A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 18. szám - A házasságtörésről 3. r.

144 A J O G. van a közjegyző az 1874. évi XXXV. t.-c. 55. §-a értelmében a hatóságokhoz és bíróságokhoz perenkivüli ügyekben beadványokat intézni. Az általam most emiitett hármas minősége a közjegyzőnek figyelembe vétetett akkor, midőn az 1874. évi XXXV. és az ezt kiegészítő 1880. évi LI. törvénycikkek megalkottattak. Ezen törvények, szerény véleményem szerint elég világosan a következőket rendelik és pedig: 1- ör. A felek megkeresésére felvett közjegyzői okiratokért járó díjakat a közjegyző a törvény értelmében felszámítja és tudomásul adja^ az illető félnek, ki az 1874. évi XXXV. t.-c. 20ü. §-a értelmében jogosítva van, ha a felszámítást sérelmesnek találja, a bíróságnál 8 nap alatt panaszt emelni. Későbbi panaszok a felszámított díjak behajtását nem akadályozza ugyan, de a beadott panasz folytán a bíróság a 207. §. szerint jár el. Ebből következik, hogy a közjegyző még ezen díjait sem állapítja meg, hanem csak felszámítja és hogy a félnek ez ellen panaszt benyújtani szabad, csakhogy a 8 napnál később beadott panaszok a behajtást nem akadályozzák. 2- or. A bíróság és gyámhatóság megbízása folytán teljesített cselekményekért a közjegyzőt, mint kiküldöttet megillető díjak az 1880. évi LI. t.-c. 22—26. §-ai szerint a megbízó bíróság vagy hatóság által állapittatnak meg. De ez másként nem is lehet, hisz a megbizó bíróság vagy hatóság kiküldetés esetében saját közegének illetményét is megállapítja, csakhogy a kiküldöttnek a torvényben meghatározott díjnál többet felszámítani nem szabad, a megbizó bíróság vagy hatóság pedig a törvényben meghatározott díjnál kevesebbet nem állapithat meg. Ez által ugy a közönség, mint a közjegyzők érdeke megóva van annyival is inkább, minthogy a netán törvényellenes megállapítás ellen bármelyik fél is jogorvoslattal élhet. 3- or. Az 1874. évi XXXV. t.-cikk 55. §-a által engedett magánmegbizások folytán teljesített munkálatokért járó díjak az 1880. évi LI. t.-c. 27. §-a szerint szabad egyezkedés tárgyai és ha egyezség nem jő létre, a közjegyző épen ugy, mint az ügyvéd, díjkövetelését személyes bírósága előtt perrel érvényesítheti. Mindezek után tehát szerény véleményem az, hogy a közjegyző díjait soha sem állapítja még, hanem az első pontbani cselekményeiért járó díjait felszámítja és nem fizetés esetében birói utoni behajtását eszközölteti; a második pontban elősorolt megbízások teljesítéséért járó díjait pedig a megbizó bíróság vagy hatóság által megállapittatja és nem fizetés esetében behajtatja; a harmadik pontban körülirt munkálataiért járó díjkövetelését ellenben nem fizetés esetében peruton érvényesiti. Vannak azonban ezzel kapcsolatban oly kérdések, melyek még eddig megoldva nincsenek. Ugyanis az 1874. évi XXXV. t.-c. 203. §-a szerint: »A közjegyző készpénzbeli kiadások fedezésére megfelelő előleget követelhet. A munka vagy eljárás befejezése után a díj és költség megtérítését azonnal követelheti s teljes kielégítésig a kiadvány vagy tanúsítvány kiadását megtagadhatja.« Kérdés már most, hogy ezen szakasz a hagyatékokra is alkalmazható-e? mert számtalan azon eset, hogy a betárgyalt hagyatékok után járó díjait és készpénz kiadásait a közjegyző csak évek múlva, vagy sohasem kaphatja meg. Továbbá az 1874. évi XXXV. t.-c. 202. §-a értelmében teljesítendő végrehajtás kérelmezésénél minő eljárás követendő és a végrehajtási kérelem a bíróságnál dívó szokás szerint egyszerű jelentés vagy végrehajtási kérelem alakjában adandó-e be s mily mellékletekkel látandó el ? Végre minő módon volna elérhető, hogy a megbizó bíróságok és hatóságok a felszámított díjakat az 1880. évi LI. t.-c. 23. §-a értelmében 15 nap alatt megállapítsák? A házasságtörésről. * / Irta: BLASKÓ LAJOS, lugosi ügyved. Y in. / (Befejező köziemíny.) A házasságtörést illetőleg, ugy a mint azt a magyar B. T. K. határozza meg, több és büntetőjogilag fontos kérdés merülhet fel. Ezen kérdésekkel a doctrina foglalkozott kimerítően; de a megoldásban az eredmény egysége hiányzik. Mindenek felett meghatározandó az, hogy mi tartozik a házasságtörés tényálladékához, azaz mikor van a házasságtörés befejezve. * Az előbbi közleményeket 1. a »Jog« f. évi 13. és 15. számaiban. Először is szükséges egy létező házasság ; csak így lehetséges, hogy a házassági hűség megszeghetővé legyen. Megfoghatatlan a német kriminalisták azon vitája, vájjon a házasságtörés tényálladékához szükséges-e az, hogy