A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 18. szám - Az írástudók. Egy védő naplójából - A férj ellen nyitott csőd joghatálya a nő vagyonával szemben

142 A JOG. Mindenki tehát, a ki a népjogi érdekeink megszilárdítását és a földmívelésre alapított közgazdászati érdekeink fejlődését szivén hordja, a kormánynak ez érdembeni kezdeményezését és törvényhozásunk jogügyi bizottságának alapos és hazafias irányban észlelt serény munkálkodását, csak hálás elismeréssel érintheti, egyedül azt fájlalván : hogy törvényhozásunk a hosszú budgetviták és egyéb organikus törvények miatt, melyek a közigazgatásra vonatkoznak, egyhamar nem jut abba a helyzetbe, ezen novelláris telekkönyvi törvényt, mely elvont tárgyánál fogva nem oly sürgősnek tűnik ugyan fel és mégis mélyen belevág a közforgalmi és közgazdászati érdekek fejlesztésébe, egyhamar letárgyalhatni és törvényerőre emelni. A mi különösen a volt határőrvidéki területet illeti, ezen »noveJla« ha törvénynyé válik, nemcsak a birtokviszonyok rendezésére, de magára a társadalmi életre és az ennek alapját képező családi viszonyok a fenálló kényszer-kötelékből leendő felszabadítására fog hatni. A volt határőrvidék 1872. óta történt polgárositási viszonyok ugyanis nem egészségesek, mert nem természetesek, a mennyiben azok sem a fenálló ház községi intézmény, sem pedig a polgári törvénykönyvben szabályozott vagyonközösség jogelveinek nem felelnek meg, a házközösségek ugyanis kilenctizedrészben tényleg megosztott birtokviszonyban élnek és e szerint minden egyes törzse vagy ága a volt házközösségnek elkülönítve bírja és miveli osztályrészét a szerint, a mint az az időközben eszközölt kataszteri felmérések alkalmával történt, tekintet nélkül az itteni régi telekkönyvekre, melyek sem a birtokállás, sem a tulajdoni lap, sem pedig a teherlap tekintetében a tényleges viszonyoknak meg nem felelnek. És minthogy ez olyan tény, melyet azok közül, a kik a volt határőrvidéken a gyakorlati életet ösmerik és a gyakorlati adminisztrációval foglalkoznak, senki sem tagadhat, kár volt a jogügyi bizottságnak oly szabályt állapítani meg, mely szerint a »novella« csak a házközösségek megszüntetése után lenne itten életbeléptetendő. A >;novella< azonnali behozatalát indokolja első sorban azon körülmény, mely szerint a volt határőrvidéken vannak oly községek és városok, melyek terűX létén házközösségek nem léteztek és melyekben most is a telekkönyvi rendtartás alapján »helyszinelt« telekkönyv létezik; továbbá 1872. év óta sok ezer házközösség lett megszüntetve, melyek birtoka a régi telekkönyvekben felvéve ugyan, de már szabadon átörökölhető polgári tulajdont képez és e szerint a polgári törvények hatálya alatt áll; és végre mint emiitettem, a telekkönyvben, mint házközösségek szereplő birtokok kilenctizedrészben, tényleg megosztott állapotban élő ház közösségi törzsek és ágak tulajdonát képezi, melyek a »titkos osztályok* címe alatt ösmeretesek lévén, az új telekkönyvi novella nyújtotta kedvezményekben részesülhetnének a nélkül, hogy az 1885. évi XXIV. t.-c. által felállított vexatórius osztály eljárás alá jutnának. A telekkönyvi »novella* mint mondatott, tehát nemcsak a polgári birtokokra, hanem magukra a házközösségekre is annál inkább volt kiterjeszthető, mivel a kormány az által megtakarítja azon tetemes költségeket, melyeket a házközösségek megszüntetésére az előbb érintett törvényben megállapított adminisztracionális ferum igényel és mivel a katasztrális felvételek alapján minden egyes vagy közös tulajdonos sietni fog magának olyan telekkönyvet készíteni, mely a tényleges viszonyokon alapulván birtokának rendezését célozza, holott a jelenlegi telekkönyvi birtokállás szerint eszközlendő osztályok — minthogy a kataszteri birtoktól lényegesen eltérnek — csak olyan fiktív állapotot fognak előidézni, mely utóvégre is csak a