Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog III. kötetéhez. A „fizetésképtelenségi jog”-hoz és az „iparjog”-hoz (Budapest, 1933)

— 1932: VIII. t.-c. — 87 Az ipartestület tagjait, valamint meghalt tagjainak özvegyeit és árváit az ipartestülettel szemben követelési jog a segélyezésre nem illeti meg; az ipartestület segélyező tevékenysége tisztán az ipartestület elhatározásától függő emberbaráti (karitativ) működés. Az ipartestületi tagság. 9. §. Az ipartestületnek a törvény szerint tagja minden iparos, aki az ipartestület működésének területén képesítéshez kötött ipart űz. Budapesten az iparágak, illetőleg iparcsoportok szerint alakult ipariestületeknek mindazok az iparosok tagjai, akik az ipartestületben egyesített iparágak valamelyikét gyakorolják. A tagság mindaddig kötelező, amíg az iparos képesítéshez kötött iparának az ipartestület működése területén való gyakorlásával akár önként, akár hatósági határozat következtében fel nem hagy. Az a kézműves iparos, aki az 1922: XII. törvénycikk 72. §-ának keretei között szünetelteti iparának gyakorlását, az ipartestület tagja marad. Aki több község területén űz képesítéshez kötött ipart, mindegyik községben tagja a megfelelő ipartestületnek. A rendes munkatelepének községén kívül ideiglenes jellegű ipari munkát végző iparost az ideiglenes munka helyén működő ipartestületbe való belépésre nem lehet kötelezni. Képesítéshez nem kötött ipart űző iparosok (kereskedők) nem lehetnek ipartestületnek tagjai, a gyárosok azonban önkéntes tagokul beléphetnek az ipartestületbe, ha az ipartestület alapszabályai ezt megengedik. Az ipartestület alapszabályaiba kell rendelkezést felvenni arra, hogy gyárosok az ipartestületbe önkéntes tagokul beléphetnek-e, s ha igen, milyen feltételek mellett. Abban a kérdésben, hogy az iparost minő feltételek mellett kell gyárosnak tekinteni, a kereskedelemügyi miniszternek az 1922: XII. t.-c. 17. §-a alapján kiadott rendelete irányadó. Aki képesítéshez kötőit ipara gyakorlásával ön-