A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 18. szám - A közjegyzői költségjegyzék

A J 143 is belevon atik a férj csődtömegébe és ennek hitelezői kielégítésére ford itta tik. Ezen törvényes intézkedés merőben ellentétes a mai kor jogfejlődésével és az 1881. évi XVII. t. cikk (csődtörvény) 1. §-ában érvényesített azon jogelvvel: hogy a csőd jogha tálya kiterjed a közadósnak — tehát csakis ennek — összes vagyonára, a melylyel a csődnyitáskor bir, vagy annak tartama alatt szerez; kiterjed oly házastársakra az erdélyi részekben, kik az úgynevezett szász földön (fundus regius) laknak és 1853. szeptember elseje előtt léptek házasságra. Az ily házastársak közt a szász jog szerinti vagyonközösség (communio bonorum) áll fen s ezen jogviszony következménye, hogy a íérj csődtömegébe a nő vagyona is bevonatik és a nő a csődtörvény 46. §-a alapján még azon javak visszaadását sem követelheti, melyről bebizonyítja, hogy nem a közadós pénzén szerezte. Ezen anyagi intézkedést fentartotta az osztrák polgári törvénykönyvet Erdélyben életbeléptető 1853. május 29-iki rendelet XII. cikke és az akkor kiadott ősiségi nyílt parancs |2. i;-a, valamint az 1853-iki csődtörvényt életbeléptető 1853. július 8-iki rendelet IX. cikke; végül fentartotta a csődtörvény 25 §-a, mely szerint: azon törvények, melyek a csődnyitás joghatályát a jelen törvényben nem emiitett jogviszonyok tekintetében szabályozzák, érintetlenül maradnak. Minthogy a csőd joghatálya a nővel szemben, jogkövetkezménye a vagyonközösségnek ; először is tisztába hozandó a vagyonközösség fennállása és másodszor tisztába hozandó, hogy ezen vagyonközösségnek az a jogi következménye, hogy az egyik házastárs által nyitott csődbe bevonandó a másik házastárs vagyonilletősége is ? Lássuk, mely törvények intézkednek e tekintetben és a gyakorlat miként oldotta meg? A judicatura három évtizeden keresztül ingadozott ab ban, hogy mely vagyon képezi a hivatolt rendeleti törvények által fentartott »vagyonközösséget«, habár azok elég világosak is. A liberálisabb nézet szerint a szász jog szerinti vagyonközösség csak azon javakra terjedt ki, a melyek az osztrák polgári törvénykönyv hatályba léptekor már meg voltak. Azontúl, a mit bármelyik házastárs szerzett, az saját külön tulajdonát képezte és nem vonathatott be a közösségbe. A konzervativebb nézet pedig a közösséget fentartotta mindNem használt semmit. Most már mind a hat ugyanazon véleményt nyilvánította, hogy az aláírások valódiak. Meghozták tehát a vádhatározatot. Dacára annak, hogy a kettő kizárja egymást, vagyis ha a fiu váltóhamisitó, akkor az apa nem esküdött hamisan, ha pedig az apa esküdött hamisan, akkor meg a fiu nem váltóhamisitó, mégis vád alá helyezték mind a kettőt, a fiút váltóhamisításért, az apát pedig hamis esküvés miatt. Az ügy együttes tárgyalása megkezdődött. Apa és fiu is megmaradtak vallomásuk mellett. De a szakértők is. Mind a hat valódiaknak nyilvánította az aláírásokat. Már-már befejezettnek akarta nyilvánítani a tárgyaló elnök a bizonyítási eljárást, midőn felálltam s azon kérelmet terjesztettem elő, hogy a szakértőkhöz nekem még egy kérdésem lesz, de előbb küldessenek ki a tárgyaló teremből, hogy előterjesztésemet indokolhassam, a nélkül, hogy ök azt hallják. Megengedték. Ekkor elővettem magammal vitt, az inerimináltakhoz hasonló, 3 darab teljesen kitöltött váltót, melyen csak az apa elfogadói aláírása hiányzott s felhívtam a fiút, hogy azokra a törvényszék jelenlétében, minta használata nélkül, írja reá apja nevét elfogadói minőségben, mint a többi váltón. Megtette. Ezután azon inditványnyal álltam elő, hogy ez a három notorice hamis váltó kevertessék a többi közé s hivassanak újra fel a szakértők, hogy vizsgálják meg a nekik átadott váltókat újólagosán és tüzetesen, hogy azok közt nem találnak-e mégis egyik-másik hamis aláírásra. Félórai vizsgálat után kijelentették, hogy mind valódi, egy sem hamis. Nekem elég volt. Megeredt aztán a nyelvem, hogy íme, ez az írástudó szakértők