonatkozó érvelése, mert a próbára tett vételnél az árú el nem fogadása tekintetében szükséges nyilatkozat csak a kereskedelmi törvény 360. §-ban megjelölt esetekben tekinthető elkésettnek, hogy pedig ez esetek bármelyike fenforogna, igazolva nincs, stb. Bűn-ügyekben. Bizonyítékok mérlegelése az erőszakos nemi közösülés esetében. A pozsonyi kir. törvényszék (1885. január 13. 133. sz. a.): T. Imre a btk. 232. §. 1. pontja szerint minősülő erőszakos nemi közösülés bűntettében mondatik ki bűnösnek s ezért a btk. 232. és 250. §§-ai alapján 1VS évi börtönre és öt évi hivatalvesztésre Ítéltetett stb.Indokok: A megejtett elővizsgálat és a mai napon megtartott végtárgyalás során kétségtelenül beigazoltatott, hogy 1884. évi szept. 7-én F. Franciska Cifferről Vizkeletre szüleihez gyalogolván, útközben Vedrődön S. Karolina által kocsijára felvétetett, a hol is előbb S. Karolina mellett, később T. Imre kocsis mellett foglalt helyet. Midőn nevezett társaság Vizkeletre a molnár házába elérkezett, F. Franciska kocsijáról leszállt s a kocsin volt zsákok lerakása után az ezek alatt eltéve volt ruhabatyuját átvévén szülei házához indult, de T. Imre utána jővén, őt kezénél megfogta s erőszakosan a molnárház felé visszahúzta, sőt a kazalnál földre teritette s rajta nemi vágyait kielégítette, E közben a leány torkát leszorította, hogy az segítségért ne kiálthasson. Később azonban a leánynak még is sikerülvén kiáltani, ennek hallatára kijött a szomszédban lakó H. Fülöp és neje Róza, mire vádlott a leányt eleresztette és H. Róza F. Franciskát hazavezette. Vádlott a vizsgálat során beismerte, hogy ő F. Franciskával az említett helyen és időben nemileg közösült, de azt állitja, hogy ez F. Franciskának beleegyezésével, közte és a leány közt még a kocsin történt megbeszéléshez képest vitetett volna véghez, s hogy F. Franciska ellen erőszakot nem alkalmazott, ezt azzal akarván igazolni, hogy a leány szülei háza mellett elhaladván, az ott le nem szállott/hanem a távolabbi malomba a kocsin tovább ment. Ebbeli vallomását vádlott a mai napon megtartott végtárgyalás során oda módosította ugyan, hogy ő a sértettel nem közösült, szeméremtagját sértett szeméremtestébe bele sem illeszI tette, azonban a végtárgyaláson kihallgatott H. Fülöp és neje Róza kifogástalan tanuknak hittel megerősített vallomásával beigazoltatott, hogy sértett a kazal mellett, midőn H. Fülöp őket meglátta, szabadulni akart és később midőn magát vádlott karjai közül sikerült kiszabadítani sirva és reszketve s fájdalomról panaszkodva, H. Fülöpnének elbeszélte, miszerint őt a kazal mellett vádlott bántotta. Sértett anyjának vallomásával beigazoltatott, hogy a leányt nyomban megvizsgálva, annak ezombját és ruháját véresnek találta, ugy szintén 1884. évi szeptember 8-án, tehát az eset történte utáni másnapon felvett orvosi látlelet is igazolja, hogy a leányon erőszakos nemi közösülés követtetett el. Mindezeknél fogva be lévén igazolva az erőszakos nemj közösülés tényálladéka, vádlott a btk. 232. §. 1. pontja szerint minősülő erőszakos nemi közösülés bűntettében bűnösnek kimondandó s ezért — tekintetbe véve rovatlan előéletét, szeszes italoktól fel hevült állapotát és a könnyű alkalmat, fiatal korát, — ő a btk92. §-ának alkalmazása mellett a btk. 232. és 250. §§. alapján a. fent kimért büntetésre Ítélendő volt stb. A budapesti kir. itélö tábla (1885. június 15.10,911. sz.a.) : az első bíróság ítélete megváltoztattatik, vádlott a vád és következményei terhe alól felmentetik. Indokolás: Nincs bebizonyítva vádlott ellen az, hogy F. Franciskát erőszakkal kényszeritette a házasságon kívül való nemi közösülésre. Maga sértett beismerte, hogy akkor, midőn vádlott őt a kazal felé húzta, segélyért nem kiabált, mi arra mutat, hogy habár vontatni engedte magát, de komolyan ellent nem állott: sértettnek amaz állítása, hogy a kazalnál vádlott az ő torkát szorosan lefogta, hogy ne kiabálhasson, szintén nem vehető igazoltnak, mert a nemi részek kivételével sértett testén külerőszak nyomai nem észleltettek. H. Fülöp és neje tanuk által bizonyított mellékkörülmények szintén vádlottnak azt az előadását támogatják, hogy a közösülés ténye előtt érzett fájdalom csikarta ki sértettnél a kiabálást és sirást, nem pedig az erőszak, mert a nevezett tanuk a hallott kiáltások után azonnal kimentek s akkor vádlott és sértett már a kerítés mellett állottak, vádlott pedig a sértett jelenlétében mondta el a tanuknak, hogy a leánynyal közösülni akart, de mert még nem volt férfival, a közösülés igen fájt neki, azért kiabált. Nem lévén vádlott ellen az erőszak bebizonyítva, őt a vád alól fel kellett menteni. A m. kir. Curia (1886. márc. 19. 7,888. sz. a.): A kir. itélö tábla ítéletének megváltoztatásával, vádlott bűnössége kérdésében, valamint egyéb mellékintézkedésekre nézve az elsőfokú bíróság ítélete az abban felhozott vonatkozó indokok alapján hagyatik helyben, a szabadságvesztés kiszabását illetőleg azonban az első fokú bíróság Ítélete is megváltoztattatik és vádlott a btk. 232. §. 1. pontja alapján 2 évi fegyházra Ítéltetik ; mert a vádlott mellett az első bíróság által felhozott fiatal kor, minthogy vádlott már 26 éves és a fedhetlen előélet, minthogy vádlott saját beismerése szerint is rendőrileg már fenyítve volt, enyhítő körülmények gyanánt el nem fogadhatók, egyéb felhozott enyhítő körülmények pedig nem oly nyomatékosak, hogy a btk. 92. §. alkalmazásának helyt adni lehetne és ezeknél fogva vádlott büntetése a btk. 91. §-ának alkalmazása mellett a fönnebbi mérvben szabatott ki. Ha valamely cselekedetet az elsöbiróság lopás vétségének, a másodbiróság azonban csalásnak minősít, akkor nem az ítélet felülbírálásának, hanem az egész eljárás megsemmisítésének van helye, mivel a csalás felett ítélni a törYéuyszék illetékes és ennek folytáu a kir. tábla 5 tagú tanácsban tartozván Ítélni, a 3 tazú tanács határozata semmis Az edelényi kir. járásbiróság; (1885. szept. 29.1,720. sz. a.1: F. Lajos I. rendű vádlottat a btk. 333. és 334. §-ai szerint minősülő lopás vétségében vétkesnek kimondván, 14 napi fogházbüntetésre j ítélte, Cs. Gyula és D. Pál vádlottakat felmentette. A budapesti kir. itélö tábla (1886. január 13. 32,913. sz. a.): I T. Lajos cselekedetét a btk. 370. ?i-ába ütköző és a 380. ő' ; szerint minősülő csalás vétségének minősítvén, 10 napi fogházbüntetésre és 5 frt pénzbüntetésre Ítélte. A in. kir. Curia (1886. március 30. 1,782. sz. a.): Mmdkét j alsóbb bíróság ítélete hivatalból megsemmisíttetik és a bünügviratok további eljárás végett az illető kir. törvénvszékhez áttétetoi j rendeltetnek. Indokok : A vizsgálat adatai szerint a ténvállás az, hogv