A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 16. szám - Utóhangok a nagy vitához. Vajkay-Csemegi

Ötödik évfolyam. 16. szám. Budapest, 1886. április 18. Szerkesztőség: V. sas-utcza 14. szám. V. sas-utcza. 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A J O G HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY. ) ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre. 6 frt — kr. fél ».. 3 » — » negyed ».. 1 ». 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM. Utóhangok a nagy vitához. (Vajkay-Csemegi). Irta: Bánffay Simon, kir. tanácsos és pécsi kir. közjegyző. — Az igazságügyi mimsterium tiz évi tevékenysége. — A birtokrendezés és tagosítás. Irta: Dr. Podhorányi Gyula, rózsahegyi kir. törvényszéki biró. — A telekkönyvi novella. Irta: Dr. Teleszky István, budapesti ügyvéd. — A közjegyzői költségjegyzék. Irta: Zagyva Lajos, kir. közjegyző Mezőtúron. — Sérelmek. (Takarékosság és igazságügyi tönk. Irta: Dr. Sichermann B., kassai ügyvéd. ) — Irodalom. (A magyar bűnvádi eljárás II. tervezete. Dr. Mayer Salamon. Irta: Dr. R é v a i Lajos. ) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok. ) A „Jog Törvénytára" tisztelt előfizetői a mai szá= munkkal veszik mellékletül az 1886-iki törvények első két ivét. A többi ívek folytatólag fognak megküldetni. Tisztelt előfizetőink ime láthatják, mily gondot fordított a hírneves Ráth=féle könyvkiadó vállalat ezen törvénykiadásra, mely a kiállítás és nyomtatás korrektsége és külcsíne tekintetében valóban párját keresi. A mint meggyőződni alkalmunk volt, különösen a szerves törvényeket kisérő jegyzetek és magyarán zatok a legjobb és legmegbízhatóbb szakerők által lévén ké= szitve, minden igénynek megfelelők. Előfizetéseket továbbra is elfogadunk. Előfizetési ár 2 frt. Ápril hó 1-jétől új előfizetést nyitottunk. — Tisztelettel kérjük azon t. vidéki előfizetőinket, a kiknek előfizetésük e hó 1-én lejárt, és ez ideig az előfizetést még meg nem hosszabbították, szíveskedjenek ezt mielőbb megtenni, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. uj előfizetőinknek még szolgálhatunk teljes példányokkal január 1-től kezdve. Lapunk előfizetési ára; Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt Negyedévre 1 frt 50 kr. ,, A JOG" kiadóhivatala. Budapest, V. ker., sas-utca 14. sz. Utóhangok a nagy vitához. (Vajkay— Csemegi. ) Irta: BÁNFFAY SIMON, kir. tanácsos és pécsi kir. közjegyző). A török uralom alatt a szatmármegyei Kocsord község ketté volt választva: Nagy- és Kis-Kocsordra. A nagykocsordi basa mindenre kiterjesztvén figyelmét, gyakran a templomba is elnézett, vajjon nem beszélnek-e ott oly dolgokat, melyek nem oda valók, s a nép ellenséges hangulatát is felszíthatnák. — Rákerült a prédikációk sora az apostolokoszlására is, de alig emlitette a szónok, hogy egyik közülök az igét hirdetendő: Pontus és Cappadociába ment, a basa menten félbeszakította a beszédet s oda szólt a papnak: »Maradjatok ti csak Nagy-Kocsordon és Kis Kocsordon, s ne bolygassátok Pontust és Cappadociát, mert ez az én uramé !« Ennek a kocsordi basának rendreutasitása jut eszembe mindig, valahányszor büntetőjogi kérdésekkel akarok foglalkozni, s mindig attól tartok, hogy kriminálistáink közül akadhatna vagy egy, ki nekem is oda mondja: maradjak csak a közjegyzőségnél, s ne háborgassam a kriminalistikár, mert hát ez ő uráé. Előre biztosítom, hogy igazat adok neki, s midőn ezzel dilletánsi álláspontomat kijelöltem, minden praetensio nélkül szólok egy kérdéshez, mely ugy látszik, nagyobb hullámokat kezd felverni; értem a Curia 51. számú büntetőjogi döntvényét a magánlaksértés és eszmei bűnhalmazatról. A kir. Curia ugyanis egy concret eset alkalmából említett számú döntvényében azon elvet mondotta ki: hogy azon esetben, melyben a tettes a kbtk. 126. § ában meghatározott lopás elkövetése céljából a magánlaksértés vétségét is elköveti — föltéve, hogy mindkét törvénysértés idő és véghezviteli módozat tekintetében, elválaszthatlan összefüggésben áll egymással — a btk-vek két külön rendelkezésének, habár az egységes cél által összefoglalt megsértése forogván fen: a btk. 9. §-ában meghatározott eszmei bűnhalmazat állapítandó meg. Ezen döntvényt alkalmazta valószínűen a kir. Curia a Csemegi kir. curiai tanácselnök által a »Magyar Igazságügy« f. é. január havi füzetében fölemlitett következő esetben: Valaki éjjel bemenvén másnak nyitott udvarába, ott a kamarának spárga csomaggal bekötött, belülről mozdítható tolózárját a csomó feloldása után félretolva, s bemenvén a kamarába, abból három csirkét, melynek értéke egy forint és nyolczvan krajcár volt, ellopott, de üzőbe vétetvén és elfogatván, a tulajdonosnő panaszára még azon éjjel átadatott a hatóságnak. Ez esetben tehát (V. K. ez idei »Jog« 8. sz. szerint) a kir. Curia két törvénysértést látott; jelesül a kbtk. 126. §-ában meghatározott lopást, ezen felül a btk. 332. §-ába ütköző magánlaksértést s eszmei bűnhalmazatot állapitván meg a bűnös cselekményben, ezt vétségnek qualificálta. Maga a döntvény elég terjedelmesen indokoltatott és szerintem nem is férhet hozzá szó. De mintha ez indokok nem lettek volna képesek a jogászok egy részét a felől meggyőzni, vajjon a kérdéses döntvény a felhozott concret esetre alkalmazható lenne, Csemegi Károly curiai tanácselnök a »Magyar Igazságügy* fennidézett füzetében Egység és többség cím alatt ez esetet bonckés alá vette, mely alkalommal főleg az eszmei bűnhalmazatot és mellékesen az emlitett curiai határozatnak a concret esetre lehető alkalmazását hatalmas érvekkel támogatta. Érvelése gyönyörű, hangja, modora pedig oly meggyőző, hogy dacára annak, hogy az ember magában azon kételyt, hogy itt talán mégis téves aplicatio foroghatna fenn, elfojtani nem birja — előadásának szépsége által annyira körülhálóztatik, hogy érveinek hatása alatt magával szinte meghasonlik, s nem tudja: a kérdés megítélésében belső sugallatát kövesse-e inkább, vagy ezen érvek súlya által mintegy kierőszakolt, s hogy ugy mondjam: becsempészett meggyőződését? V. K. a »Jog« ez idei 8-ik számában megjelent cikke, bár nem mutatja nyilván, mégis tanúskodik e hatásról, mely azonban kételyeit elfojtani nem bírta; felszólal e curiai dönt-