A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 14. szám - A törvénykezési rendtartás egy teljesen ignorált rendelkezése

A JOG. 111 y

A törvénykezési rendtartás egy teljesen ignorált rendelkezése. Irta Dr. 1MMLING KONRÁD, kir. táblai biró. Polgári törvénykezésünk részint az eljárást szabályozó törvényeken, részint a bírósági szervezeten, részint a birói erők elégtelenségén, meg nem felelő felosztásán és itt-ott ki nem fejtésén alapuló okokból nagyjában és egészben annyira lassú menetű, hogy mohón fel kellene használnunk mindazon eszközöket, melyek a fennálló törvények keretén belül és a jelenlegi állapotok mellett is a törvénykezési ügyek minél gyorsabb lebonyolításának elősegítésére alkalmasak. így kellene lenni. Tényleg azonban épen ellenkezőleg áll a dolog: következetesen elhanyagoljuk, nem létezőknek tekintjük a törvénynek oly rendelkezéseit, melyek az eljárást egyszerűsíteni és siettetni hivatvák ; mintha csak az igazságszolgáltatás mesterséges lassítására törekednék a birói gyakorlat, a nélkül, hogy ebből az alaposságnak legcsekélyebb nyeresége volna. Állításom bizonyítására a törvényeknek számos ily ignorált rendelkezéseit tudnám felhozni; és lehet hogy alkalmilag visszatérek még erre a tárgyra. Jelenleg azonban csupán egy ily rendelkezést akarok megbeszélés tárgyává tenni. Az 1881 : LIX. t.-cz. 07. £-ának második bekezdése szerint >; f e 1 f o 1 y a m o d á s esetében az ügyiratok, melyek a főügy tovább folytatására szükségesek, hivatalból hitelesített másolatban terjesztetnek fel.« Vagyis: valahányszor a beadott és elfogadott felfolyamodás oly természetű, hogy az illető ügy folytatására halasztó hatálylyal nem bir, mindazon eredeti ügyiratokat, melyek nélkül a főügy tovább nem folytatható, vissza kell tartani és a jelentéshez, melylyel a felfolyamodás a másodbirósághoz felterjesztetik, eredetben csupán azokat az iratokat, melyek a főügy tovább folytatására szükségtelenek, ellenben az arra, de egyúttal a felfolyamodás felsőbb bírósági elintézésére szükségeseket hivatalos hiteles másolatban kell csatolni. Lássuk ennek a rendelkezésnek gyakorlati jelentőségét néhány példában és pedig először a peres eljárásban. Az 1881 : LIX. t.-cz. 52. §-a szerint az első bíróságnak a per folyama alatt hozott, az ítélet előkészítésére vonatkozó végzései ellen felfolyamodásnak nincs ugyan helye; valamint nincs helye az 55. §. szerint oly végzés ellen, mely a bizonyítási eljárás felvételével megbízott bírósági tag vagy a pertárnok eljárása s intézkedése által okozott sérelem miatti előterjesztés elintézéséül hozatott. De igenis helye van felfolyamodásnak oly végzés ellen, mely az érintett nemű végzés elleni felfolyamodást, habár a 27. §. értelmében helyesen visszautasítja; legalább jogában nem áll az eljáró bíróságnak az ily másodízben használt felfolyamodást szintén visszautasítani. Már most, ha ily másodszori felfolyamodás folytán az eljáró bíróság — a mint majdnem kivétel nélkül történik — felterjeszti a másodbirósághoz a keresetet, a perfelvételi jegyzőkönyvet, a netalán már beadott többi periratokat, szóval az ügyre vonatkozó összes iratokat, akkor a másodbirósági végzés beérkeztéig a per teljesen szünetel; holott ha az 57. §. értelmében jár el, ez idő alatt a per talán már egészen le lett volna tárgyalva vagy ítélettel is ellátva. Ugyan ez az eset forog fenn akkor, ha az eljáró bíróság a per foiyamán pénzbírságot szabott ki, s az ebbeli végzés ellen az 54. §. 