A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 18. szám - Pauler Tivadar (1816-1886) - A magyar határőrvidék és a telekkönyvi novella

Ötödik évfolyam. 18. szám. Budapest, 1886. május 2. Szerkesztőség: V. sas-utcza 14. szám Kiadóhivatal: V. sas-ntcza 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők A J O G (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY. ) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KÁR KÖZLÖNYE Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre 6 frt — kr. fél ».. 3 » - negyed ». 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal kül dendök. TARTALOM. Pauler Tivadar. (1816 —1886. ) - A magyar határőrvidék és a telekkönyvi novella. Irta: Dr. Niamesny Mihály, fehértemplomi kir. közjegyző. — A férj ellen nyitott csőd joghatálya a nő vagyonával szemben. Irta: Onaciu Sándor, brassói kir. törvényszéki biró. — A közjegyzői költségjegyzék. Irta: Plihál Ferenc, n. -kanizsai kir közjegyző. — A házasságtörésvöl. Irta: Dr. Blaskó Lajos, lugosi ügyvéd. — A telekkönyvi novella. Irta: Dr. Teleszky István, budapesti ügyvéd. — Sérelmek. (Szolgabírói jogszolgáltatás Csongrádmegyében. Irta: Dudás Béla, dorozsmai ügyvéd. ) — Irodalom. (Nyilt levél a horvát bíróságok visszaéléseiről. Irta: V e r u s. — Külföldi büntetőjogi lapszemle. Irta: Vargha Ferenc, kir. törvényszéki aljegyző Kassán. ) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztői üzenetek. TÁRCA: Az írástudók. Irta: Dr. F r i e d m a n n Bernát, budapesti ügyvéd. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok. ) x Pauler Tivadar. (1816 -1886. ) Mély megilletődéssel vettük lapunk zártakor a hirt, hogy Pauler Tivadar, Magyarország volt igazságügyminisztere, hosszú szenvedés után, április 30-án meghalt. Bár ezen szomorú esemény már hetek óta előrelátható volt, mégis mély és fájdalmas benyomást keltett minden körben, mert mint tudós, mint tanár, biró és magas állásában mint miniszter is rendkívüli szeretetreméltósága és személyes szívélyes modora által mindenütt csak barátokat szerzett magának. Az idő rövidsége nem engedi, hogy már most méltányoljuk azon sajátlagos tevékenységét, mely bennünket legközvetlenebbül érint. Azért ezúttal szorítkozunk azon mély fájdalom kifejezésére, mely minket is e kiváló tudós és ember halála fölött elfog és szorítkozunk egyelőre a boldogult életrajzának néhány kiválóbb adatára: Pauler Tivadar 1816. április 9-én,; Budán született, hol atyja a magyar főhadi kormánynál szolgált. Édesanyja a hazai jogirodalom történetében ismeretes Markovics Mátyás leánya. Iskoláit a budai főgymnasiumban s a pesti egyetemen kitűnő sikerrel végezte. 1832-ben a bölcsészet, 1836-ban pedig a jog- és államtudományok tudorává avattatott fel s miután 1838-ban Pesten a természetjogot rövid ideig helyettesként tanította, ugyanazon évben a zágrábi akadémiában a természetjog s magyar közjog rendes tanárává neveztetett ki; 1845-ben pedig Zágrábmegye rendei által az ottani megyei törvényszék közbirájává választatott s a rögtönitélőszék s megyei levéltár rendezésére kiküldött megyei választmány tagjai közé soroztatott. 1845. november 25-én választotta meg őt a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé, majd 1855-ben rendes tagjai közé vette föl. 1846. szeptember 13-án a pesti királyi, 1847-ben pedig a gráci cs. kir. egyetem jogtudományi karának tagjai közé vétetett föl 1848-ban a pesti egyetemnél lett jogtanár, 1867-ben a koronázás alkalmával a tudomány terén szerzett érdemei elismeréseül ö felsége a Lipót-rend keresztjével tüntette ki. Azóta a jog- és államtudományi encyclopediát, az észjogot és büntetőjogot tanitotta. 1869-ben kinevezték a legfőbb itélőszék birájává, hol a büntető osztályban, mint kitűnő előadó biró, szintén nagy elismerésre tett szert. Ámde a megnyíló iskolai új év ismét visszavonzotta őt legnagyobb diadalainak szerzőjéhez, a tanári székhez, a melyet csakugyan vissza is foglalt. 1871. február 10-én lett vallás- és közoktatásügyi miniszterré, mely állást azonban nemsokára 1872. szept. 4-én felcserélte az igazságügyi tárcával, melyet 1875. március 2-ig tartott meg, mikor is a Bittó-kabinet többi tagjaival együtt lemondott s visszatért újra tanszékéhez, melyen mindig a legszívesebben időzött. De nem sokáig szentelhette magát tanári hivatásának, mert szükség volt rá az ország kormányzatában és 1878. junius 30-án ismét átvette az igazságügyi tárcát, ezuttal már a Tiszakabinetjében s azóta folyton e hivatásának élt. A fenti kitüntetéseken kivül, midőn a Bittó-kabinettel együtt beadta lemondását, 1875-ben a Lipót-rend nagykeresztjével kitüntetve mentetett fel állásáról s végül 1881-ben május 5-én valóságos belső titkos tanácsossá lett. A tud. akadémiában 1874. május 28-án az akadémia igazgató-tanácsának tagjává, 1880. nov. 22-én pedig az akadémia másodelnökévé választatott és e tisztségről csak az utóbbi időben mondott le épp betegsége miatt. A választók bizalma is oly szívósan ragaszkodott hozzá. 1871-ben a főváros I. kerülete választá meg őt orsz. képviselőiwk s megválasztá azután is folytonosan ugyanazon kerület 1872, 1875., 1878., 1881., 1884-ben, a három utolsó választáskor is egyhangúlag. Első magyar irodalmi munkái a Századok, az Athenacum, a Tudománytár hasábjain jelentek meg s mindjárt kezdetben, alapos képzettségű irójukra vonták a figyelmet. Később azonban, midőn a » Jogtudományi Szemle« alapitói között találjuk nevét, kizárólag az akadémia értesítőjében jelentek meg dolgozatai. Sokkal becsesebbek azonban ezeknél kézi könyvei, melyek mindegyike számos kiadást érve el, forog ma is a közönség kezei között. A jog- és államtudományok encyclopediája, észjogi előés alaptana, végül »Büntető joga« keresett és előnyösen ismert könyvek ugy hazánkban, mint a külföldön. A classikus rövidség és világosság, erőteljes és biztos logika, mindenek felett pedig az összes szakirodalom figyelemmel kisérése és alapos, a legapróbb részletekig beható tanulmányozása e művekben Pauler nevét maradandóvá teszik. Tanitványainak mindegyike tapasztalhatta szívességét, tanácscsal, jóakarattal, gyakran anyagilag is segített rajtuk. A politikai életben a 70-es évekig csak egyszer szerepelt, a midőn ugyanis a ráckevei kerületben felakarták léptetni képviselőjelöltnek, ő azonban visszalépett. A magyar határőrvidék és a telekkönyvi novella. Irta: dr. NIAMESNY MIHÁLY, fehértemplomi kir. közjegyző. A törvényhozás jogügyi bizottságában megvitatott és megállapított novelláris törvény a telekkönyvi betétek szerkesztéséről és az érvényben álló telekkönyvi rendtartás módosításáról arra van hivatva: jogrendszerünk fejlődésében | hézagot pótolni és a vidéki forgalmi érdekeinket és hiteligé| nyeinket szilárd és megbízható alapokra fektetni.