tudománya! Magától értetődik, hogy az apát ennélfogva felmentették a hamis esküvés vádja alól. így sikerült nekem az Írástudó szakértőkön egyszer kifogni. azon javakra, a miket a házastársak szereznek, a mig házasságban élnek. « •- Ez utóbbi nézet a legkövetkezetesebb és a kir. Curia is 1884. november hó 8-án kelt 19. számú polgári elvi jelentőségű döntvényében kimondotta: hogy a volt szász földön 1853. szeptember 1-je előtt házasságra lépett felek közt a szász jog szerinti vagyonközösség kihat oly dolgokra is, melyek tulajdonát a vagyonközösségben élő házastársakegyike a polgári törvénykönyv életbelépte utáni időben szerezte meg. így már a közösség meghatározásával tisztában vagyunk, a mennyiben az ily döntvények az 1881. évi LIX. t.-cikk 4. §-a szerint az ügyek eldöntésénél irányadók; s így e tekintetben a gyakorlat helyes útra vezettetett. A vagyonközösségi jogviszonynál fogva, a kir. Curia egy konkrét esetben, hivatkozva 19. számú polgári döntvényére, a férj csődtömegéből nem engedte a nő részére kiszakittatni azon tárgyakat, a melyekről a nő bebizonyította perrendszerűleg, hogy azokat a csőd megnyitása után ő szerezte saját tevékenysége által. Az indokolás leginkább az 1856. évi június 8-án kelt igazságügyi miniszteri rendeleten alapszik, mely rendeli, hogy a szóban forgó házastársak bármelyike ellen nyitott csődben, a másik házastárs vagyonilletősége is bevonandó. Ezen miniszteri rendelet a 19. számú döntvény indokolásában is felemlittetik s nagyon kár, hogy ezen döntvény rendelkező része nem terjedt ki azon jogi kérdés megoldására is: hogy a szász jog szerinti vagyonközösségben élő házastárs ellen nyitott csődben, az egész közösvagyon bevonandó-e, vagy a másik házasfél vagyon, illetősége kiszámítandó ? Ez azért lett volna célirányos, mert e tekintetben két egymással ellentétes nrniszteri rendelet van s a gyakorlat hol az egyik, hol a másik felé hajlik. Az 1883-iki csődtörvényt életbeléptető 1853. évi július 8-iki rendelet IX. cikke ugyanis azt rendeli, hogy ily cső döknél, a leltározás alkalmával a másik fél vagyonilletősége elkülönítendő s ha ezen elkülönítés által nincs megelégedve, peruton is érvényesítheti jogát. Evvel ellenkezőleg az 1856. évi június 8-iki rendelet azt rendeli, hogy ily csődöknél az egész közös vagyon bevonandó a csődtömegbe a vagyonközösségi viszonynál fogva. (Folytatása köv.) A közjegyzői költségjegyzék. Irta : PLIHÁL FERENCZ kir. közjegyző Nagy-Kanizsán. A fentebbi cím alatt e lapok 12-ik számában Milásevits Márton közjegyző úrtól megjelent cikk közlése alkalmával a szerkesztőség részéről azon óhajnak adatott kifejezés, vajha az ügynek megbeszélése által ezen kérdés tisztáztatnék. En már évek óta a mellett harcolok, hogy a közjegyzők hatáskörébe eső kérdések ugy a közjegyzők, valamint a közönség érdekében sajtó utján vitattassanak meg és hozassanak tisztába, mert elvitázhatlan tény az, hogy egyöntetű eljárás csak ez uton érhető el. A megvitatás tárgyát képező kérdések közül nem az utolsó helyet foglal el a »közjegyzői díjszabály«, mert ez által nemcsak a közjegyzők, hanem a közönségnek is anyagi érdeke érintetik. Szükséges tehát, hogy ezen kérdés megvitatásánál mindkét érdek figyelembe vétessék, mert különben az egyoldalúság többet árthat, mint használ az ügynek. Ezt tartom szem előtt akkor, midőn a kérdés megvitatásába bocsátkozom és kijelentem, hogy én egyedül és kizárólag a magyar törvényeket veszem alapul azért, mert szerintem arról van szó, hogy az e részben megalkotott törvények helyesen vagy helytelenül alkalmaztatnak-e ? Szerény véleményem szerint tisztelt collégámnak M. M. urnák kiindulási pontja téves, mert a közjegyző nem hatóság és így a bírósággal sem egyenlő rangú közhatóság, hanem egyedül és csupán hiteles személy. Mint ilyen, a felek megkeresésére, vagy a biróság és gyámhatóság megbízása folytán közjegyzői okiratokat és közokiratokat vesz fel, de hatósági jogot nem gyakorol, mert azzal a törvény a közjegyzőt fel nem ruházza. Ezenfelül jogosítva