telekkönyvi novellában megállapított szabályok alkalmazása által rendezhető lészen. férj ellen nyitott csőd joghatálya a nő vagyonával szemben. Irta: ONACIU SÁNDOR, brassói kir. törvényszéki biró. Nemcsak a laikus, de első tekintetre a jogász előtt is hihetetlennek fog feltűnni, hogy Magyarország némely részeiben oly kivételes anyagi törvény áll fenn s van hatályI ban, a kodifikált csődtörvény életbeléptetése után is, mely| szerint a férj ellen nyitott csőd joghatálya kiI terjed a nő vagyonára is, szerezte legyen azt saját tevékenysége, öröklés avagy ajándékba vétel által. Ezdj hatály kiterjedése pedig abban áll, hogy a nő vagyona TÁRCA. Az írástudók. (Egy védő naplójából.) Irta : Dr. FRIEDMANN BERNÁT, budapesti ügyvéd. — A »Jog« eredeti tárcája. — Értem ezen hangzatos cím alatt azon szakértőket, a kik okirathamisitás eseteiben az irás valódisága vagy hamis volta felett adnak szakértői véleményt. Egész ügyvédkedésem alatt hadilábon álltam velők. Soha sem akartam őket tulajdonképeni szakértőknek elismerni. Mindig azt vitattam, hogy irni, Írásokat összehasonlítani a biró is tud. Szemlélje meg tehát maga az Írásokat. Ez nem is tudomány. Az irásvizsgáló tehát nem szakértő. Nem lehet az orvoshoz, a chemicushoz vagy más szakemberhez hasonlítani. Ezek éveken át az egyetemet látogatják. Tanulnak. Egy nagy, tudományos irodalommal bírnak. Ezek véleménye tehát nyom valamit. ^ De az úgynevezett irásvizsgáló: semmi. Tud irni. Ezt a bírónak is kell tudnia. Van egy kevés tapasztalata is talán. A bírónak még többel kell birnia. Tehát felesleges az irásvizsgálóknak szakértőkül való alkalmazása. De soha sem tudtam meggyőzni a bíróságokat. Tiltakozott érvelésem ellen: a kényelem. Az irásvizsgálók mégis mondtak valamit, írtak valamit, indokolást is csináltak. A bírónak megkönnyítették a dolgát. Tehát alkalmazták őket. Egvszer azonban mégis megjárták velem. Az eset következőleg történt: Egy uri ember, jómódú, 80 éves apja nevére csinált vagy 30 darab hamis váltót. S midőn azt látta, íiogv nem folytathatja tovább a dolgot, feljelentette önönmagát. A hajsza megkezdődött. Akkor még a váltótörvényszék döntött a váltóhamisítás ténykérdésében. A büntető bíróság csak a beszámítás és büntetés felett határozott. A hitelezők sorra beperelték az öreg 80 éves embert. Ez pedig sorra letette az esküt, hogy az aláírások hamisak. Ekkor, hogy az öreget concessiókra kényszerítsék, vádat emeltek ellene valamennyien, hogy hamisan esküdött, mert az aláírások valódiak, ő csak egyetértve fiával, igy akar szabadulni a fizetési kötelezettség alól. Megindult a vizsgálat az apa ellen hamis eskü, a fiu ellea váltóhamisítás miatt. Kihallgattak Írástudó szakértőket. Ezek azt mondták, hogy az aláírások valódiak. Tökéletesen hasonlítanak az apa kétségtelen aláírásaihoz. Ez megdöbbentett. Elővettem az apát is, meg a fiút is, hogy mondják meg nekem, mi tulajdonképen az igaz. Apa is, fi is váltig azt hajtogatták, hogy az aláírás hamis. S midőn én tapasztalt és tudós Írástudók véleményére utaltam, azt felelte a fiu hogy minden minta nélkül képes jelenlétemben ugy aláírni az apj nevét, hogy azt a valódi aláírástól megkülönböztetni nem fogó tudni. Ráálltam. A fiu aláirta egy darab papírra az apja nevét többször, minden minta nélkül s oly sikerülten, hogy midőn az apát írattam többször alá ugyanazon ívre, csakugyan nem tudtam megkülönböztetni, hogy melyik az apa, melyik a fiu aláírása. Figyelmeztettem ezen rendkívüli körülményre a vizsgál birót és kértem, hogy hallgasson meg újabbi két írástudó szak értőt. Lássuk, hogy mit mondanak ezek. Ugyanazt mondták, a mit az első két szakértő mondott, hogy az összes váltókon lévő aláírások az apa kezeirását képezik. Hosszas utánjárással sikerült kivinnem, hogy még egy szemle ejtessék meg s erre a már kihallgatott négy szakértőn kivül még újabbi két szakértő hivassék meg. m k