Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog III. kötetéhez. A „fizetésképtelenségi jog”-hoz és az „iparjog”-hoz (Budapest, 1933)

228 — Ipari tutafdonjogok. — pontról, amely egészében vagy valamely igénypont tekintetében kényszerengedély tárgya, a kényszerengedélyes beleegyezése nélkül lemondani csak akkor lehet, ha a szabadalomtulajdonos igazolja, hogy a kényszerengedélyes a szabadalmat vagy annak megfelelő igénypontját ellenérték nélkül sem hajlandó magám ruháztatni. 6. §» A szabadalom egészen vagy részben megvonható, ha a kényszerengedély kihirdetésétől számított két év alatt kellőképen gyakorlatba nem vették és nem gyakorolják, kivéve, ha a mulasztást igazolják. Ennek a két évnek folyását a kényszerengedélyről való lemondás vagy annak visszavétele nem érinti, 7. §. A kényszerengedély megadására vagy viszszavételére irányuló eljárásban megfelelően alkalmazni kell a szabadalom megvonására vonatkozó öszszes jogszabályokat azoknak a kivételével, amelyek a megvonási eljárás közérdekű voltával függnek össze. 8. §, Az 1895: XXXVII. t.-c. 17. §-ának 1. bekezdése a következőképp módosul: A szabadalmak oltalmi ideje a találmány bejelentésétől számított 20 év. 9. §. Az 1895: XXXVII. t.-c. 19. §. 1. pontja helyébe a következő szöveg lép: 1. Az oltalmi idő lejártával: 10. §. Az 1895: XXXVII. t-c.-nek az 1920: XXXV. t.-c. által módosított 45. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: Minden szabadalomért, valamint pótszabadalomért a bejelentéssel egyidejűleg 20 pengő bejelentési díjat kell fizetni. A leírásnak a 32. §-ban megengedett módosításáért 10 pengő díjat kell fizetni. Ezenkívül minden szabadalomért a következő évi díjakat kell fizetni: