A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 12. szám - Beszámítási képességgel nem biró egyén ki a B.T.K. 84. §-a alapján javitó-intézetbe küldetik, bűnösnek mondandó-e ki az itéletben vagy felmentendő?

A JOG. és jog szerinti életet megköveteli, a nevelést átveszi a szülőktől s a javitó-intézetben annak helyes keresztülviteléről saját közegei által maga gondoskodik. Kétségtelen, hogy ezen két osztálybeli egyének között a reánk nézve releváns büntetőjog szempontjából semmi különbség nincs. A mi különbség mégis van, az nem jogi, de társadalmi; igy tehát a jog szabályai szerint teljesen egyenlő elbánás alá veendők. De mit tapasztalunk? A kik javitó-intézetbe nem küldetnek s beszámítás alatt nem állanak, egyszerűen felmentetnek ; mint a hogy felmentetik az őrült; jogos önvédelem, vagy végszükségben cselekvő alany minden jogi következmény nélkül. Mig azok, a kik a javitó-intézetbe küldetnek, bűn ősöknek mondatnak ki és a mint a kassai kir. törvényszék 7,259/B. 85. sz. a. Ítéletében tette, az eljárási költségekben s a kártérítési összegben marasztaltatnak. Az elmondottak alapján tehát nem csupán az Ítélet technikája, de az anyagi jog szempontjából is véleményem oda konkludál: hogy 1. Mindazon esetekben, a hol a 8i. §. alapján kijelentetik, hogy a kiskorú beszámítási képességgel nem bír, de azért javitó intézetbe küldetik, a vád alól felmentendő. 2. Az ilyen kiskorú sem az eljárási költségben, sem a kártérítési összegben nem marasztalható. 4 Az irodai átalány leszállításának kérdéséhez Az igazságügyminiszterium által az ország összes bíróságainak egyaránt és kivétel nélkül meghagyott leszállítása az irodai átalánynak természetszerű visszahatást szült és fog szülni az igazságszolgáltatás menetére. Mi az intézkedés ezen fontos oldalát tekintve, lapunk 10-ik számában közlött cikkben elitéltük e rendelkezést, elitéltük pedig főleg azért, mert ha szüksége tán egynémely bíróságnál fon forgott is, teljesen kizártnak tartottuk annak lehetőségét,hogy az ország minden bíróságainál indokolt volna. E cikkre vonatkozólag közöljük e két következő nyilatkozatot, és bár az első nyilatkozat a miénktől elütő nézetet vall, mégis közlendőnek tartjuk. Hisz az ellenvélemény a legjobb próba valamely vélemény helyessége vagy helytelensége mellett. Mi pedig csak az igazságot keressük. A szerkesztőség. I. Kecses lapjuk 10-ik számában megjelent Krajeáros vagy filléres politika« vezércikket meggyőződésein és tapasztalatomból folyólag hallgatással nem mellőzhetem és pedig nem mintha a napidíjasok reductióját feltétlenül helyese 1n é m, hanem azért, mert ezen napidíjasok elbocsátásában én az igazságszolgáltatás rendes menetére semmi veszélyt nem látok. Nem pedig azért, mert tény és köztudomású dolog, miszerint az alkalmazott díjnokok a törvényszéki elnökök és járásbirák által oly elemekből vétettek, melyeknek nem annyira munkaerejére, hanem inkább a megélhetésre és kegyelemre volt súly fektetve, s igy bátran lehet állítani, hogy az alkalmazott díjnokok 55°/°-éka kegyelemből vétetvén fel, esak pipázni és traescsolni jártak fel s ez által a munkaképeseket is visszatartották a munkától, s eddig is, ha az ügyvédnek valami sürgős leírni valója volt, az vagy saját irodai erejével, vagy pedig ezeknek nyújtott alamizsna által esz közölte ezt, — ez pedig ezután is megtehető, sőt szerintem jobb, ha tudja az ügyvéd, hogy saját erejére van hagyva, mintha ezen telhetetlen pápaszemes urak kufárságától várja ügyeinek lctisztázását. Tény, miszerint nem a le nem tisztázott, hanem az el nem intézett ügyek tekintetnek restanciának, tehát nem a mechanika, banem az észmunka heverése esetleg hiányos volta oka a hosszú terminusoknak és restanciának. Ha a biró (concipista) kurrensben *) Ezen véleményemet támogatja azon körülmény is, hogy a \ 8,981/84 sz. igazságiigyminiszteri rendelet •/. melléklete » alapszabályok a javitó intézetek számára« 7-ik §-a szerint: -a 6-ik §. első s második pontjában említett ifjú egyének a javitó intézetekben ingyenes neveltetésben részesülnek*. Tehát tőlük a nevelési költség nem követelhető, igy az eljárási költségben s kártérítési ősszegben sem marasztalhatók. Megjegyzem, hogy itt a »nevelési költség« alatt az értendő, a mi a büntetéssel sújtottaknál a büntetés végrehajtása körül felmerült költség alatt szokott értetni. j van a neki kiosztott ügydarabokkal, akkor nincs