Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog III. kötetéhez. A „fizetésképtelenségi jog”-hoz és az „iparjog”-hoz (Budapest, 1933)

— 1932: XVII. t.-c. — 229 az 1-ső a 2-ik 30 ri a 3-ik 40 ii a 4-ik , , . 60 11 az 5-ik 80 11 a 6-ik , . , 100 u a 7-ik 120 11 a 8-ik ... . 140 11 a 9-ik 160 11 a 10-ik , . . 200 11 a 11-ik , . , 250 11 a 12-ik , , 300 11 a 13-ik , , 350 11 a 14-ik , 400 11 a 15-ik , , , 500 11 a 16-ik 700 11 a 17-ik 1000 11 a 18-ik 1300 11 a 19-ik 1600 11 a 20-ik . 2000 11 A pótszabadalomért, amennyiben az önálló szabadalommá nem változik át (1895: XXXVII. t.-c. 17. §.), a szabadalom egész tartamára egyszersmindenkorra 70 pengő díjat kell fizetni. A magyar királyi kereskedelemügyi miniszter az e §-ban, valamint az 1895: XXXVII. t.-c. 46. §-ában megállapított díjakat a törvényhozás további rendelkezéséig a magyar királyi pénzügyminiszterrel egyetértésben rendelettel felemelheti vagy leszállíthatja. Az 1. évre járó díjat, illetőleg a pótszabadalmi díjat a találmányi bejelentés közzététele napját követő két hónap alatt kell megfizetni, különben a találmányi bejelentést a Szabadalmi Bíróság visszavontnak tekinti. A 2—20. évi díjak évenkint előre esedékesek, és vagy évenkint, vagy egyszerre több évre megfizethetők.