4-ik pontja értelmében felfolyamodás adatott be. Az 56. §. szerint rendes perekben a bíróság illetősége ellen tett kifogást elvető végzés elleni felfolyamodás elintézése előtt az elsőbiróság az ügy érdemében nem hozhat Ítéletet. »Itéletet nem hozható, de megtehet minden egyéb intézkedést, letárgyalhatja a pert, elrendelheti s befejezheti a bizonyítási eljárást; mert »a felfolyamodásnak halasztó hatálya rendszerint nincs« és az itélet hozatalának elhalasztása csak j kivétel az általános szabály alul. Mennyire hátráltatja tehát a ; bíróság a per eldöntését ha a felfolyamodással, mely a biróság j illetéktelensége miatti kifogást elvető végzés ellen adatott be, j felterjeszti eredetben az addigi összes iratokat és ez által I lehetetlenné teszi a per folytatását a felfolyamodás másodbirósági elintézéséig! Sokkal számosabbak és szembeötlőbbek még az 57. ; figyelmen kivül hagyásának hátrányos következményei a végrehajtási eljárásban. Xincs szándékom azokat í kimeritőleg felsorolni. Itt is csak néhány felötlő példával fogom állításomat illustrálni; előrebocsátván, hogy az 1881: ! LIX. t.-cz. 57. §. második bekezdésében foglalt szabály két\ ségtelenül a végrehajtási eljárás folyamán is megtartandó, mivel az 18-1: LX. t.-cz. 34. £-a szerint végrehajtási eljárás j során a felfolyamodásra nézve, a mennyiben a törvény különös j intézkedést nem tartalmaz, az általános rendelkezések alkalmazandók, ezek alatt pedig az 1881 : LIX. t.-czikkben foglalt rendelkezéseket kell érteni. Az 1881 : LX. t.-cz. 37. §-a szerint a bírósági végzések i elleni felfolyamodásnak csupán az ingó vagyon árverésén befolyt vételár kiadására, az ingatlan árverés foganatosítására, a lefoglalt követelésnek a végrehajtatóra való átruházására, készpénz kiutalványozására s a marasztalás tárgyának átadására, tüzetesen a végrehajtást rendelő végzés elleni felfolyamodásnak pedig a lefoglalt ingók elárverezésére is van halasztó hatálya. E szerint tehát, ha az ingókra intézett foglalás előter; jesztéssel és az ennek folytán hozott elsőbirósági elutasító [ végzés felfolyamodással támadtatott meg, ez nemcsak esetleg | a folytatólagos végrehajtás elrendelését és foganatosítását nem, de az első foglalás alkalmával lezálogolt ingóságok elárverezését sem gátolja. Ingatlanra intéztetvén a végrehajtás, a végrehajtási zálogjog bekeblezéset, illetőleg a zálogjogi előjegyzés végrehajtási i igazolását vagy a végrehajtási jog feljegyzését rendelő végzés ellen beadott felfolyamodás daczára el lehet rendelni az árverést; és ezt meg is lehet tartani, ha a kitűzött határ; napig az elsőbirósági végzést helybenhagyó másodbirósági , határozat leérkezik. Ha utóajánlat folytán az újabb árverés elrendelése vagy ha utóajánlat következtében újabb árverés tartatván, az ez elleni előterjesztést elutasító végzés támadtatik meg felfolya| modással, ennek daczára a sorrendi tárgyalásra ki lehet tűzni a határnapot, mert a 188. §. csak az első árverésnek jogerőre emelkedését tételezi fel, és a 187. §. értelmében ugyanez j feltétele az utóajánlat elfogadásának is; kitüzetvén pedig sor| rendi tárgyalásra a határnap, a tárgyalást meg is lehet tartani, j a kielégítési sorrendet meg lehet állapítani, és a mire a fel; folyamodás másodbirósági elintézése leérkezik, az időkőzben I talán már jogerőre emelkedett sorrend értelmében a hitelezőket ki lehet elégíteni. Mindez másként van, még pedig a tőrvény nyilvánvaló | intentiójának ellenére s nem ritkán a végrehajtató érzékeny ; kárára másként van, ha — ugy mint általánosan szokás — a I végrehajtási ügy bármely stádiumában használt felfolyamodás { folytán az összes eredeti ügyiratok a másodbirósághoz felterjesztetnek. Addig, a míg a másodbiróság határozata le nem érkezik, nem lehet azután szó arról, hogy a végrehajtást foganatosító biróság folytatólagos végrehajtást rendeljen vagy hogy a lefoglalt ingóságok elárvereztessenek, habár a foglalás előterjesztéssel talán csak részben támadtatott meg; sőt egészben , szünetel a végrehajtási ügy, ha —• a mint szintén gyakran és I egészen helytelenül történik — a végrehajtási ügyiratok a lefoglalt ingóságok csupán egy része iránt támasztott igényperhez csatoltatnak és az ebben hozott itélet ellen felebbezés I adatik be. Nem lehet azután a végrehajtási zálogjog bekeblezését | rendelő végzés elleni felfolyamodás másodbirósági elintézéséig