a házasság feltétlenül érvényes legyen. Erre a felelet csak egy lehet, hogy t. i. a házasság, törés tényálladékához feltétlenül érvényes házassági kötelék szükséges. Az ellenkező állítása megtagadása a logikának. Megszegni csak olyast lehet, a mi létezik ; a házasság jogilag pedig csak akkor létezik, ha a jog követelte minden kellékeknek megfelel, tehát ha feltétlenül érvényes a házasság. Házasságtörés tehát csakis feltétlenül érvényes házasság létezése esetében követhető el. Tévesen állítják az ellenkezőt S c h ü t z e, Schwartze és még mások. i Látszólagos nehézséget okoz azon eset, mely különösei nálunk fordulhat gyakran elő, hogy egy bizonyos házasság az egyik felekezet dogmái szerint érvényes, a másiké szerint pedig nem. Ennek csak egy megoldása lehet. Mindegyikre nézve saját vallásának tanai és törvényei az irányadók. Ha a házasságon kivül közösülőnek fennálló házassága saját vallásának tanai szerint érvényes, házasságtörést követ el, ha nem érvényes, akkor nem. A házasságtörés tényálladékához szükséges még másodszor, mint külső cselekvény a nemi közösülés az egyik házastárs és egy harmadik közt. Itt azon kérdés merül fel, hogy ezen külső eselekvény mikor van befejezve ? Mi szükséges a nemi közösülés consummatiójához ? Itt a német kriminalistáknak egy sokat bolygatott, de felette piszkos vitájához értünk. Sokan ugyanis a nemi közösülés consummatiójához elégnek tartják a nemző részek egyesülését, mások megkívánják az emissio és ismét mások az immissio semmist. Itt minden behatóbb vitatkozást mellőzve, hivatkozva minden ember tiszta érzetére kimondhatjuk, hogy a házasságtörés a nemző részek egyesülése folytán már bevégeztetett. A házasságtörés tényálladékához szükségesek harmadszor a házasságtörést elkövető alanyok, még pedig két személy. Az egyik alanynak mindenesetre érvényes házasságban élőnek kell lennie; a másik alany lehet nem házas vagy házas. Utóbbi esel ben a kettős házasságtörés tényálladéka fordul elő. Csakhogy a magyar B. T. K. szerint ez nem képezi minősített faját a házasságtörésnek ; a biró legfeljebb, mint súlyosító körülményt, veheti tekintetbe. Áttérünk most azon viszonyhoz, mely a házasságtörés és a bigámia között létezik. A magyar 13. T. K. a bigamiát a házasságtöréstől teljesen elválasztja. A magyar B. T. K. szerint, »a ki érvényes házassági kötelékben lévén, ismét házasságra lép, ugy- i szintén azon nem házas is, ki tudva oly egyénnel házasságot kot, a kettős házasság bűntettét követi el.« Kitűnik ezen deíinitiéból, hogy az ujabbi házasság puszta megkötése által a kettős házasság büntette befejeztetett, nem szükséges, hogy a nemi közösülés ehhez hozzájárult volna. Kérdés most, hogy ha az ujabbi házasság megkötéséhez a nemi közösülés is hozzájárult, ez minek tekintendő? Egy ujabbi vétségnek avagy a bigámia folytatásának vagy pedig a bigamiából eredő oly cselekménynek, a melyet ujabb büntetéssel sújtani nem lehet? Nézetem szerint a legutóbbi felfogás a helyes, ha t. i. a magyar B. T. K. álláspontjára helyezkedünk. Ugy a mint a lopásnál a dolog elvétele képezi a bűntettet és az, hogy a tolvaj a lopott dolgot elidegenítette, ujabb büntettet nem képez. A nemi közösülés tehát a kettős házasság bűntetténél nem idéz elő sem folytatólagos büntettet, sem bűnhalmazatot. Nem határozza meg a magyar B. T. K. a házasságtörés elkövetésénél előfordulható súlyosító és enyhítő körülményeket; pedig a házasságtörés sajátszerűségénél fogva ezt meghatározni nem lett volna felesleges. Ezt tehát a birói gyakorlatra kell bizni; csakhogy mindenesetre súlyosító körülménynek lesz tekintendő, ha a házasságtörés két házasság kötelékét sérti meg ; az is, ha a házasságtörést nő követi el és ha az közbotrányt idézett elő. Eí mind benn van a régibb codexekben és nem tekinthetjük haladásnak, hogy azt az újabbi büntetőtörvények mellőzik. Elkövethető-e a házasságtörés kísérlete ? Ez mindenesetre elkövethető, még pedig oly módon, hogy azt majdnem a befejezett cselekménynyel egyenlő súlyúnak lehet tekinteni. Ha például valaki neje mellett az ágyban egy férfit talál, kinek még nem volt ideje a nemi közösüléshez, ez mindenesetre csak kísérlet ; de a férj becsületét ép ugy sérti, mint maga a befejezett bűncselekmény. Csakhogy a magyar B. T K. szerint a házasságtörés ezen kísérlete nem büntethető. Hogy nem házas is lehet a házasságtörő, az előadottakból már kitűnt; de nehezebb már a felelet azon kérdésre, vájjon házasságban élő kéjnővel elkövethető c a házasságtörés ? Itt azt