fenakadás, mivel I az ügyvéd ha referálva tudja ügyét, ha másként nem, hát maga leül és letisztázza. Nem ösmerera az igazságszolgáltatás intézőinek indokait, azonban szerény véleményem szerint az ügyek gyors menetét nem a mechanikától, hanem a logika alapos és gyors kezelésétől kell I várni s épen ez aggaszt engem, hogy az utóbbi téren nem tapasztalhatni tle absolut semmi intézkedést, holott a tapasztalat igazolja — se lapok hasábjain hetenként olvashatni — miszerint egyes I concipisták vagy régi nemesi módra, vagy pétiig ha dolgoznak, oly hosszadalmasak és oly felületesek, hogy érdemleges határozataik két, sőt néha három rendbeli feloldást és póttárgyalást vonnak maguk után, s ha ezen logikához még hozzájárul Petőfi paródiája : í »nem irok nem olvasok, én . . nemes vagyok« nem csoda, ha ezen urak kezében egy 65 frtos sommás per csak 5, esetleg 8 év alatt nyer befejezést. Ebben látok én veszélyt igazságügyünkre nem pedig abban, hogy az okulárés trics-tracs díjnokok clbocsájtatnak s a legtöbb esetben saját hibájuk folytán vagyonilag tönkre mentek menedékhelyének megvonása által fél milliót takarít meg az igazságügy. A veszélyt abban kell látni, hogy hanyagságért, rosz munkáért valamint az ügyviteli szabályok ignorálásáért vajmi ritkán vonatnak kérdőre a eoncipista urak, hogy az igazságszol gáltatás céljainak meg nem felelő, ennek keretében be nem váló egyénektől esak a halál szabadítja meg a jogkereső közönséget, J hogy egy rosz bírót néha isten csapásának lehet tekinteni kerületére, hogy a tett panaszok legtöbbször vagy meg nem hallgattatnak, vagy ha igen : felületesen és protektióst járnak el azoknak megvizsgálása körül. rV díjnokoknak ez érteleinbeni elboesájtásával szerény véle; ményem szerint Szentgyörgyi ö méltósága csak érdemeit szaporította s remélhetőleg a célba vett bírósági vizsgálat alkalmával a eoneipista urak sem fogják figyelmét kikerülni, s midőn az igazságügyi eoneipisták ellen felhozott panaszok és aggályok szűnni fognak, az igazságszolgáltatás alapossága és gyorsasága az okulárés díjnok-sereg nélkül is biztosítva lesz, mindaddig mechanikával a szomorú állapotokon segíteni nem lehet. Dr. Hotarán Jakab, világosi ügyvéd II. A »Jog« folyó évi 10-ik számában el van ítélve azon filléres politika, mely igazságszolgáltatásunk rovására elkövettetik azon fehérrabszolgákon, a betűk igavonóin, kik eladott idejök, életkincseik árán, napdíjaikból tengetik csak egyszer élvezhető létüket. No hát azt az állam érdeke ugy kívánja, hogy minél több megtakarítható megmentessék, a felesleges megtakarittassék. Igy van ez jól. Hanem, hogy a napdijasoknak ezrei foglalkozáson kivül tétessenek, hogy az állam itt ezeknél, ezektől elvont keserves falaton mentessék meg az államtönktől?! ez észjárás nines rendén, <z észjárás kificamodott! Ilyennel államháztartást rendezni eszeveszettség. Van mindenben határ. A takarékosságért: a fösvénységnél is többre jutottunk sok tekintetben. Ez a bün pedig nem olyan hálás, hogy meg ne boszulná magát. Nemcsak az igazságszolgálI tatásnál, hanem más téren is ilyen apró takarékosságra valló kísérletek. Szaklapunknak nem tartozik keretébe a mindenütt felmerülő téves felfogásoknak, szerencsétlen kísérleteknek megnevezése, elég ha saját háztájékunkat a tisztaságnak megmenthetnönk. Tárgyunk: a díjnokokon való gazdálkodás alábbvaló s á g a. Ezrekre megy azon szerencsétlen honfitársaink száma, kik de eharta ad papiram foglalkozás mellett magukat, sőt van eset ; reá, hogy esaládjaikat is kiteszik az élvehaldoklás tengésének. Ezek most a bölcs kormányzat mellett — merő takarékossági ösztöntől áthatott intentiok után — szélnek vannak eresztve. Lesznek valamik, valakik? — ez nem kérdés, az államháztartáson mintegy 500,000 frton látszik könnyítés téve. Hanem kevés gondolkozás után reá lehet jönni, mikép e megtakarítási kísérletnek az igazságszolgáltatás rovásán felül az I állam maga húzza a rövidjét pénzügyi tekintetben is, ha a döntő határozatok, bírói Ítéletek, hagyatéki A., B., C, D. kimutatások nem mindjárt az elintézés után, hanem hónapok s évek múlva jutnak illetékelés alá, a hol ismét hasonló gazdálkodás mellett ismét elhevernek jó darabig, a mikor már egyrészük behajthat, lanná válik. A gyorsabban illetékelés alá jutandott ügyekből az állam gvorsabban jutandana millióihoz, melyeknek 3,;/i0°/0 kamata a | díjnokok fizetésére sem menne fel!